Amikor 2015-ben Velekei Lászlóval beszélgettünk, már szóba került, hogy Kiss János, a Győri Balett 29 éven át regnáló igazgatója lehetséges utódjaként gondolt rá. A stafétabotot a sok éves kemény munkának köszönhetően idén júliusban át is vehette, és Lukács András művészeti vezetővel rendkívül kritikus időszakban kezdte meg igazgatói működését. Az együttes két vezetőjével most a hagyományőrzés és megújulás kettősségéről, a fiatalok megszólításáról, a lokális kezdeményezésekről és az önazonosságról beszélgettünk.

Hogyan alakult az elmúlt öt év ebből a szempontból, milyen állomásai voltak az igazgatói posztra való felkészülésnek?
Velekei László: Sokan példaértékűnek tartják, hogy az átadás-átvétel ilyen szépen történt meg, és természetesen voltak olyan hangok is, amelyek igyekeztek a helyzet árnyoldalára felhívni a figyelmemet. Azt semmiképpen nem szabad elfelejteni, hogy kőkemény munka volt mögötte. 1996 óta vagyok a Győri Balett tagja, a tánckarban kezdtem, magántáncosként, szólistaként folytattam, majd művészeti asszisztens, koreográfus, végül művészeti vezető lettem, és így nyertem el idén nyáron az igazgatói kinevezést. Az itt töltött huszonhárom év alatt minden lépcsőfokot végig jártam, minden oldalról láttam a Győri Balett működését. Ennek ellenére mindig azt mondtam, nem biztos, hogy minden szempontból felkészült vagyok a kihívásokra, és soha nem akartam pozíciót szerezni, soha nem volt ilyen ambícióm. Egy dolgot szerettem volna, hogy dolgozhassak, építkezhessek, hogy az a kreativitás, ami bennem van, valamilyen módon kifejezésre juthasson. A szakmánk és a hivatásunk erre az alázatra tanít, a folyamatos újrakezdésre, és most azon szerencsések közé tartozunk, akiknek a kemény munkának köszönhetően megadta ezt a lehetőséget a sors. Amikor táncos voltam, mindig alkotó szerettem volna lenni, és azt éreztem, hogy szűk a bőröm, szűk a testem, az agyam sokkal több irányba kalandozik. Amikor pedig alkotó lettem, azt gondoltam, milyen jó, hogy ezeken keresztülmentem, hiszen mindaz, ami az előző időszakban történt velem, kellett ahhoz, hogy ma itt tarthassak. Miután elnyertem az igazgatói posztot, nagyon nehéz időszak következett. Részben a vírushelyzet miatt, részben azért, mert november 1-jétől megszűnt a közalkalmazotti forma. Tele voltam tervekkel a következő tíz éves programmal kapcsolatban, hogyan építem fel stratégiai, szervezeti és kommunikációs szempontból, mindent alaposan kiszámoltam, megterveztem. Még nem volt olyan a Győri Balett életében, hogy egy évadra tíz bemutatót terveztünk volna, illetve ennyi felkérésünk és meghívásunk lenne, de aztán a COVID járvány ezt felülírta. Mégis azt tudom mondani, az elmúlt évek tapasztalata hozzásegített ahhoz, hogy az együttessel semmi olyan nem történt, ami megrengette volna a munkáját. Természetesen érzelmileg nem könnyű ez a helyzet, főleg művészi oldalról, de szakmai szempontból abszolút tartani tudtuk a terveket. Elindítottuk a baba-táncszínházi programunkat, webshopot nyitunk, applikációt fejlesztünk. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez megadatik, részben az elmúlt évek építkezésének köszönhetően.


Velekei László (fotó: Csibi Szilvia)

Lukács András 2014-ben dolgozott először a társulattal, akkor készítette a Bolero koreográfiáját, de ha jól tudom, már tíz éves korotok óta ismeritek egymást. Mikor született meg az együttműködés ötlete?
Lukács András: A 2014-es bemutató idején merült fel. Amikor a társulattal dolgoztam, Laci feltette a kérdést, ha úgy alakul, lenne-e kedvem a közös munkához a jövőben. Nagyon kedves és megtisztelő felkérés volt, de az utolsó pillanatig úgy voltunk vele, hogy ha máshogy alakulnak a dolgok, el kell engednünk a terveinket. Szerintem ez nagyon egészséges gondolkodásmód, semmit nem szabad erőltetni. Szerencsére végül pozitívan sült el a dolog, és az álmunk, amit hosszú évek óta tervezgettünk, most valósággá válhatott.

