A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

PR-evolution Dance Company

A PR-Evolution Dance Company-t 2003-ban alapította meg vezető koreográfusa Kun Attila. A kortárs magyar táncélet egyik legtehetségesebb alkotójaként aposztrofált Kun Attila a világhírű  londoni Rambert Dance Company-ból való hazatérése után vállalkozott saját „társulat” alapítására. A társulati létforma azonban azóta is idegen táncosai és önmaga számára, mivel éppen egy a társulati létforma hierarchikus rendje ellenében próbál szabad, független, önálló művészek egyenrangú társulásává válni. 

Kun Attila 1993-ban végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Budapesti tanulmányaival párhuzamosan a szentpétervári Vaganova Intézet és a North Carolina School of the Arts hallgatója is volt. Végzését követően, egy évig a Budapest Balett táncosa. 1994-ben szerződött a Magyar Nemzeti Baletthez, melynek később 2000-ig címzetes szólistája. 1996-ban elnyeri az Operaház Legjobb Kartáncosának, 2000-ben a Tavaszi Fesztivál Legjobb Férfi Táncosának díjait.

Kun Attila Baseli Baletthoz való távozása megadta azt a lehetőséget táncosai számára, hogy a gyakorlatban is kipróbálják az eredeti elképzelést, vajon egy meghatározott vezető-koreográfus nélkül folytatódhat-e a társulati működés csupán a táncosok aktivitására, lelkesedésére és kreativitására építve.

PR-Evolution Dance Company

Koreográfiák:

Héjanász
Der Blumen
Blue Men
Série Noire
Este
Meztelen
Fekete hattyú
Blue velvet
Mozgalmas
ID
Változó
Macbeth
2009 Be4
2008 Merengők
2008 2 ME
2008 Mind2
2007 Mind1
2006 Csodálatos mandarin
2005 Search for better
2005 Visible Shape
2004 The abyss within
2004 Fétis
2003 7 (Kun Attila)


A társulat tagjai:

Kun Attila    művészeti igazgató
Nemes Zsófia    társulatvezető
Jónás Zsuzsa        táncművész
Tonhaiser Tünde    táncművész
Kozmér Alexandra     táncművész (Opera Balettársulat)
Feledi János         táncművész
Szabó Csongor    táncművész

Meghívott vendégművészek: Kovács Dóra, Várnagy Kristóf, Gyarmati Zsófia, Túri Lajos, Szirb György


A társulatról írták:


„Dancer and coreographer Attila Kun brings not only a new show to Trafó House of Contemporary Arts during Oct. 11-14. but also an entirely new attitude and fresh approach to modern dance.” 

Lucy Mallows
(WHERE Budapest/October 2003)


„E műben a szinte elemeire tördelt táncos testek botlások és lerogyások, térdre hullások és kimerevített pózok látszólag laza szövevényében remekelnek, s ezzel radikálisan megkérdőjelezik a tánc folyamatosságáról és organikusságáról szerzett tapasztalatainkat.„

Fuchs Lívia: Angol-magyar
Élet és Irodalom 2003. okt. 17.


„Kísérletező koreográfiája a mozdulatra, a mozgó testre koncentrál. A táncalkotó saját mozgásvilágát a próbafolyamat kezdetén megismert művészek számára adta át. A hozott tudás, az eredendő másmilyenség, a találkozások alakították egyfajta történet nélküli táncnaplóvá az előadást. Az előadásban az izmok, inak hordozta testenergia és a mozdulati energia által létrehozott impulzusok válnak főszereplővé.”

Halász Tamás: Magyar-angol kortárs tánc a Trafóban
(Népszabadság, 2003. okt. 11.)


„Kun Attila tehát szerepet vált, alkotóból előadó lesz, s eltáncolja szemünk láttára komponált-csiszolgatott Search for Better című szólóját. Kérdés persze, hogy a tánc szó egyáltalán leírja-e a fizikumnak azt a gyönyörű tombolását, amit e hihetetlen energiákat sugárzó test közvetít.”

Fuchs Lívia: Szokatlan és merész
(Élet és Irodalom 20005. jan. 28).


