A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

 

Életének 82. évében elhunyt Pesovár Ernő, a néprajztudományok kandidátusa, Kossuth-díjas táncfolklorista, koreográfus.


2006 októberében, a 80. szültetésnapjára készült műsor közben - Fotó: Dusa Gábor

Európa-hírű tánctörténész és néptánckutató, a zenetudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának nyugalmazott vezetője. Tanulmányait a Budapesti Egyetemen szabadbölcsészként kezdte 1946-ban, majd néprajz-múzeológusi oklevelet kapott 1951-ben Ortutay Gyula, Vargyas Lajos, Tálasi István és Vajda László tanítványaként. 1966-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1951-től a makói, kőszegi és balassagyarmati múzeumokban dolgozott néprajzos múzeológusként, 1952-től a Népművészeti Intézetben a néptáncgyűjtő részlegének vezetője, 1959-től a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának munkatársa, 1970-től az MTA Népzenekutató Csoport munkatársa, 1974-től nyugdíjazásáig az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa. 1983-tól 1988-ig a Néptánc Osztály vezetője. A kandidátusi címet 1987-ben szerezte.

Kutatási területe a magyar és az európai táncfolklór, melynek földrajzi-történeti összehasonlító vizsgálatát, tipológiájának kialakítását, formatani elemzését végezte nemzetközileg is elismert, magas színvonalon. Martin Györggyel szoros barátságban és generációjának több tagjával termékenyen együttműködve alkották meg azt a tudásbázist, amely a 20. századi hagyományőrző népművészeti mozgalmak elméleti alapjává és építőkövévé vált itthon és külföldön egyaránt. Az alkotócsoport tagjai voltak még: Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Lányi Ágoston, Maácz László és Pesovár Ferenc.

Öt könyvet adott ki és cca. 150 írása jelent meg az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, az Acta Ethnographica c. szakfolyóiratokban és az IFMC Yearbook, a Tánctudományi Tanulmányok és a Táncművészeti Értesítő c. kiadványokban. A Tánctudományi Tanulmányoknak évekig szerkesztője volt. Fő művei: A tánc költészete, Szombathely, 1982, A magyar páros táncok, Bp. 1997, Tánchagyományunk történeti rétegei, Szombathely, 2003, A magyar tánctörténet évszázadai, Bp. 1972, 2003. Tánckritikusként is működött.

Tanított a Népművelési Intézet oktatóképző tanfolyamain, a kölni és drezdai tanári táncakadémián (1970-71, 1975-76), Kubában (1974), valamint az 1960-70-es években részt vett a német, holland, svéd néptáncmozgalom szervezésében. Évekig tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, 1984-től meghívott előadó a Magyar Táncművészeti Főiskola és az ELTE Néprajzi Tanszékén.

A magyar és a nemzetközi néptáncmozgalom emblematikus egyénisége volt. Mint táncos, koreográfus, szakíró, szakértő és szakmai tanácsadó nagy szerepe volt a 20. századi hagyományőrző mozgalmak eszmei, ideológiai hátterének kimunkálásában. A szombathelyi Ungaresca Táncegyegyüttes művészeti vezetője és koreográfusaként (1959-78), az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsának elnökeként (1980-89), a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnökeként (1990-2000) majd tiszteletbeli elnökeként és a Magyar Állami Népiegyüttes szaktanácsadójaként élete végéig aktívan rész vett a tánc- és zenei folklór továbbörökítése formai-tartalmi szempontjainak alakításában.

Kitüntetései: Kiváló Népművelő (1975), Népek barátsága díj (1978), Erkel-díj (1985), Életfa díj (1989), Kossuth díj (1992), Vas megyéért díj (1993), Címzetes főiskolai tanár (1996), Életműdíj a magyar táncművészetért (1998). a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) (2006).

Pesovár Ernő halála a magyar és a nemzetközi néptánckutatás nagy vesztesége. Emlékét a néptáncosok, népművelők és tánckutatók széles tábora őrzi itthon és külföldön egyaránt.

Összeállította: Dr. Felföldi László