Mi az, amit mindenképpen szeretnétek megtartani a Győri Balett négy évtizedéből, illetve Kiss János 29 éves igazgatói működéséből, és miben különbözik a ti vezetői látásmódotok? Miben van szükség megújulásra?
Velekei László: A Győri Balett talán legfontosabb üzenete az elmúlt 29 évből a sokszínűség. Természetesen kitűzhetünk arculatban egy értékrendet, de fontosnak tartjuk, hogy a Győri Balettnek a táncosaink adnak egy minőséget. Azt mondják a közönségünk tagjai, ha eljönnek egy előadásunkra, akkor biztosak benne, hogy az egy jó előadás lesz. Inkább erre helyezzük a hangsúlyt. Ami jelenleg nem megoldható, az a nemzetközi színtéren való jelenlét. A Győri Balett mindig is nagyon sokat utazott, én táncosként megélhettem azt, hogy színházról színházra követtek minket a nézők, vagy például Olaszországban a rajongók szívecskéket rajzoltak a plakátra, amikor megtudták, hogy jövünk. Természetesen ezek a fellépések most tolódnak, de remélem, hogy később megvalósulnak, mert Kaliforniával, Texas-szal, Japánnal, Dél-Koreával és Kínával is volt kapcsolatunk, ezek a tárgyalások azonban most mind megálltak.

Lukács András: Szerintem az egy természetes folyamat, hogy egy társulat állandóan változik, egy együttes arculata az új vezetőséggel mindig átalakul. Ahogy Laci is említette, az elmúlt 40 év és a jövő tervezete is az, hogy a Győri Balett egy olyan magas minőséget képviseljen, ami az országon belül is egyedülálló. Titkon az az álmunk, hogy egy olyan együttest vigyünk tovább, olyan együttessé váljunk, ami úgy érzem, Magyarországon hiánypótló. Magyarországon a Magyar Nemzeti Balett az egyetlen abszolút klasszikus bázisú balett együttes, emellett van egy nagyon sokszínű kortárs táncélet. Tulajdonképpen a kettő közötti szakadékot szeretnénk áthidalni, hogy a Győri Balett modern balett együttesként működjön. Úgy gondolom, hogy a társulat eddig is ezen az úton járt, talán csak egy kicsit érdemes más irányba terelni. A Győri Balett eddig is klasszikus balett alapra építkezett, a külföldi vendégkoreográfusok is balett alapon dolgoztak. Nem célunk, hogy bármit is leromboljunk abból, ami négy évtizeden át épült, mi is csak akkor tudunk jól működni, ha mindezt megőrizzük. A hagyományőrzés nagyon fontos a Győri Balett szempontjából.

Kiss János része marad valamilyen formában a társulat életének?
Kiss János a továbbiakban a Magyar Táncfesztivál programigazgatójaként és tanácsadóként jelen lesz a Győri Balett életében. Ezt fontosnak tartottam, hiszen ő mindig tagja lesz ennek az együttesnek, csak ahogy ő fogalmazott, „ennek a családnak most egy másik családfője lett” a személyemben. Az én kezemet ugyan elengedte, de a Győri Balettét sohasem fogja.

