A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Idén is délelőttől egészen estig, két szabadtéri színpadon és sok-sok egyéb, a színházi területen megvalósuló programmal várja a Theatre-and-Dance Corner kortárstánc és színház iránt érdeklődő látogatókat, és mindazokat, akik kötetlen formában ismerkednének a műfajjal. 

A 30. évfordulóját ünneplő Bozsik Yvette Társulat Körforgás címmel mutatja be új produkcióját a Nemzeti Táncszínházban. A Bozsik Yvette Társulat táncművészei a próbafolyamat alatt a koreográfussal együtt, az önismeret és közös gondolkodás útján alakították saját szerepüket és jelenlétüket.

Hogyan varázsoljuk el a félelmeinket, és hogyan kerüljünk közelebb egymáshoz? Hogyan alakíthatjuk át a testünket képpé, tánccá és tájjá? Az Encantado csendből, színekből és formákból alkotja meg a folyton változó szabadság karneválját; és az emberekét… emberekét, akik elvarázsolódnak a végtelen táncban és kijózanodnak. Az Encantado a Rio de Janeiróban élő koreográfus, aktivista és tanár Lia Rodrigues koreográfiája, aki 40 éves pályafutása során fáradhatatlanul dolgozott a művészet, az aktivizmus és a társadalmi folyamatok közötti szinergiák kiépítésén és akit a Brazíliában tapasztalt nagyon is valós környezeti és spirituális küzdelmek inspirálnak. Lia Rodrigues neve mára fogalommá nőtte ki magát a kortárstánc kedvelők és a szakma körében: a párizsi őszi fesztivál a jubiláló (30 éves) társulat valamint Rodriguez munkásságának tiszteletére 

Kovács Zsuzsanna életműdíjas; Vincze Balázs az évad legjobb alkotója; Koncz Péter az évad legjobb férfi táncművésze! A tánc világnapja alkalmából a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is díjazta a hazai táncszakma kiválóságait a Nemzeti Táncszínházban megrendezett nagyszabású gálaesten.

A CUBAN ECLECTICO című műsor a kubai táncstílusok metszetén keresztül betekintést nyújt a karibi ország életébe. Az Acosta Danza a klasszikus balettet flamencóval és afro-kubai stílusokkal ötvözi. Raul Reinoso SATORI című darabjában a spirituális megvilágosodáshoz vezető, belső utazásra hív, amelynek során rátalálhatunk a bennünk lakozó igazságra, szépségre és fényre.

Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is. Egy ilyen műintézményben vergődik számos sorstársa mellett a skizofrén Odette – aki képzelgéseiben hattyúkirálynő; bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja, jelene, sosemlesz jövője között, hiszen a fantázia szárnyalásának nem szabhat gátat a kórterem magánya vagy a kényszerzubbony. Utóbbi hosszú, madzagban végződő ujjai, mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás pillanatát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú. Már nem egészséges, még nem élőhalott.

A Badora Társulat új előadása egy táncdráma a Bánk bán nyomán, melyet április 30-án mutatnak be a NEmzeti Táncszínház Nagytermében.

Az, hogy valami változik, érzékeljük, tudjuk, felnőtt korunkra megismerjük a változás természetét. Arról a szóról, hogy örökké is lehetnek ismereteink, sőt élményeink! Amikor flowban vagyunk, akkor minden pillanat kitágul, egybeolvad a múlt-jelen-jövő, lineáris szinten megszűnik az idő. S az az érzésünk, hogy csak úgy vagyunk…. De mi is az az egység? Mitől lesz valami egy, vagy pont nem az…? Azért, mert egy térben vagyunk, vagy mert ugyanazt csináljuk? Szabályokat alkotunk? Mitől család egy család, csapat a focicsapat, kórus a kórus, nemzet egy nemzet? Az összetartozás érzése hol születik meg? Az egyénekben, vagy az valami az egyéneknél sokkal nagyobb közeg, szféra? S ez a valami kitapintható-e, sejtjeinkben is érezhető-e? Mi az egység esszenciája? Létezik-e olyan pillanat, amihez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet, pont úgy teljes, ahogy van? S ez a pillanat lehet-e változással teli, örök, és társainkkal együtt egységet alkotva önfeledt? Az Amőba című előadásunkban a fenti kérdésekre kínálunk válaszokat, és arra is kísérletet teszünk, hogy a néző is az előadásban megteremtett egység része legyen, még akkor is, ha ülve szemlélődik.

Április 17-én a rég nem látott Képíró című előadást új szereposztásban láthatja a közönség a Nemzeti Táncszínház színpadán, a Duna Táncműhely produkciójában. A Duna Táncműhely Képíró c. előadását Zoltánfy István fiatalon elhunyt szegedi festőművész képei ihlették, a produkció ugyanakkor tágabb kontextusban kíván foglalkozni képzőművészet és tánc kapcsolatával, a festészetnek a mozdulatra gyakorolt inspiratív hatásával.

Idén is világsztárokat lát vendégül a Budapest Táncfesztivál. A kéthetes mustrára a nemzetközi és hazai kortárs táncélet legjobbjai érkeznek a Nemzeti Táncszínházba. Kuba, Olaszország és Finnország legizgalmasabb produkciói és a legnagyobb magyar társulatok premierjei kihagyhatatlan programot kínálnak, április 27. és május 11. között az érdeklődők számára.