Itt ülünk a Bethlen téri régi színházépületben, amelyről a szakma most körülbelül annyit tud, hogy „önállósult”… Hogyan is alakult ez a történet pontosan?
Kezdetben volt a 25. Színház és a Déryné Színház egyesítésével létrehozott Népszínház, amelyből ugye később a Budapest Kamaraszínház lett (azzal a céllal, hogy a főváros átvegye, ami azóta sem történt meg); annak táncegyütteséből pedig a Közép-Európa Táncszínház, 1989-ben. A Bethlen téri épületet pedig, amit a háború után moziként működtettek, a kulturális tárca 1988-ban a Rock Színháznak adta át. Mivel az épület a kerület tulajdona, tőle bérelte a minisztérium, ám a Rock megszüntetése után 1996-ban a KET-nek adta, de a további fenntartás céljából létrehozta 1997-ben a Kortárs Tánc Alapot, s ezen keresztül támogatta a helyiségben meghívással befogadott Bozsik Yvette Társulat és Közép-Európa Táncszínház társulati működését. Ennek az alapnak a kezelését a Táncművészek Szövetségére, majd az újonnan megalakuló Nemzeti Táncszínházra bízta a minisztérium. Nos, ez a jogviszony szűnt meg 2011 decemberével.
Hogyan szűnt meg?
Két olyan kormányrendelet is napvilágot látott, melyek alapján ezt így nem lehetett tovább vinni. Az egyiknek nyomán „külsős” bérleti viszonyait a minisztérium meg kellett szüntesse, a másik pedig, hogy nonprofit szervezeteket nem támogat, - mindkettő takarékossági megfontolások miatt, természetesen. E két törvény egyszerre szüntette meg a státuszunkat. Egy nonprofit kft megalakításával viszont a minisztérium ennek tudja átadni a bérlési jogot, anélkül, hogy forrást biztosítana.
Akkor honnan lesz a forrás?
Azonnal elkezdtük kidolgozni, hogyan teremtjük meg a bázist, amin tovább lehet működtetni a házat. Az elmúlt másfél hónap munkájának köszönhetően márciustól már elindíthatunk egy három lépcsős támogatói rendszert. Ennek első lépcsője a támogatói jegyrendszer, ez 5, 10, 20 ezer forint fölötti jegyek értékesítését jelenti, melyekhez szintenként különböző kedvezmény-csomagok járnak (hírlevelek, tiszteletjegyek, büfé kedvezmények, stb.). Aztán lehet székeket vásárolni: itt is ötezer forint a minimum, három kategóriában emelkednek itt is az árak. Mivel az 1928-ban megalakult Bethlen Téri Színház (ma egyébként újra ez a neve!) több műfajt megélt: volt színház, mozi, táncszínház, így ezeknek a műfajoknak a híres képviselőiről nevezzük el a különböző pártolói csomagjainkat. Kazal Lászlóról például kevesen tudják, hogy kartáncosként kezdte itt, ebben a színházban: róla nevezzük el például az első csomagot. Ezzel a két támogatói lehetőséggel a kevésbé jómódú emberek is élhetnek, - ami azért fontos, mert meglátásom szerint a nagy cégeket, a komoly, nagy szponzorációt nagyon nehéz ma megnyerni: olyan helyzetben vannak ugyanis a cégek, ami egyáltalán nem kedvez annak, hogy pénzt adjanak bármire is. Lesz ezen kívül még egy támogatói bázisunk, s ez a környék felsőoktatási intézményei felé nyit. Velünk szemben működik a McDaniel Amerikai Egyetem, jobbra az Állatorvosi, két sarokra innen a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, melynek egyik vezetője Kepes András, a Murányi utcában pedig a Schola Európa Akadémia, ahol például táncot is tanítanak. A március 1-től elindítandó zártkörű egyetemi klub ideszoktatja a színház vonzáskörében található diákságot: reggeltől-estig tudjuk számukra biztosítani a klub-élethez szükséges körülményeket, amelyhez majd programok is tartoznak. Részükre egy másik típusú kártyát adunk ki, melyhez például Wifi használat és más előnyök is kapcsolódnak, s ha majd a Bozsik Yvette Társulat irodája kiköltözik az emeletről, azt a szintet is társadalmi térré tehetjük.