Mi kell ahhoz, hogy egy közép-európai, magyar társulat igazán sikeres lehessen nemzetközi színtéren?
Velekei László: Mindenki próbálja valahogy definiálni, hogy mi a szakmai, mi a nemzetközi, mi a trend, és ez azért nehéz, mert mi szeretnénk önmagunk lenni. Ha bizonyos kliséket használunk, bizonyos világsztárokat megszólítunk, attól bekerülünk a nemzetközi trendbe? Szerintem mi ennél legyünk bátrabbak, és bízzunk jobban magunkban. Ha megnézzük a magyar táncéletet, szakmaiságra hivatkozva inkább falakat építettünk, széthúztunk, és szétszedtük a táncszerető közönséget is. Inkább abban hiszek, hogy a tánc öröme a sokszínűségből fakad. Sok társulat működik Magyarországon, rendkívül sokféle stílusban a kortárstól a konzervatívig. Nem akarom magunkat belehelyezni ebbe, mert azzal magunkra csuknánk az ajtókat. Sokan azonban ezt várják, és ebbe az irányba próbálnának terelni minket, arra hivatkozva, hogy ők képviselik a szakmát. Pontosan az elfogadást és a nyitottságot felejtik el ezzel, aminek a táncművészet alapjának kellene lennie. Nagyon nehéz bekerülni egy bizonyos marketing körbe, ahogy az érdekérvényesítő menedzsment az élet minden területén jelen van, úgy a kultúrában is. Ahhoz, hogy egy társulatot pozícionálni tudjunk, nem elég az, hogy jó. Az kell hozzá, hogy az a néhány vezető menedzser beemelje a portfóliójába. Ez nagyon régről és alulról építkező mechanizmus. Vannak olyan világhírű koreográfusok, akiket meg is tudunk szólítani, megnézik az együttest, jónak találják, de aztán közlik, hogy szeretnének nyolcvan táncossal együtt dolgozni, vagy olyan összegekről beszélnek, hogy a Győri Balett éves költségvetése kellene egyetlen bemutató megszületéséhez. És akkor még csak az alkotóról beszélünk, aki elkötelezett a menedzsmentje felé, ami szintén megvétózhatja a projektet azzal, hogy például Kelet- és Közép-Európában csak bizonyos társulatokkal hajlandó dolgozni. Ez kőkemény érdekérvényesítés és menedzsment. Én elkezdtem inkább Győrben építkezni, elindítani a baba-táncszínházat, az egyetemmel közösen a művészeti kart, hogy az energiákat itt tudjuk tartani, illetve a Budapestről érkező szakmai értékek ugyanúgy jelen legyenek az együttes életében. Az egyetemmel sokat fogunk kísérletezni jövőre, virtuális térben születő előadásokat szeretnénk létrehozni, folytatni fogjuk az ifjúsági előadásainkat, bemutatjuk a Ne bánts! című, családon belüli erőszakot feldolgozó darab második részét. A 2023-24-es évadban pedig a szenior programunkat is szeretném elindítani. Van mit tennünk itthon, a nemzetközi jelenlét pedig fesztiválokban és külföldi meghívásokban fog megvalósulni. Bízom benne, ahogy évről évre építkezünk, azokat a külföldi szaklapokat és játszóhelyeket is meg fogjuk tudni szólítani, amelyek a társulat nemzetközi pozícionálásában számottevők. A korábbi években is sikeresek voltunk ebben, bízom benne, hogy ez a továbbiakban sem jelent majd gondot.

Lukács András: Számunkra elsődleges, hogy szakmailag még magasabb szintre emeljük az együttest, és ezáltal még nemzetközibbé tegyük. Szeretnénk, ha ez elsősorban a szinten és a minőségen mutatkozna meg. Azt gondolom, lehet valamit szeretni, vagy nem szeretni, de az fontos, hogy minőségileg megkérdőjelezhetetlen legyen a dolog. Tulajdonképpen a szeptemberi premierünk után is jöttek olyan visszajelzések, hogy fantasztikus szinten van az együttes és fantasztikus táncosaink vannak, ez minket nagy örömmel tölt el. Számomra tényleg ez az elsődleges cél, hogy még magasabbra helyezzük a mércét.