„Kun Attila és társulata rémesen idegesítő előadást készített. Rémesen idegesítő több szempontból: először is, már megint a legmagasabb szakmai színvonalat hozza. Másodszor, úgy tesz, mintha ezt csak úgy a kisujjából rázná ki és egyébként is, szóra sem érdemes az egész. Harmadszor, valamiért azt hiszi, hogy a narratíva és a beszéd szükséges a kifejezéshez, amikor pedig testtel, fénnyel és zenével már mindent elmondott. A talányos Mindegy című előadást a Trafó KMH magyar koreográfus-sorozatának nyitó darabjaként mutatta be, és ezzel olyan magasra tette a mércét, hogy nemcsak az utána következők, de talán az egész éves magyar mezőny nehezen fogja átugrani.”

Mestyán Ádám: Elegáns és kegyetlen
Ellenfény 2007/2-3.



A társulat törekvései, távlati céljai


1.    a társulat megalapításakor lefektetett elvek folytatása: mint az új minőség, magas-szintű technikai igény, külföldi táncművészekkel és koreográfusokkal való állandó együttműködés, nemzetközi tapasztalatcsere, a nemzetközi szintű gyakorlatban megszerzett tudást hazai körülmények közt való megszilárdítsa (workshop, tréning)

2.    külföldi vendégművészek, vendégkoreográfusok meginvitálása hazai workshopok szervezésére (Myriam Naisy francia koreográfus, Leo Mujic szerb koreográfus, a londoni Rambert Dance Company táncosai)

3.    a tánckultúra ismeretségének és elismertségének elősegítése, a rétegkultúra bilincseiből való megszabadítása és a populáris kultúra felé való törekvés, hogy a mindennapi ember hétköznapjainak részévé is válhasson a táncművészet el- és befogadása

4.    pedagógiai törekvés - táncórák az iskolában: középiskolai testnevelés órákra bevinni a modern táncot, bemutatót tartani, majd a gyerekeket bevonni a tánc gyakorlatába néhány egyszerű, különlegesebb technikai felkészültséget nem igénylő gyakorlattal

5.    erősíteni az együttműködést különböző kortárs fórumokkal: galériákkal, múzeumokkal, stúdiószínházakkal, akár egyes médiumokkal; közös részvétel egymás projektjeiben, tartós együttműködés kialakítása a kortárs szcéna különböző intézményeivel, kezdeményezéseivel


KOREOGRÁFIÁK

2ME (2008)
Platón Lakoma című dialógusában, az Erószt dicsőítő beszédek egyikében a szerelmi vágy az emberi természet lényegi sajátja, éppen arra hivatott, hogy egyesülni hajtson másik felünkkel.  Keressük, kutatjuk az már igaz, de nem nagyon találjuk! Arra ítéltettünk tehát, hogy párban (ketten) legyünk minden kapcsolatban, hogy csak önmagunkban találjunk egységre, férfi és női valónk szimbiózisára? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettőségekben? Két „fél” vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az „egész” az mindig az „egy” meg „egy” reményteljes harmóniája?
MERENGŐK (2009)

A sok-sok eredeti grafika, szemgyönyörködtető indavonal, virág, levél, no meg az idilli nők, ruhaköltemények, hajkoronák, melyeket Alfons Mucha alkotott – róla van szó természetesen, őt idézi majd táncszínházi előadásunk –, időtálló érték, rólunk, nekünk is szól, nem maradhatunk ki belőle. S ha azt kérdezné tőlünk valaki, hogy miért megyünk határon túlra ihletért, íme, válaszunk: Mucha körkörös, a természeti folyamatokat imitáló idő-szemlélete, burjánzó „zenei" világa, tematikai sokszínűsége, gazdagsága különösen közel áll eddigi műveinkhez.

MIND1 (2007)
A Mindegy című előadás elsősorban az emberi kapcsolatokra, és a társulati lét tapasztalataira koncentrál. Az elmúlt három esztendő eredményeit visszük színpadra, amelyek talán tanulságot rejthetnek és érdemesek arra, hogy megosszuk másokkal is. Emberi, környezeti és szakmai tanulságok, amelyek képet festenek arról, hogy mit is jelent szerintünk művésznek lenni. Mindez a jelenben, ahol alig van helye az emberségnek, a szerelemnek, a kapcsolatnak. Hangzatos reklámok szólnak a kapcsolat fontosságáról (lásd be connected), elfedve a profitéhséget.

VISIBLE SHAPE (2006)
A forma azonos, a mozdulat azonos, a kép azonos, és kétszer ismétlődik. De semmi sem ugyanaz!!!! Négy nő, igazi nő járja útját a látható formák között, s útjuk vége egy nem ismert világ, ahol a test, a csont, az izmok s az inak gyönyörű hangszerré nemesülnek.