A Don Quijotét viszi színre a Magyar Nemzeti Balett november 19-én. A darabot a világhírű Michael Messerer állította színpadra Budapesten. A grandiózus produkció négy szereposztásban, az Opera történetének egyik leglátványosabb díszletében, nyolc előadásos szériában látható november 27-ig.
Látványos előadást hozott létre az Opera táncegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett, a nagyszabású produkcióban előadásonként hetvenhat táncművész és huszonnyolc statiszta szereplő vesz részt. A koreográfus mellett tizenegy betanító balettmester dolgozott a társulattal a hét hetes felkészülési folyamatban. A darabban tucatnál is több szólóbalerina és nyolc férfi szólista csillogtatja meg technikai tudását, és tánckari tagok is lehetőséget kapnak nagyobb szerepekre. A női szólisták között feltűnik a társulat új csillaga, Melnik Tatiana, Basil legendásan nehéz szerepében pedig többek közt Leblanc Gergely, az évad Étoiloe-ja is színre lép.
A darabot színpadra állító, moszkvai születésű Michael Messerer hosszú ideje a világ egyik legkiválóbb balett-tanára, klasszikus tanítási metódusában a műfaj legjobb orosz és a nyugati pedagógiai hagyományait ötvözi. Mesterkurzusokat tartott Amerikában, Oroszországban, Ausztráliában, Törökországban, Dániában, Svédországban, öt német és hat olasz nagyvárosban, Monte Carlo, Párizs, Tokió, Bécs, Buenos Aires, London, Birmingham neves együtteseinél. Több mint 25 éve dolgozik a Londoni Királyi Operaházban a Royal Ballet vendég balettmestereként, a Magyar Namzeti Balettnél ugyancsak vendégként évek óta tart gyakorlatot, és vezette a tavalyi próbatáncot. 2009 óta a Mihajlovszkij Színház vezető balettmestere.
Messerer 2012-ben vitte színre először a Petipa–Gorszkij–Minkus-féle Don Quijote-ét a szentpétervári Mihajlovszkij Színházban – az előadást azóta is óriási sikerrel játsszák Oroszországban és külföldi turnékon egyaránt, a koreográfus azóta más együttesek számára is betanította, 2016-ban pedig Solymosi Tamás felkérésére érkezett Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Balett művészeivel mutassa be a művet.
A darab új díszletben és jelmezekkel készült. „Az volt a kérésem Rózsa István díszlettervező és Rományi Nóra jelmeztervező felé, hogy egy spanyol reneszánsz-kori, humoros, tradicionális előadáshoz álmodjanak látványt, és kerüljék a túl harsány, groteszk megoldásokat” – emelte ki az orosz alkotó, aki saját munkájában csak apróságokon változtatott az Operaház színpadának méretéhez és a Magyar Nemzeti Balett táncosaihoz alkalmazkodva. Koncepciója nyomán a két magyar tervező keze alatt megszületett a Magyar Állami Operaház történetének egyik leglátványosabb kivitelű színpadi világa. A kilenc képből álló produkcióban aprólékosan kidolgozott jelmezekben tűnnek fel a szereplők, a sok nyílt színi változásban hatalmas, guruló épületek mozgásával jutunk egyik helyszínről a másikra, a díszletnek pedig központi eleme egy nyolc méteres szélmalom, amelynek lapátjai forognak. A darab tánc-szakmai részével kapcsolatban Messerer kiemelte: „Ritka a világban, hogy ennyi szereposztással menjen egy balettelőadás, ráadásul ilyen kiváló szólótáncosokkal. Jó ideje figyelemmel kísérem a Magyar Nemzeti Balett munkáját, és az elmúlt években sokat javult az együttes általános nívója – nagyon megerősödött az egész társulat.” Messerer művészi törekvése, hogy az újonnan színpadra vitt produkciók is harmonizáljanak az eredeti mű stílusával. A Don Quijotéban mégis nehéz egységes stílust felfedezni, hiszen a darab alakításában több generáció is részt vett. Michael Messerer rendezései a moszkvai produkciót örökítik tovább – azt az 1940-es, Petipa és Gorszkij féle előadást, amelybe például Kaszjan Golejzovszkij zseniális cigánytánca került új elemként.
Háttér
Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha címen, 1605-ben megjelent könyv történetéből már 1740-től Európa-szerte készültek balettelőadások. Az utókor számára fennmaradt, első igazán híres előadást Marius Petipa koreográfiájában, Ludwig Minkus zenéjére mutatták be 1869. december 26-án a moszkvai Bolsoj Színházban. A balett cselekményének alapját Cervantes lovagregénye második részének pár fejezete és eleme adta: az előadás váza Camache (Gamache) és Quiteira (Kitri) esküvőjének meghiúsulása, és Quiteira (Kitri) és Basilio (Basil) szerelmének története, de megjelenik az előadásban a bábszínházas és a híres szélmalmos epizód, továbbá feltűnik benne számos egyéb, emblematikus elem a fényes sisaknak vélt borbélytáltól Sancho Panza szamaráig és tarisznyájáig.