András, táncosként és koreográfusként is számos nemzetközi tapasztalatot szereztél, dolgoztál többek között Forsythe-tal, Kiliannal, a Wiener Staatsoperrel ezeket hogyan hasznosítod majd a művészeti vezetői pozícióban, illetve folytatódik-e mellette a külföldi karriered?
Táncosként rengeteg külföldi koreográfussal volt lehetőségem együtt dolgozni, ezt tartjuk az egyik legfontosabb küldetésünknek a Győri Balettben is. Tudom, hogy egy táncos karrierjében meghatározó, milyen impulzusok érik, ezért szeretnénk minél több külföldi koreográfust meghívni az együtteshez. Remélhetőleg az én külföldi karrierem is folytatódik a járványhelyzet elmúltával, hiszen van kilátásban egy-két felkérés.

Szeptember 19-én volt a művészeti vezetőként jegyzett első darabod, a Körforgás premierje, a címadás és a témaválasztás is szimbolikusnak tűnik.
Lukács András: Valójában ez a véletlen műve. Az est elsősorban a darabok miatt kapta a címét, ugyanakkor valóban egy társulat is állandó körforgásban van, az együttes vezetősége is időről időre változik.

A Győri Balett számára éve óta fontos a fiatalok megszólítása, mennyire vagytok ebben sikeresek, milyen programok szolgálják ezt?
Velekei László: Komplex módon próbáljuk ezt építeni. Nem csupán a tánc szeretetét szeretnénk átadni, az is fontos, hogy megszólítsunk egy új közönséget. Volt néhány gyerekelőadásunk, amelyeknek meglepően nagy sikere volt, csak a Forgószélből egy évben legalább hetvenkettőt tudtunk volna játszani. Ez egy örömbomba, a gyerekekkel együtt táncolni jutalomjáték volt számunkra. Innen indult az egész, aztán a Győri Táncfesztiválon is folytattuk, és dübörgött. Nem volt annyi eladható jegyünk, amennyire igény lett volna. Majd apuka lettem, a kislányom hat hónapos kora óta jár színházba, és végig üli a tizenöt-húsz perces előadásokat. Innen jött az ötlet, hogy indítsuk el a TánciTánci baba-táncszínházi programot, amelynek Csepi Alexandra a kitalálója. Kisgyerekeknek tervezzük egy új mozgásforma, egy speciális jóga bevezetését, amely a mozgáskoordinációs készségeik fejlesztésére született. Magyarországon mi leeszünk az elsők ebben. Az előadásokhoz kapcsolódóan van egy foglalkozás vezető, aki együtt zenél és énekel a gyerekekkel, majd ölbeli játékokat tanít a szülőknek. Az ifjúsági programba már szakpszichológusokat is bevontunk, beszélgetéseket, beavató foglalkozásokat tartottunk. Azt gondolom, hogy egy ilyen produkció persze legyen erős szakmailag, és legyen létjogosultsága, de ami körbe veszi, az lesz igazán fontos. Erre nagyon nagy hangsúlyt fektetek, hiszen egyrészt boldog lesz a gyerek, ami mindent visz, másrészt megtörténhet, hogy kis táncosokra találunk. Ha pedig valakit nem maga a tánc érint meg, akkor is köze lesz a kultúrához. Ha a gyerekeket az előadás keretében bármelyik művészeti ág megszólítja, a gitárzene vagy a ritmusjáték, onnantól kezdve minden működik. Aztán így megyünk tovább az ifjúság megszólításához, szeretnénk számunkra interaktív előadásokat létrehozni. A már említett alkalmazást is azért fejlesztjük, hogy fiatalosabb, színesebb, közvetlenebb módon tudjunk a fiatalokkal kommunikálni, behind the scenes jelenetek megosztásától a blogig, ahol a táncosaink is fókuszban lehetnek.

