Umniakov Nina

Szakmai Önéletrajz

 

Párizsban születtem 1981. február 9-én. Szüleim magyar és orosz képzőművészek, akik 1979-ben disszidáltak. 7 éves koromban kezdtem táncolni. 10 évesen "vonultam be" azakkor "Centre de Danse de Cannes Rosella Hightower" néven ismert tánciskolába.

 

Ez az intézmény a világ tíz legjobb tánciskolájának egyike, és számos kiváló táncost, koreográfust nevelt ki. Rosella Hightower személyisége uralta az egész iskolát, ő azóta is a példaképem.

 

Rajta kívül számos tanár tanított engem:, Inga Sterner( Culberg Ballet), Monet Robier (Ballet Béjart), Denis Guliani ( Compagnie Castafiore), Roger Méghin ( Cunningham Dance Company), Frederic Lescure ( Compagnie Josef Nadj), Jean Christophe Maillot ( Ballets de Monte Carlo), és még sokan. Komoly zeneelméleti képzést is kaptunk.

 

13 éves koromban levelet írtam Meina Gielgudnak az Australian Ballet művészeti igazgatójának, miután láttam táncolni a Bakhtiban. Ekkor határoztam el, hogy koreográfus leszek. Két év múlva szakirányt kellett választani, és a klasszikus és a kortárs közül az utóbbi mellett döntöttem. Minden évben nagy iskolai előadás volt, és nagyon gyakran egy szimfonikus zenekar szolgáltatta élőben a zenét, ami egy életre szóló hatással volt rám.

 

1999-ben a színjátszás tanárom Funtek Frigyes lett és vele folytatott beszélgetések folytán erősödött bennem a vágy, hogy jobban megismerjem a magyar művészetet, és ezáltal talán a gyökereimet is megtaláljam. Miután leérettségiztem (a tánc terén kitűnő eredménnyel), 1999. július 14-én érkeztem meg Magyarországra. Első munkám mégis Franciaországba vezetett, a Nagy József által vezetett orléans-i táncközpontba, igaz egy magyar emberrel dolgoztam: Szakonyi Györk, a Jel Színház táncosa egy duettet koreografált kettőnk számára. Később Párizsba kerültem, ahol a Compagnie Exponentielle-el, egy breaktánc technikát is használó társulattal dolgoztam.

 

2001-ben léptem fel először Magyarországon Gálik Évával, akihez tréningezni jártam. Akkoriban készítettem első koreográfiámat, az "X-ek" című szólót, amellyel a Második Szóló Fesztiválon elnyertem a közönségdíjat. Ugyanebben az évben készítettem az "Inspiráció - Fiatal Koreográfusok Estje" alkalmából a Trafóban az első több szereplős előadásomat (hét táncos, három zenész) "Budapest, la nuit" címmel.

 

Ebben az évben az Artus - Goda Gábor társulatának tagja lettem, és minden előadásában szerepeltem 2005-ig. (Einstein Álmok, Osiris tudósítások, Dante és Andersen variációk, Isis, Hókirálynő, Retina, Rókatündérek, Stand.). Az Artus olyan közeg volt számomra, ami nagyon inspirálóan hatott, hiszen Goda Gábor előadásaiban, az előadók alkotók is egyben, gyakran készítenek koreográfiát, jelenetet. Miközben az Artusnál dolgoztam, továbbra is készítettem saját előadásokat, és egyre jobban érdekelt a zenészekkel való improvizáció.

 

Így 2002-ben Márkos Albert zeneszerzővel és DJ Mangoval közösen bemutattuk "In Vitro" című, élő zenére alapuló előadásunkat. 2003-ban Márkossal megalapítottuk az Impro Fesztivált, ahol hozzánk hasonlóan akusztikus zenészek és kortárs táncosok léptek fel együtt.

 

Időközben Franciaországban részt vettem többek között Mark Tompkins és Vera Montero workshopjain.

 

A Pont Műhellyel, Keszég László rendezése alatt is dolgoztam, itt lehetővé vált, hogy verbálisan is kifejezzem magamat a színpadon, és megismertetett a prózai színház gondolkodásmódjával.

 

2004-ben Henri Michaux azonos című műve alapján készítettem "Élet a Hajlatokban" című előadásomat, ebben a legkülönfélébb művészeti ágak (költészet, film, szobrászat, élőzene) eszközeivel dolgoztam.

 

2005-ben tavasszal egy komoly bokasérülés miatt mozgásképtelenné váltam pár hónapra, és paradoxon módon épp ez tette lehetővé, hogy továbblépjek a saját munkásságomban, saját magammal szembe nézve kutassam a táncot. Így hónapokig tudtam előkészülni az Őszi Fesztivál "Passzázs" estjére, melyre kortárs zeneszerzők és koreográfusok kaptak felhívást. 2005 őszére megszületett az "5" című előadás. Ennek zenéjét Bolcsó Bálint szerezte. Az előadást követő pozitív visszajelzések igazolták, hogy az elmélyültebb, hosszabb munkának, megvolt az eredménye.

 

2006-ban megszületett első "egész estés" produkcióm, a "Henzáp" című előadás. A "Henzáp" után következő előadásomat Solo címmel mutattam be a MU Színházban. A bemutatót követően jelentkeztem a Megatánc című televíziós műsorba. Beválogattak, és koreográfiám Keveházi Gábor és Juronics Tamás zsűritagok tetszését is megnyerte. Ennek a műsornak köszönthettem, hogy Daniela Hernandez (szintén zsűritag) mexikói származású koreográfus felfigyelt rám, és felkért, hogy szerepeljek "Fehér Tér" című előadásában.

 

2006. szeptember első hetében életre hívtam a négy napos "Első Piaci Játékok" című kortárs tánc és színházi fesztivált a budapesti Vámház körúti Nagyvásárcsarnokban, ahol napközben, mindenki számára elérhető közelségben zajlottak a programok. A számos fellépő között volt a Tünet Együttes (Szabó Réka társulata), az Élőkép Egyesület, a Kistehén tánczenekar, a Company Two In One stb. A fesztivál nagy sikerét mutatja, hogy 2007-ben még több fellépővel ismét megrendezésre kerül.

 

Jelen pillanatban két fontos koreográfusi feladattal nézek szembe. Egyrészt idén ősszel "Kicsi Salomé" c. előadásomat tervezem bemutatni. Ebben az előadásban a szövegen és a táncon kívül az ének is fontos szerepet kap majd. Venekei Mariannt kértem fel az előadás női főszerepére.

 

A másik feladat egy elmélyült munka lesz a táncról: Dr.Vidnyánszky Zoltán, az MTA doktora felkért hogy készítsek koreográfiákat a kutatásához. A kutatás a művészi mozgás látványának idegrendszeri és agyi feldolgozásával foglalkozik.