Mennyire fogja a színház profilját átalakítani az, hogy népszerűnek is kell lenni? Hiszen bizonyos nézőszámot el kell majd érni…
Három féle műsor típusban gondolkodunk, ezek: a színház, a tánc és a családi programok. A táncért a KET felelős: ide már most hívok havonta egy jelentős vendég előadást (volt januárban egy észt vendégjáték, februári vendég egy japán alapítványi produkció, Simor Ági közreműködésével, márciusban Góbi Rita társulata, májusban pedig a Monotánc fesztivál költözik be, hiszen a Gödörből ennek a rendezvénynek is távoznia kellett.) A színházi repertoárért a FÜGE, a családi programokért az ESZME szervezői lesznek felelősek: azt gondolom, a színes program elég széles körben vonzza majd az érdeklődőket.
Hogyan képzeled a Trafóval való együttműködést a jövőben? Hisz Bozsik Yvette pályázatából tudható, hogy erősen számít erre.
Ha a Trafó olyan tánc produkciót szeretne műsorra tűzni, amelyre nem biztos, hogy megtölthető a nagyterem, akkor ez a lehetőség kézenfekvő. És valóban ezt tartom a pályázat legfontosabb pontjának, hogy azok az alkotók, akik még nem készek arra, hogy a Trafó jó 300 nézőjével kelljen szembenézniük, egy kisebb nézőtér előtt próbálhassák ki magukat. A színházi csoportoknak ilyen célra ott lesz a Sanyi és Aranka Színház, a táncnak 100 fő fölött viszont már a MU, és ha mégis mehet a 300 fő, de más jellegű teret kíván, mint a Trafóé, arra ott lesz a Merlin utódaként hamarosan nyíló Átrium.
Te miért nem pályáztad meg a Trafót?
Óriási munkám van ebben itt, ahol ülünk. Most jutottam el vele oda, ahova 16 éve kellett volna. Amikor 1988-ban átvettem a Népszínház tánctársulatát, már akkor az volt a fő feladatom, hogy mentsük meg, alakítsuk önálló táncszínházzá. Tehát önmagában már az nyolc évbe telt, hogy legyen egy helyiség… Az, hogy a Tinódi moziból Tivoli Színház lett, azt még én akartam annak idején, a KET számára: úgy 1993 környékén pontos terveink voltak egy tánc/film színház működtetésére, ami az akkor divatos Broadway-koncepcióba gyönyörűen illeszkedett volna, - nos az megmaradt a Budapest Kamaraszínháznak… (Benyújtottuk a tervet, Baán Lászlónak nagyon tetszett is, aztán az újságból olvastam, hogy színház lesz a moziból...) Úgyhogy jelenleg, amikor végre itt vagyok, - hát nyilván nem most fogok innen felállni..
Látszik, hogy nem a hírnévre utazol…
Olyan ez, mint amikor kitüntetést kapsz… Az sem jelent a munka szempontjából az égvilágon semmit. Persze, jóleshet egy pillanatnyi dicsőség, de inkább csak ellenségeket szerez vele magának az ember, amúgy a lényeget nem viszi előbbre…
Még akkor is ez a jobb: itt a Bethlenben küzdeni, ha a korábbi konstrukció, a minisztériumi fennhatóság anyagi támogatással is járt, ami most nincs?
Igen! Pedig jól jönne az a 18 millió forint, ami most kiesett. De ha jól tudjuk elindítani a kitalált rendszert, akkor ez behozható. Még idén regisztrálni tudtunk a III. kategóriába, tehát 2013-tól már oda pályázhatunk támogatásra!
Apropó regisztráció: hogyan változik a táncművészet helyzete meglátásod szerint az Előadó-művészeti Törvény módosításaival?
Radikális változás nem lesz: a regisztrációt az első két kategóriában ugyanúgy közszolgálati szerződéshez kötik, ez persze a függetlenek lehetőségeit a mai helyzetben erősen rontja. Az önkormányzatok nem fognak tolongani, hogy közszolgálati szerződéseket kössenek! Ennek a formai követelménynek kell megfeleljen a Krétakör, a Szputnyik, a Hoppart is, - és most szándékosan említek olyan (nem tánc) társulatokat, melyek magas színvonalon felelnek meg a szakmai kritériumoknak! - , amelyek szintén nem fognak a jelenlegi helyzetben olyan önkormányzatot találni, amelyik 3 éves elkötelezettséget vállalna ilyen célra…
Akkor mi lesz?
Úgy tudom, a táncbizottság dolgozik a kérdésen, mert a törvény csak egy keret, a konkrétumokat rendeleti szinten nekik kell kidolgozni. Őrült nagy munka, s mindössze hárman vannak hozzá, ami véleményem szerint kevés, hiányzik onnan például a képzéseket képviselő szakember, és valaki a nagy társulatok képviseletében. Drukkolok nekik: a rendeletek létrehozása a legnehezebb…
Mit lehet tudni a függetlenek számára kiírt éves működési pályázatról? Változik idén a kiírás tartalma?