2020 a COVID jegyében telt, hogyan befolyásolta a rendkívüli helyzet a társulati munkát? Készültetek-e olyan projekttel, ami kifejezetten a kialakult helyzetre reflektált?
Velekei László: Rögtön a Semmelweis napon átalakítottuk az egyik előadásomat, a szereplők kórházi ágyakban és maszkban táncoltak, a nézők nagyon szerették ezt a performanszot. A legnehezebb az volt, amikor éreztük a közönségen, hogy nem lépcsős telt házunk van, hanem félházunk, vagy amikor a 2800 nyolcszáz fős protokoll lista 600 ülőhelyéből csak 250-en írnak vissza azzal, hogy esetleg megpróbálnak eljönni. Viszont kijátszottuk a bérletet, ezen a héten lesz még egy baba-táncszínházi előadásunk felvétele, mely december 24-26. között lesz elérhető online, tehát hat darabot mutattunk be fél év alatt. Két budapesti előadásunk kerül át februárra, ha minden jól megy, itthon pedig két bérletünk maradt kint. Valamiért a sors kegyeltjei voltunk, nem kellett leállnunk, szerencsések voltunk, mert tudtunk a színházban és a stúdióban is dolgozni, de nagyon szigorúan is védekeztünk. Ahogy valakivel gond volt, otthon maradt, és csak tesztelés után térhetett vissza. Nem kellett megállnunk.

Lukács András

A MÜPA a 2021-es évad társulatának választotta a Győri Balettet, milyen állomásai vannak ennek az együttműködésnek? Közös bemutatóra is készültök.
Lukács András: Az est első része egy Sztravinszkij zenéjére készült cselekmény nélküli darab, ami az én koreográfiám. Az eredeti koncepció szerint ez egy Bartók est lett volna, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin párosításával, aztán ebből végül egy Sztravinszkij és Max Richter kombináció született. Az est második része a Mimi címet viseli, amit Laci jegyez koreográfusként.

Velekei László: Nagy megtiszteltetés, hogy elnyertük ezt a címet. A 40 éves Budapesti Tavaszi Fesztivált a Lajkó Félix zenéjére készült GisL koreográfiával nyitottuk volna meg, ezzel együtt jött a felkérés, hogy mi leszünk a 2020-21-es évad társulata. Nagyon izgalmas előadás született volna, akkor elmaradt a bemutató, a következő fesztiválon pótoljuk. A Bartók estet eredetileg Garett Smith és én koreografáltam volna, de őt végül elengedtük, mert a COVID miatt nem tudott utazni. A csodálatos mandarint szerettem volna koreografálni, de az örökös letiltotta, hogy Bartók zenéjét használjuk, szíve joga és nagy tisztelettel vettem tudomásul. Pontosan ez jellemző az egész idei évadunkra, képviselünk valamit, felkészültek vagyunk, és nem félünk attól, hogy elengedjünk dolgokat. A változásból, ami az élet része és egyik csodája, megpróbáljuk kihozni a legtöbbet. Mindent, ami megtalál minket, nem problémaként, hanem lehetőségként kezeljük. Szerintem jó est született, Andrásé az esztétika magasiskolája, a Mimivel én pedig a cselekményes oldalt képviselem. Amikor kirántották a padlót a lábunk alól, leültem a táncosokkal, hogy most aztán tényleg az kell, hogy kútba ugorjunk és tűzbe menjünk, itt fogok álmodozni előttetek, gyertek, gyertek, és jöttek, jöttek, mindkét darabban leszakították az eget. Tizenkét nap alatt raktuk össze a negyvenhat percet, ez nem miattam, hanem miattuk sikerült. Jellemző az egész társulatra, hogy ahol a Győri Balett tart, azt sok-sok ember rakja össze, és képvisel egyfajta minőséget. Nem tudom, hogy mennyi adatik nekünk, lehet, hogy valakivel három évig dolgozom együtt, mással huszonhárom éve ismerjük egymást, de mindenki hozzátesz valamit szakmailag a Győri Balett nevéhez. Akkor csináltunk valamit jól, ha tizenöt év múlva is együtt nézzük az akkor ötvenöt éves Győri Balettet. Ez egy nagyon kemény szakma és hivatás, megfog, fölemel, földhöz vág, aztán megint fölemel, ismét földhöz vág, de a végén el kell engedni, ez pedig egy nagyon nehéz lelki folyamat. Azt mondom mindig, hogy az emberi minőséget, az együtt töltött idő minőségét viszont mi határozzuk meg, és erre nagy hangsúlyt fektetünk. Azt érezzük, hogy ez kifizetődő és nagyon előremutató az együttes életében, ettől is olyan jó a csapat.

Az interjút készítette: Halász Glória