2026. április 22. és 26. között tizenkettedik alkalommal rendezik a Közép-Európa Táncszínház és a Bethlen Téri Színház közös táncfesztiválját, a Nemzetközi Monotánc Fesztivált, hazánk egyedülálló kulturális eseményét. A 2005-ben indult, biennálé jellegű fesztivál programja mindig az elmúlt években született táncművészeti előadásokból válogat, mintegy esszenciáját nyújtva a hazai és nemzetközi táncélet legkiemelkedőbb alkotói és előadói által megalkotott monotáncoknak. 2019-ben Dél-Koreában, Szöulban is megrendezésre került az első Monotanz Festival, azóta páratlan évben Szöulban, páros évben Budapesten kerül megrendezésre az esemény.

 

PROGRAMOK

Dusa Gábor fotókiállítása: PRÓBA/TÉR 2? – In memoriam Benkő Imre
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál kísérőprogramja

Az emberek nagy többsége nem jár azon az úton, amin az alkotás folyamata zajlik. Ritka lehetőség, ha egy fotográfus elkísérheti a színházi alkotókat, és időt tölthet mellettük ezen a szerteágazó, olykor önmagába visszatérő ösvényen. A képeken az Artus társulatának próbái láthatók abból az időszakból, amikor a Nemzeti Táncszínházban bemutatott Fata Morgana című előadásuk készült.

Megnyitó: 2026. április 22., 18 órakor
Helyszín: a Bethlen Téri Színház kávézója

***

Monotanz Seoul – kerítéskiállítás
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál kísérőprogramja

A magyar–dél-koreai emlékévben, 2019-ben indult útjára a Nemzetközi Monotánc Fesztivál társfesztiválja, a Monotanz Seoul. Az esemény a Közép-Európa Táncszínház, a Pro Progressione és a Korea Dance Abroad együttműködésében jött létre, és azóta évenként felváltva valósul meg egy-egy fesztivál: a páratlan években Szöul, a páros években pedig Budapest ad otthont az eseménynek.

Kiállításunk a 2019 és 2025 között Szöulban megrendezett fesztiválok meghatározó pillanatképeit hozza el a Bethlen Gábor térre, betekintést engedve a kortárs koreai táncművészet világába.

A Monotanz Seoul fesztivál weboldala: https://www.kdanceabroad.com/monotanz-seoul
Helyszín: 1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3. (Bethlen Téri Színház)

2026. április 22. 19:00 óra

Gergye Krisztián (HU): „Azt a feketét ki kellett festeni” (Barcsay Jenő) – Egy életmű anatómiája
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében

Az „Azt a feketét ki kellett festeni” című összművészeti performansz-sorozat következő eseményén ezúttal egyetlen emberi test jelenlétének kontextusába kerül a teljes Barcsay-életmű. A testbe írt emlékezet, a transzgenerációs traumák, a múlt feldolgozatlansága és a jelen egzisztenciális szorongása egy újabb Gergye-monotáncban, egyetlen előadó sűrített jelenlétében elevenedik meg.

A Barcsay 125 emlékév alkalmából, a Gergye Krisztián Társulata és a Ferenczy Múzeumi Centrum által létrehozott összművészeti performansz Barcsay Jenő életműve ihletésében.

„Legboldogabb voltam, amikor a legutolsó fekete képeimet állítottam ki, amikért nagyon kikaptam. De nagyon. Még azt is beírták a könyvbe, hogy nem érdemlem meg az életemet.” (Barcsay Jenő)

Koncepció, rendezés, montázsok: Gergye Krisztián

Előadja: Gergye Krisztián
Zene: Árvai György – Parabryo
Animáció: Diena László
Szakmai tanácsadó: Szabó Noémi

Támogatók: Pro Cultura Urbis Közalapítvány, Magyar Művészeti Akadémia, Nemzeti Kulturális Alap

Az előadást követően “A monotánc jelene” címmel kötetlen beszélgetésre várjuk nézőinket, amelynek moderátora Lőrinc Katalin DLA egyetemi tanár, táncművész.

2026. április 23. , 19:00 óra

Gyevnár Réka (HU) – Seo Jungbin (KR) – Jungwoon Jung (KR): Mono Shifting
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében

Hogyan alakul át ugyanaz a gondolat, ha három, eltérő kultúrájú és mozgásnyelvű táncművész testén keresztül kel életre?

