Willany Leó
Improvizációs Táncszínház a Gödör Klubban

“Azt gondoltam tehát, hogy az élő színházhoz az ősi spontaneitás útja vezet. Úgy tűnik,
olyan kísérés ez, amely jó ideje egy sor színházi embert foglalkoztat; csakhogy a kísértés önmagában kevés . „

Előadás infók: www.grecso.com


A projekt bemutatása

A Willany Leó Improvizációs Táncszínház 2008 júniusában jött létre a Tűzraktérben. A kezdetben Grecsó-estnek becézett összejövetelek célja az volt, hogy megfejtsük, elsődlegesen magunk számára, hogy hol kezdődik és ér véget a művészet. Mit nevezhetünk már annak és mi az amit még nem.
Az elképzelés az, hogy a rendelkezésünkre álló tér és fény kihasználásával mindent és mindenkit be lehessen mutatni; fázisokat és félkész műveket is, vagy egyszerűen csak improvizációt. Mindenkinek megvan saját formanyelve, és ezt nem is akartuk, akarjuk felülírni, bírálni. Az foglalkoztat bennünket, hogy milyen színházi  eszközök, kellékek érvényesülnek ebben a speciális környezetben, ahol a néző és előadó közt kialakuló közvetlen kommunikáció új dimenziókat képes létrehozni.


Múltunk

Azt gondoltuk, ez műhelymunka, és attól, hogy ezt kimondtuk megkönnyebbülve is éreztük magunkat.
Szigorúan non produktumokat mutattunk be, amiről aztán ki-ki megkérdezhette a nézők véleményét akár specifikusan valamire koncentrálva is. Az érdeklődés eleinte átlagos volt, ami harminc nézőt tett ki minden szerda este kilenckor. A probléma éppen akkor kezdődött amikor váratlanul túl nagy érdeklődésre tettünk szert. A létszám növekedésével párhuzamosan elhalni kezdő verbalitás, táncos és közönsége között, egyfajta produktumgyártási kényszert idézett elő bennünk, ami messze nem egyezett a kezdeti konstrukcióval és nem kívánt perspektívák felé kanyarodtunk.
Nehéz volt innen is újrakezdeni, fittyet hányni a túlzott érdeklődésre és visszatérni önmagunkhoz, ahhoz a hanghoz amit magunkban keresünk, és nem vágyni a megfelelésre.

Az alapító tagok: Baranyai Balázs, Újvári Milán, Umniakov Nina, Szabó Imola, Szűcs Dóra, Vörös Renáta és jómagam voltunk.

A Willany Leó is megsínylette a Tűzraktér egyre súlyosbodó helyzetét és október közepére alig maradt nézőnk. Nehéz volt motiválnom a régi alkotókat, mondván, hogy ők már olyan sokat dolgoztak és nincs már foganatja. Az alapvető probléma mégis - bár talán furcsán hangozhat - az anyagiak voltak.
Könnyen dolgoztam át napokat - ingyen - akár kábelezéssel, székhordással, a dolog az én nevemhez fűződött, amíg a többiek csak az energiájukért lehettek felelősek. Egyre több új fellépő jelentkezett, de egyre megbízhatatlanabbak. Ezért határoztam el magam a radikális váltásra.

Jelenünk és Jövőnk

Improvizáció kapcsán volt szerencsém megismerkedni Pálosi Boglárkával is, akinek a táncszínház esetleges további működésében nagy szerepe van:
A korábban Grecsó-estnek nevezett improvizációs találkozó a Gödör Klubban folytatódik ezután, felveszi a Willany Leó nevet és nem kell senkinek sem ingyen dolgoznia.
Ez is munka, a mi munkák. Mint minden emberé, hogy megkeressük önmagunk, a nyelvünk amin szólni tudunk, hogy létrehozhassuk azt a kozmoszt másokban is, amit magunkban szültünk.
A Willany Leó Táncszínház 2008. novembertől a Gödör Klubban működő SPICC STÚDIÓ vendégszeretetét élvező lelkes pályakezdő és tapasztalt profi kortárstáncosok közös produkciója.
Nevét a takarékossági világnapon, október utolsó munkanapján kapta.

A koncepciónk változatlan: külön-külön minden résztvevő önmagában is egységet alkot, mégis együtt lesznek, valamennyi „alkotóelőadó”, egy átfogó élmény a kortárstánc sokszínűségéről. A Willany Leó Táncszínházban nem számít a hovatartozás, az alkotói hitvallások mássága. Az egymástól nagyon eltérő egyéniségek produkciói le tudják kötni akár a felgyorsult ingeráramláshoz szokott generációk képviselőit is.

