A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Bemutató: 2011. április 15. 19.00 óra Szegedi Nemzeti Színház
Budapesti bemutató: május 31. MÜPA - Fesztivál Színház

Inferno címmel premierre készül a Szegedi Kortárs Balett. A Pataki András  igazgatása alatt működő társulat új, két felvonásos estje, - amely a nemzetközi Liszt-évhez kapcsolódóan a zene nagymesterének műveire készült - 2011. április 15-én látható először a Szegedi Nemzeti Színházban, majd május 31-én a Művészetek Palotája Fesztivál Színházban, Budapesten. Az előadás első részében a világhírű argentin koreográfus, Roberto Galván búcsú darabja debütál Dante-szimfónia címmel, a mester ezzel tesz pontot 30 éves táncművész pályájának végére és folytatja ékszerész mesterségét. A második rész, a Belső pokol, Juronics Tamás rendezése.

A Kossuth-díjas művész így vall legújabb előadásáról: „ A darab története látszólag egyszerű, ám összetett sokféle értelmezési lehetőséget kínál. Hűen magamhoz most is a férfi-női kapcsolatot boncolgatom, a két nem érzelmi és testi vágyának ellentétes görbéjét megrajzolva. Nehéz beszélni róla, hiszen önreflexióról van szó, elvégre saját alkotásról, múzsáról, megélt helyzetekről mesélek a nagybetűs nővel a középpontban, akit Szarvas Krisztina és Hajszán Kitti  felváltva táncolnak. Partnerükként Czár Gergelyt és Haller Jánost választottam, Geri ezzel a darabbal tér vissza a színpadra tavalyi térdsérülése óta, ami számára pont egybeesett az Évad táncosa díjának átvételével.” Mint azt a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője elmondta, a „Belső pokol” címéhez híven lelki, pszichés témákat feszeget, ezzel együtt mégis rendkívül expresszív, a Faust-szimfónia harmadik tétele pedig nagyszerű mindezen gondolatok zenei megjelenítésére, ugyanis, -mint mondta- őrülten tömény és gyönyörű, Liszt legpokolibb muzsikája, elképesztő erőket szabadít fel.

inferno_dushabela
Fotó: Dusha Béla

Dante-szimfónia


„Liszt Dante-szimfóniája inspirált, hogy elmélkedjek a modern emberről, értékeinkről és a „Zeitgeist”-ről, azaz a korszellemről, melyben élünk.
A Pokol-tétel mélységekben kavargó, saját témáinak visszhangjaira épülő zenei motívumai egy hanyatló világ ironikus ábrázolására inspiráltak. Ez az a hely, ahol Érosz és Thanatosz folyamatosan próbálja leigázni egymást, ezzel megölve a kéjt, ahelyett, hogy vágyat keltenének, a jövő reménye helyett pedig csak újra és újra elhaló szükségtelen vágyakozást teremtenek.
A Purgatórium olyan, mint világunk: az elszigeteltség és a kommunikáció hiánya uralja; ez is egy, a média által globalizált világ, melyben az embert megfosztják önnön emberségétől és elriasztják a szemtől szembeni érintkezéstől. A magány blogja ez, melyben az emberek vadidegenek előtt tárják fel saját belső világukat és képtelenek elérni a bensőséges együttlétet.
A Mennyországot félt megkomponálni Liszt, és otthagy minket a mennyei világ után vágyakozva a Purgatórium kapujában.  Félelme számomra humanitásáról tesz tanúbizonyságot, kételyeiről a Jó zenei újraalkotása iránt. A végső Magnificat is inkább panaszkodásnak, mint a boldogság kifejeződésének tűnik.
Úgy érzem, hogy az új évezredben mi ugyanennek a kapunak a küszöbén toporgunk; a jövő többé nem előre megjósolható, a szellemi értékek pedig egy új korszak eljövetelét hirdetik. Az emberiségnek újra kell fogalmaznia a társadalom alapvető értékeit. Ez ugyanúgy megrémít minket, ahogy Lisztet megrémítette a Mennyország ábrázolása, hiszen valahogy könnyebb fájdalmat és depressziót érzékeltetni, mint békét és reményt. A magyar zene szenvedélyessége igen közel áll latin gyökereimhez.” Roberto Galván


Nyitány
Dante: Csetényi Vencel
Vergilius: Czár Gerely

Pokol
Dante: Csetényi Vencel
Beatrice: Markovics Ágnes

Purgatórium
Dante: Haller János
Beatrice: Markovics Ágnes

Magnificat
Dante: Czár Gergely
Apolló: Finta Gábor
Angyal: Fehér Laura
Beatrice: Markovics Ágnes

Továbbá: Hajdú Mária/Hajszán Kitti, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Májer Gábor, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Zsadon Flóra

zene: Liszt Ferenc
szöveg: Dante Isteni színjáték (részlet); előadja: László Zsolt
fény: Stadler Ferenc
díszlet/jelmez: Molnár Zsuzsa
koreográfus asszisztens: Czár Gergely
koreográfus: Roberto Galván


Belső pokol
(A darabot felnőtt nézőinknek ajánljuk) 

"Sokszor hallhattuk, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, egy ismeretlen helyen. Mennyország valahol a fellegekben, a pokol pedig valahol egy titkos föld alatti barlangban. Lehet. De mindkettő itt van bennünk is, és átéljük mindennapjainkban. Mindkettőnek megvan a maga feltételrendszere és bizony nagy közünk van hozzá. Mondhatnám azt is, hogy minden ember önmaga alakítja ki  a saját mennyországát és a saját poklát, és akár visszafelé is igaz lehet. A bennünk lévő pokol és a bennünk lévő mennyország harca alakít minket. A pokol éppen olyan közel van az emberhez, mint az Isten országa. A pokol hétköznapi tudatállapotaink sajátja. A pokol a mindennapok káprázatában, az emberi gondolkodásban keresendő. A pokol nem száműzhető a tudatból. Ha mégis megpróbálják, akkor annak beláthatatlan következményei vannak. Európa keresztény története a pokol jelenlétének a története a világban. A tudattalanba fojtott pokol kivetítődve jelenik meg mindennapjainkban. Erről szól a keresztény civilizáció, mely nem volt hajlandó tudomást venni a tudat sötét oldaláról." Juronics Tamás


Műben elhangzó részlet Johann Wolfgang von Goethe: Faust című művéből

Alles Vergängliche
ist nur ein Gleichnis;
das Unzulängliche,
hier wird's Ereignis;
das Unbeschreibliche,
hier ist es getan;
das Ewigweibliche
zieht uns hinan.

Jékely Zoltán fordításában az alábbi módon hangzik:
"Csak földi példakép minden mulandó;
itt lesz a csonka ép s megbámulandó;
mit nincs szó mondani, itt végbe ment;
az Örök Asszonyi vonz odafent."

Táncolják: Szarvas Krisztina / Hajszán Kitti
Czár Gergely/Haller János

Zene: Liszt Ferenc Faust szimfónia – 3. tétel (Mefisztó)
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet/jelmez: Molnár Zsuzsa Koreográfus: Juronics Tamás