A Mono Shifting a szólótánc műfaji intimitását a kollektív alkotás erejével ötvözi. Három olyan monotáncból áll, amelyek – bár technikai hátterükben és szemléletükben jelentősen különböznek – egy közös gondolati és koreográfiai íven kapcsolódnak össze. Az előadás így a monotánc kortárs formanyelvét kísérleti eszközökkel gondolja újra: egyetlen tematikai kiindulópontból három radikálisan eltérő alkotás jött létre, amelyek az egyéni mozgásnyelveken keresztül fogalmaznak meg univerzális kérdéseket.

Az alkotás fókuszában a test általi gondolkodás és emlékezés áll. Ebben az értelmezésben a szóló forma nem magányt, hanem koncentrált jelenlétet jelent: a táncos teste élő archívumként működik, ahol a mozdulat egyszerre reflexió, kérdés és válasz. Az előadás rétegzett érzelmi struktúrát hoz létre, ahol a csendek, a légzés és a fókusz iránya éppolyan hangsúlyos, mint a mozgás.

A címben szereplő elmozdulás (shifting) arra a belső folyamatra utal, amely során az alkotók elhagyják az ismerős és biztonságos művészi megoldásokat, hogy új érzékelési módok előtt nyissanak utat. Ebben a minimalista, mégis intenzív esztétikában a néző nem kívülálló szemlélő, hanem aktív befogadó, aki saját asszociációin és emlékein keresztül kapcsolódik a látottakhoz.

Koreográfusok és előadók: Gyevnár Réka, Seo Jungbin, Jungwoon Jung
Művészeti mentor: Mádi László

Az alkotókról:
Gyevnár Réka (Magyarország / Közép-Európa Táncszínház) – a fizikalitást és a szövegalapú narrativitást ötvöző mozgásszínházi megközelítés jellemzi munkáit.
Seo Jungbin (Dél-Korea / United Fingers) – a női test történelmi és társadalmi reprezentációját vizsgálja különféle mozgásformák – balett, street dance, kortárs technikák – fúziójával.
Jeong Jeongun (Dél-Korea / Breach Company) – történetalapú, érzelmi ívre épülő szólóiban az emberi élet döntő pillanatait idézi meg, gyakran a zene és a szöveg integrációjával.

Az előadás 2025 nyarán, Szöulban, a Monotanz Seoul fesztivál keretében, a Korea Dance Abroad, a Pro Progressione és a Közép-Európa Táncszínház szakmai partnerségében jött létre.

 

2026. április 23. , 20:30 óra

Maciej Kuźmiński (PL) – Daria Koval (UA): Resistance Movement / Yaroslav Kainar (UA): Annihilation
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében.

Maciej Kuźmiński (PL) - Daria Koval (UA): Resistance Movement
955408BE-BB58-4B23-AB07-2A4529E10814
IMG_4089
IMG_4097
„Daria Koval vagyok, 27 éves, az ukrajnai Dnyipróból származom. Amikor a háború kitört, éppen Kijevben voltam. […] Azt hittem, soha többé nem fogok táncolni, mert rájöttem, hogy a tánc már nem fontos… Valahányszor a hazámban dúló háborúról táncolok, reménykedem benne, hogy egyszer talán nem fogom többé érezni ezt a fájdalmat; hogy mindent ki tudok majd táncolni magamból.”

A Resistance Movement című szólóhoz Maciej Kuźmiński szorosan együttműködött Daria Koval ukrán menekült táncművésszel, hangban és mozdulatokban dokumentálva a háborús tapasztalatait. Maciej és Daria korábban az Every Minute Motherland című előadáson dolgoztak együtt (premier: 2022. augusztus), amely szintén a háború átélésének és tanúságának témáit dolgozta fel.

„Számomra ez a munka rendkívül fontos, mert a saját perspektívámból akartam beszélni a háborúról, és megosztani a személyes történetemet” – mondja Daria Koval. Szándéka egybeesett Maciej Kuźmińskiéval, aki saját bevallása szerint úgy érezte, hogy a szimbolikus Every Minute Motherland után egy „konkrét személy közvetlen vallomásához” kell nyúlnia, mivel a háború nem absztrakt, hanem valódi egyéneket érint.

A Dariával készült interjúkon és közös mozgáskutatáson alapuló dokumentarista munka két hét alatt készült el. A darab a táncosnő személyes történetének őszinte feltárásaként indul, majd rituálévá fejlődik, ahol Daria félmeztelenül, hímzett szoknyában és hagyományos nyakláncban mutatja meg az érzékenység mögött rejlő erőt és a gyökerek felvállalásából fakadó tartást.

