A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

2017. február 23. 19:00 óra MÜPA - Fesztivál Színház / A Budapest Táncfesztivál keretében

A múzeum csarnokában egy festményt figyelő asszony ül. Az ajtó közelében egy férfi áll, és figyeli a helyszínt. Ez az olaszországi Siena városába utazó La Veronal társulat új, az emberi test fogalmáról gondolatokat indító projektjének kiinduló helyzete. Az emberi test mindig is a múló századokat reprezentálta, és a művészet oly sokféleképpen kötelezte el magát az emberi téma mellett, alkalmasan láttatva azt, míg a művészek a testet hüvelyként és erős projektorként aknázták ki. A darab az olasz művészet történetének megközelítésébe, egy, az ember újra saját tudatára ébredését jelentő reneszánsz korban kezdődő és a korabeli valóságig eljutó utazásba ágyazódik.

Eközben Siena elvész, hogy magával ragadjon bennünket az időtlen térbe és az ekphrasis különös játékaként egy ténylegesen képszerű portré vagy fikció szóbeli ábrázolásába. Ott keveredik a megjelenített testtel és a valóságos testtel, a halott testtel és az eleven testtel, arra késztetve bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra és megvizsgáljuk mindegyiket. Egy olyan térben, melyben az emlékek és a képzelet keveredik, a test, mint objektum, annak megjelenése, törékenysége, halandósága és a test ellentéte áll szemben, ahogy az egyén a tömeggel.
Siena az emberi lények állandó szükségszerűsége és végső valósága az emberről magáról folytatott megfontolások során. Megfigyelni azt, felismerni formáit, cselekedeteit, jelenlétét, hiszen elvégre Siena maga az örökké, akár az összezavarodásig tartó megfigyelés akarata. Ez az új mű is más filmes és irodalmi, művészi diszciplínák hivatkozásaira támaszkodik. Ebben az értelemben Pasolini műalkotásának az emberhez kötődő része is inspiráló volt a test színpadi, központi helyzetét bemutató, felkavaró kísérletének felépítéséhez, mely a La Veronal állandó munkatársának, El Conde de Torrefielnek nyelvezetét is formálta.

veronal
Fotó: Jesus Robisco


A valenciai születésű Marcos Morau koreográfusi munkássága olyan neves városkohoz köthető, mint Barcelona, Valencia és New York, ám az elmúlt években koreográfus-asszisztensként a Nederlands Dans Theatre 2 és az IT Dansa táncegyütteseknél is közreműködött. A táncművészet mellett a fotográfiában és drámában is jártas Morau 2005-ben megalapította a táncosokból, a filmes és színházi szakma képviselőiből álló La Veronal társulatot. A La Veronal művészeti koncepciója az expresszív média és a különboző kulturális vonatkozások – főként filmes, irodalmi, zenei és fotográfiai – folyamatos elemzésén alapszik. Mindez egy erős narratív nyelvezetre épül, olyan globális művészeti tereket létrehozva, amelyek az együttes darabjainak belső világát formálják. Marcos Morau számos hazai és nemzetközi koreogáfusi verseny díját elnyerte; nevéhez olyan sikeres darabok fűződnek, mint Svédország (2008), Maryland (2009), Finnország (2010), Oroszország (2011) és a Barcelonaban bemutatott Izland (2012).

 

Siena
La Veronal (ES)

Rendezés: Marcos Morau
Koreográfia: Marcos Morau a táncosok közreműködésével

Szöveg és dramaturgia: Pablo Gisbert - El Conde de Torrefiel, Roberto Fratini
Táncosok: Inma Asensio, Laia Duran, Cristina Facco, Cristina Goni, Anna Hierro,
Ariadna Monfort, Lorena Nogal, Manuel Rodriguez, Marina Rodriguez és Sau-Ching Wong
Segédrendező: Tanya Beyeler
Tanár: Cristina Facco
Tér és világítás tervezés: La Veronal és Enric Planas
Narráció: Victoria Macarte és Benjamin Nathan Serio
Fényképezte: Jesús Robisco, Edu Pérez és Quevieneelcoco
Gyártásvezető: Juan Manuel Gil

A barcelonai Mercat de les Flors (Spanyolország) és a helleraui Európai Művészeti Központ, Drezda, (Németország) koprodukciójában.
A Modul-Dance, El Graner, La Caldera, Centro de Artes Performativas do Algarve - Faro (Portugália), Duncan Dance Center – Athén (Görögország), Dance Ireland - Dublin (Írország) közreműködésével.
Készült a Modul Tánc Európai Projekt keretében, az EU Kultúra Program támogatásával.