A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Földszínű, fűző-motívummal tűzdelt jelmezek, afro-amerikai mozgásvilág, szoláriumként világító téglalapok. Hagyományosan nem ez jutna eszünkbe a reneszánszról, a humanizmusról, Janus Pannóniusról.  Egy antropomorf, ám az előadásnál valószínűleg visszafogottabb, harmónia-kedvelő, latin eredetű kultúrát képzelnénk inkább, ha az irodalomkönyvek tanítása mentén haladna képzeletünk. Bozsik Yvette azonban a Mars kultusz görög eredetét dolgozza fel, ha a nietzschei felosztáshoz ragaszkodunk, mely ez esetben kitűnően alkalmazható, akkor annak is inkább a sötétebb, zabolátlanabb, zsigeribb azaz dionűszoszi oldalát ragadja ki.

Porcelán – akárcsak a családi ezüst: a béke, az otthon szimbóluma. Törékeny, kényes, nemes kincs, amelyet generációk hagynak egymásra, ha megadatik nekik a békés átadás lehetősége. Ha nem megy át tank, vagy repesz a nappalin, ha nem a lesben álló szomszédok lopják el azt az első, adódó pillanatban. Ha nem pusztítják el, ki féltve őrizte egy életen át.

Csakis üdvözölhetjük, hogy hosszú kihagyás után Kun Attila koreográfusnak ismét egész estés munkája ékesíti a hazai kortárs tánc palettáját. Melegen gratulálhatunk a Közép-Európa Táncszínháznak is a kereken nyolcvanötödik bemutatóhoz – nagyon szép szám. És végül meglepetten szomorkodhatunk, hogy a koreográfia üdítően friss mozgásanyaga jócskán próbára teszi a KET nagymúltú műhelyének jelenlegi ifjú táncosait, tisztelet a néhány kivételnek.

Kimunkált játék zajlik a színpadon a Corpo Grupo elôadásában, megingás nélkül, mert nincs az a fékevesztett pörgés, ami után a táncosok egytôl-egyig ne stabilan indítanának új irányba új ritmikát és mozgássort. Magabiztos könnyedséggel, mint az egyensúly zsonglôrei. Nincs habozás, toporgás, félrelépés és megingás: minden bonyolult mozdulat épp addig tart, ameddig a táncosok akarják, és máris új felfedezésekre indulhatnak.

Hogyan is lehet egy előadást kezdeni? Mielőtt elkezdődne, már tart a darab? Miközben a nézők beszállingóznak hangos, ütemes légzés járja át a termet. De milyen sokféleképpen lehet levegőt venni! Sóhajtozva, pihegve, erotikusan, álmosan szuszogva stb. Ez azonban itt minden bizonnyal a szorongás hangja, leginkább egy lélegeztető gépre kapcsolt beteg monoton pulzálására asszociál.

Egy születésnap és egy évforduló: Szabó Réka 44, Tünet Együttes 10 – ez az ürügy a két tételes Apropóra, a kiváló társulat legújabb bemutatójára. A 44 nem kerek szám, de hatásosan mutat: egyéb tulajdonságairól a koreográfus, táncos és matematikus Szabó Réka tudna hosszan mesélni.

Tudom jól, nem vagyok éppenséggel egyedül Izland iránti odaadó érdeklődésemmel. Soha nem tudtam felfogni, hogyan hasíthat a kortárs művészetek vizein e mindentől távoli, bűvös sziget ilyen rendíthetetlenül, innovatív tehetséggel és mozgékonysággal. De az ember olykor csalódik, és nincs is ezzel baj.

Bartók Béla tánctrilógiája olybá tűnik, a koreográfusok Mount Everestje. Mélységeinek veszedelme és magasságainak igézete arra csábít, hogy az alkotók újra és újra kísérletet tegyenek meghódítására. A feladat minden esetben veszélyes hazardírozás, melyben nemcsak a koreográfia, de az alapmű is megmérettetik. A trilógia pilléreit, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint ezúttal Román Sándor és az ExperiDance dolgozta fel.

Angelin Preljocaj tabuélen táncol. Koreográfiáiban jellemzően olyan határterületeket kutat, melyeknek legalább egyik mezsgyéje az ismeretlenbe mutat. A tartományba, ahová megnevezhetetlen tilalom miatt egyszerűen nem szokás lépni. Ezt a küszöbpontot rajzolja körül és hágja át mostani, Annonciation és Helikopter című vendégelőadásaiban is.

Mióta a budapesti kortárstánc megszállottjainak Bethlen téri zarándokhelye profilt váltott és -bővített, a tánc azóta is köszöni és remekül érzi magát a KET után (ismét) Bethlen Téri Színház repertoárján. Lehet, hogy a gyerekfoglalkozások és a közönségcsalogató könnyedségek, vagy a hajdan helyi kabaré megújítására tett erőfeszítések nagyobb látogatottságnak örvendeznek, de ennek ellenére kár lett volna, ha a racionalizálásban bármilyen elkapkodott fenntartói tollvonással eltűnt volna egy kísérletező műhely.