2008 novembere óta mindössze 12 előadáson vagyunk túl, de ilyen rövid idő alatt is sikerült az állandó nézőink körére szert tennünk, mindamellett, hogy az esteket meglepően nagy számú alkalmi nézők is látogatják, akik közül sokan talán először látnak  kortárs táncot, vagy először improvizációt.

A program nagyon színvonalas és változatos volt, ami nem is leginkább az én munkám, hanem minden fellépő tehetségét, professzionális hozzáállását dicséri.
Ennyi idő alatt is, bátran állíthatom, nagyon megszerettük és megszerettettük a mi színházunk.

A jó hangulat nagyon fontos és hozzájárul a művészek Willany Leóhoz fűzött elkötelezettségéhez, hiszen a táncosok ma már egymásnak ajánlják a lehetőséget, hiszen tudják, itt végre egy helyen megismerhetik a másik valódi mozgásvilágának részleteit és nemcsak az általa használt formanyelv valamelyikével találkozhatnak, amit talán már ők maguk is használtak.

Nem a koreográfusok író-olvasó találkozója ez, hanem a táncosoké.
Munkakapcsolatok, barátságok egyaránt szövődnek az estek alatt és állandó információcsere zajlik az estet megelőző felkészülési időben.
A nézők bizonyos része már erre is kíváncsi. Végignézik a táncosok felkészülését is az előadást megelőzően és a kulisszák mögötti világ meglesése után, aktívan részt vesznek az előadások alatt: szellemes megjegyzésekkel, felmerülő kérdésekkel, ötletekkel tarkítva azt.
Mégis minden nagyon fegyelmezetten és kulturáltan zajlik minden est, tiszteletben tartva az előadások végét és elejét, így óvva egymás élmény-lehetőségét.

A nézők között egyre több fotós is látogat bennünket minden alkalommal.

A Culture Cherry támogatása abban, hogy a Gödör Klub falai közt új befogadó helyre lelhettünk, valamint részvétele a Klubbal való összehangolt együttműködésben nagy   segítség volt számunkra, melyért mind a mai napig hálásak vagyunk az említett feleknek, de fontos megemlítenünk, azt a tényt, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatása nélkül a programsorozat léte és folytonossága megkérdőjeleződik, hiába a szakma és a közönség körében elért pozitív visszhang.

Büszkeségeink:


Tonhauser Tünde
Juhos István
Juhász Kata
Sebestyén Tímea
Nagy Andrea
Nagy Csilla
Valencia James
Egyed Beáta
Hámor József
Gergely Attila
Góbi Rita
Arany Virág
Szabó Imola
Berger Gyula
Gulyás Anna
Szűcs Dóra
Baranyai Balázs
Gulyás Oszkár
Kiss Róbert
Szabó Ildikó
Botár Katalin
Czédulás Eszter
Horváth Melinda
Katonka Zoltán
Ádám Tímea
Jantner Emese
Móga Piroska
Székely Szilveszter
Tenki Réka
Gönczöl Nikolett
Tuza Tamás
Pelle Viktor
Sarvady Mátyás
Copek Péter
Hársfai Noémi
Busa Balázs
Kelemen Krisztián
Kaprinyák Renáta
Vörös Renáta
Gergelyi Júlia
Fülöp Ágnes
Varga Boglárka
Golan Shimrit
Halász Gábor
Cserepes Gyula
Újvári Milán
Téri Gáspár
Orosz Anna
Kovács Lehel
Krisztik Csaba
Umniakov Nina
Major László
Grecsó Zoltán

Külön köszönet:

Csapi András
Chripkó Anna,
Elsheikh Zsófia
Csernus Laura,
Eichmüller Barbara,
Eichmüller Brigitta,
Kasler Andrea,
Kettler Szandra,
Klinkó Szilvia,
Kollár Melinda,
Kovács Zsanett,
Kónya Márton,
Kulcsár Irénke,
Petróczi Melinda,
Posgay Balázs,
Ruzicska Mercédesz,
Sípos Mária,
Szekszárdi Tímea,
Bertold Nóra,
Biszak Kincső,
Csernus Anita,
Csősz Orsolya,
Dudás Éva,
Geletóczki Rita,
György Orsolya,
Kétyi Kinga,
Kovásznai Szász Réka,
Olasehinde Nóra



A fényért és a hangért Gothár Márton és Fazekas Péter felel,
az est technikai felelőse Bures Károly.