Én erről csak annyit tudok, amennyit a legutóbbi kibővített táncszövetségi elnökségi ülésen hallottam: nemigen változik. Akkor meg nem értem, miért nem lehetett már régen kiírni, mondjuk januárban?
És a keretösszeg hogyan alakul?
Erről sem tudni még pontosan semmit, de csökken, biztos.
Hogyan látod a szakmai kommunikációt? Nem szeretnék elcsépelt témákon rágódni, de akár a Trafó, a Táncszínház és egyéb „ügyek” kommunikációja mellett nehéz elmenni.
Én a helyzetet és a róla való kommunikációt is hál’istennek most távolabbról szemlélem. Tudatosan vonultam ki a közszereplés területéről, hisz voltam a KTE elnökségben, az FSZSZ elnökségben, a MKT elnökségében, a MTSZ elnökségben (innen nem önszántamból álltam fel), - lényeg, hogy egyre inkább a KET-re és a Bethlenre kellett koncentrálnom. És jó, hogy ezt tettem, mert így nem omlottunk össze a hirtelen beállt változástól. Végre saját szakmai feladataimra összpontosíthattam, nem kellett heti szinten valamilyen elnökségben ülésezni órákon át, - jobban is érzem így magam. A szekértáborokat meg „szakmailag” nem értem…
A Trafóval való kapcsolatot illetően pedig: akkor, amikor a Trafó működési terve alakult, volt akkoriban egy beszélgetés, melyen te is ott voltál, én már ott figyelmébe ajánlottam Szabó Gyurinak a KET-et és Bethlen-t: itt ez a társulat és helyiség, ezt lehetne használni. Nos most is ezt ajánlottam fel.
Jó, akkor beszéljünk a társulatról, melynek vezetője vagy, látom, ez most mindennél jobban inspirál…
Kár, hogy Magyarországon csak egy olyan független társulat létezik, amely nem egy alkotóra épít, hanem fiatal alkotókat fogad be produkciók létrehozatalára. A jelenlegi helyzetben, amikor kudarcos, becsapott alkotók vannak, akik valódi társulatot nem tudnak fenntartani, fontos lenne, hogy több ilyen csapat működjön. Kéne belőle legalább 2-3, hogy ezek a fiatal alkotók érdemben megmutatkozzanak.
Hogyan válogatsz koreográfust?
Járom a színházakat, évi 100-120 előadást nézek meg, ahogyan te is, és ha a nézőtéren ülve történik velem valami, ha libabőrt érzek a karomon, akkor már kezd érdekelni az illető. Szakmapolitikai megfontolások az ilyen választásba soha nem szólnak bele.
Az azért szempont, hogy lehetőleg olyan legyen, akinek nincs saját együttese, hiszen éppen ezért lehet valaki motivált a velünk való munkában. Cél, hogy évente legyen egy teljesen új és egy visszatérő alkotó. Aztán persze kialakulnak olyan folytatódó kapcsolatok, melyek keretében koprodukciós előadások jönnek létre, mint például Duda Évával, Gergye Krisztiánnal, vagy Hámor Jocó Gangaray Táncszínházával.
Volt már olyan, hogy melléfogtál a választással?
Nemigen. Igaz, Réti Annával, akit a nagyszerű szólója alapján választottam ki, a társulati est már messze nem működött úgy, de ennyi kockázat bele kell férjen.
Csupa fiatal van most a társulatodban. Hogyan választasz?
Amikor Horváth Csaba kivált a KET-ből, akkor végzett az első MU Terminálos csapat, így adta magát a teljes fiatalítás. Azóta már van, aki jó pár évet eltöltött itt, de egyfelől ők is fiatalok még, másfelől a megüresedő helyekre szeretek a MU Terminálból szerződtetni, mert ott kapnak olyan sokoldalú indítást, aminek itt lehet a folytatása. Nem véletlen, hogy tavaly nyáron elindítottuk a KET Terminált, ez is afféle utóképzés: nyári változata, folytatása a MU Terminálnak. Nagyon hiányolom az ilyen típusú képzést a független területen: a MU terminált leszámítva nincs olyan hely, amely napi tréninget, s többféle, nemzetközi irányzat megismerését nyújtja, s társulati munkát modellez. Mi folyamatosan képezzük a táncosainkat. Úgy gondolom, ez látszik is rajtuk.
Az interjút készítette: Lőrinc Katalin
Fotók: Dusa Gábor