Eck Imre (1930-1999)

táncos, koreográfus. Nádasi Ferencnél tanult, 1949-ben lett az Operaház tagja, 1950-től 1960-ig magántáncosa. 1960-ban az ÁBI végzős évfolyamával a Pécsi Nemzeti Színházban megalakította a Pécsi Balettet, amely az ország második állandó balettegyüttese lett. 1968-ig igazgatója, azután művészeti vezetője. Koreográfusi munkássága a nyolcvanas évek végéig meghatározta a társ. repertoárját. Műveiben kezdettől fogva a kor problémáiról szólt, a színpadi tánc korszerű kifejezési formáit kutatta, sajátos nyelvezetet alakított ki, amelyben a jazztánc, az akrobatika és a pantomim elemeit ötvözte a klasszikus balettel. Többnyire inkább kisebb formátumú műveket készített, amelyekhez szívesen használta fel kortárs m. zeneszerzők műveit. A hetvenes években a folklór is megjelent balettjeiben.Készített koreográfiákat az Operaháznak és külföldi együtteseknek (Boston, Belgrád, Helsinki stb.) is.

Kossuth-díjas (1978), Liszt Ferenc-díjas (1978), érdemes (1970) és kiváló művész (1988).

Csongor és Tünde (1959); Az iszonyat balladája (1961); A parancs (1962); Etűdök kékben (1964); A csodálatos mandarin (1965, 1987); Magyar babák (1971); Requiem (1976); Salome (1980); Szerelem (1986).