Petipa két évvel később, 1871. november 21-én sokkal díszesebb kiállításban, új változatban állította színpadra a balettet Szentpétervárott, változtatásokat eszközölve a librettón is. Mintegy 30 évvel ezután egyik tanítványa, Alekszandr Gorszkij készített új előadást a Bolsojban mestere koreográfiája alapján, amikor is újabb változtatásokra kapott engedélyt. Míg Petipa előadása bővelkedett a cselekményhez nem különösebben kapcsolódó divertissment-okban és karaktertáncokban, Gorszkij igyekezett ezeket a cselekmény szövetébe integrálni, táncosait pedig arra buzdította, hogy mindvégig az általuk alakított karakterek motivációit keressék, a mozgással és mimikával pedig valós érzelmeket igyekezzenek közvetíteni. A szigorú, szabályos, szimmetrikus alakzatokat megbontotta, és új táncokat illesztett a műbe.
A nyugati világba viszonylag későn jutott el a darab, az első fontos változat, amiről említést kell tenni, Ninette de Valois 1950-es koreográfiája a londoni Royal Ballet számára. 1965-ben Balanchine készítette el önálló feldolgozását New Yorkban, 1966-ban Nurejev vitte a Bécsi Opera színpadára a maga változatát, 2013-ban pedig Carlos Acosta koreografált új előadást a londoni Royal Opera House számára.
Cervantes írásművének főhőse egy lovagregényeket faló, saját fantáziavilágában élő vidéki hidalgó, aki az olvasmányok hatására maga is kóbor lovagnak áll: saját magát Don Quijote de la Manchának, rozoga gebéjét pedig Rocinanténak kereszteli el, kiválaszt szíve hölgyének egy parasztlányt, akit a magasztosan hangzó Dulcineának nevez és felruház mindenféle nemesi tulajdonsággal, fegyverhordozónak felfogadja az egyszerű észjárású szomszéd parasztot, Sancho Panzát, akivel útra kel, hogy védelmezze az elesetteket, szembeszálljon minden veszedelemmel, és örök hírnévre és dicsőségre tegyen szert. Kalandjai során azonban rendre közönséges dolgokat vél ellenfélnek vagy éppen csodálatos lénynek: a szélmalmot óriásnak nézi, aranysisaknak vél egy réztányért, jóhiszeműségében gonosztevő gályarabokat szabadít fel, és a kalandok végén rendre pórul jár. Don Quijote alakja az örök illúziók és reménytelen küzdelmek, „szélmalomharcok” allegóriája lett.
A könyv szerzője mit sem sejtett arról, hogy nem „csupán” egy népszerű olvasmányt írt, hanem az egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotást, amit később az első modern európai regényként tartanak számon.
Alekszandr Gorszkij/ Kaszjan Golejzovszkij/Michael Messerer/Ludwig Minkus
Don Quijote
A Magyar Nemzeti Balett bemutatója
2016. november 19.
Miguel de Cervantes azonos című regénye nyomán a szövegkönyvet írta: Marius Petipa
Koreográfus: Alekszandr Gorszkij, Marius Petipa, Kaszjan Golejzovszkij, Michael Messerer
Zeneszerző: Ludwig Minkus
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Világítástervező: Kirk Bookman
Betanító balettmester: Olga Sabadosh, Evgeny Popov, Anna Razenko, Ksenia Oyvental
Balettmester: Aradi Mária, Dózsa Imre, Kövessy Angéla, Pongor Ildikó, Solymosi Tamás, Venekei Marianna
Karmester: Kollár Imre, Déri András
Don Quijote: Szirb György / Szakács Attila / Apáti Bence / Radziush Mikalai
Sancho Panza: Katona Bálint / Kovtun Maksym / Kerényi Miklós Dávid
Kitri: Melnik Tatiana / Tanykpayeva Aliya / Cheprasova Elizaveta / Balaban Cristina
Basil: Leblanc Gergely / Timofeev Dmitry / Lagunov Ievgen / Majoros Balázs
Espada: Radziush Mikalai /Melnyk Vladyslav / Kekalo Iurii / Darab Dénes
Mercedes: Carulla Leon Jessica / Sarkissova Karina / Földi Lea / Kozmér Alexandra
Utcai táncoslány: Radina Dace / Sarkissova Karina /Carulla Leon Jessica / Boros Ildikó
Gamache: Komarov Alekszandr/Myasnikov Boris/Krajczár Balázs/Petchey Lloyd
Kitri barátnői: Felméry Lili/Chernakova Olga/Hangya Rita/Golovyna Yuliya/Purszki Lilla/Asai Yuka/Földi Lea
Lorenzo: Szigeti Gábor / Szakács Attila/ Bajári Levente
Cigánylány szóló: Mingardo Angela / Földi Lea Carulla / Leon Jessica Sarkissova Karina
Cigányfiú szóló: Liebich Roland / Kerényi Miklós Dávid / Morvai Kristóf / Biocca Mark James
Ámor: Purszki Lilla / Pap Adrienn / Chernakova Olga
Driádok királynője: Kim Minjung / Starostina Kristina / Golovyna Yuliya
Pas de six szóló lányok: Starostina Kristina / Földi Lea / Kim Minjung / Golovyna Yuliya / Hangya Rita / Uehara Emi
Pas de six lányok: Crnić Nika / Adachi Yuiko / Horányi Adrienn / Pierro Rosa / Okada Anri / Gezmis Obengül Polen
Fandango női szóló: Csokán Vivienn / Mingardo Angela
Fandango férfi szóló: Darab Dénes / Biocca Mark James
További előadások: november 20., 23., 24., 25., 26., 27-én 11.00 és 19.00
A produkció fő támogatója az MVM Zrt.