„Azokban a ruhákban kezdek, amiket a határátlépéskor viseltem, majd tradicionális elemeket tartalmazó öltözékbe váltok” – meséli Daria. „Olyan jelmezben akartam fellépni, amely közelebb hoz a családomhoz és az otthonomhoz, még innen a távolból is. Ugyanakkor meg akartam mutatni, hogy sosem tudhatjuk, mit hordoz magában egy átlagosnak tűnő ember, akivel az utcán találkozunk.”

„Ez egy nagyon szoros, minden részletre kiterjedő együttműködés volt” – emlékszik vissza Maciej Kuźmiński. „Például úgy döntöttünk, beemeljük Daria saját, február 24-e előtt készített koreográfiájának egy részletét, amely a már örökre elveszett múltbéli életét szimbolizálja.” Daria szerint ma már lehetetlen számára bármi másról táncolni, mint a háborúról: „A lelkemben lévő vágyódást nem tudom szavakkal kifejezni, csak elszállni, eltáncolni tudom. A színpadi meztelenség pedig számomra az őszinteség, a nyíltság és a pusztításnak való ellenállás erejének egyik attribútuma.”

Előadás, jelmezterv, tanúságtétel és hang: Daria Koval
Koreográfia: Maciej Kuźmiński, Daria Koval közreműködésével
Dramaturgia, fényterv: Maciej Kuźmiński
Zene: Max Richter, Daria Koval hangja, Maciej Kuźmiński mixe
Videó, fotó, grafika: Aleksander Joachimiak
Videóvágás: Aleksander Joachimiak, Maciej Kuźmiński
Producer: Maciej Kuźmiński Company, az MDK Rathaus Zduńska Wola támogatásával

Az előadás hossza 12 perc.
Megtekintését 18 éven felülieknek ajánljuk.

A Resistance Movement című előadás a dancEUA elnevezésű Kreatív Európa projekt (2024–2027) keretében valósul meg, amelyet a Studio Contemporary Dance Company (Horvátország), a Közép-Európa Táncszínház (Magyarország), a Vitlycke – Centre for Performing Arts (Svédország), az M Studio (Románia) és az UA Contemporary Dance Platform (Ukrajna) hozott létre a kortárs táncművészet helyi fejlődésének elősegítése érdekében.

 

2026. április 24., 19:00 óra

Alina Sokulska (UA) – Maria Plotnikova (UA): Magura/ Territory & People
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében.

Az ősi ukrán pogány hiedelmek szerint Magura egy szárnyas asszony, egy bűvös madár, a háború női istensége, aki a csatatér felett repülve csókkal áldja meg a bátor katonákat utolsó útjukon… Közös munkájukban Sokulska és Plotnikova a háborús időszak radikális testiségével foglalkozik: annak sebezhetőségével és erejével, a fizikai erőfeszítés és az ellenállás törékenységével és hatalmával. Magura karaktere – aki egykor elveszett a tovatűnő jelentések és érzetek között – az ukrán kultúra misztikus oldalán, ősi archetípusokon és hiedelmeken keresztül közelíti meg ezt a testiséget.

Sokulska koreográfiai anyaga Plotnikova performansz-koncepciójával párhuzamosan született meg. Utóbbiban az előadó egy ruhákból készült, földdel megtöltött testet mozgat, kétségbeesetten próbálva fizikai erővel függőleges helyzetbe hozni azt, miközben a föld folyamatosan kiömlik a testből. A performanszban megjelenő hús-vér jelenlét rezonál Magura mítoszának koreográfiai értelmezésével. Így kérdőjeleződik meg a test ontológiája: egyszerre látjuk radikálisan anyaginak és az anyagon túlinak. A test itt föld és termőtalaj, fájdalmat,egélő hús, és az azt meghaladó szellem, amely feloldódik saját lehetséges átalakulásainak folyamatában.

Ötlet, koreográfia: Alina Sokulska
A „Territory & People” performansz ötlete és rendezése: Maria Plotnikova
Zene: Dakha Brakha, ukrán népdalok
Jelmezterv: Kimôh (Anne-Cècile Espinach)
Videóanyagok: Marc Costa, Roman Cadafalch, Roman Ryzhko, Adriá Cros

2026. április 24., 20:30 óra

Eva Schmechtig (AT): And what remains / Anđela Bugarija (HR) és Kristina Lisica (HR): Encounter with oneself
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében.

Eva Schmechtig (AT): And what remains

„Ez az év olyan volt, mint ébren lenni műtét közben.” – ismeretlen, 2025

Az And What Remains az alvási bénultság nyugtalanító tapasztalatából indul ki – abból a határállapotból, ahol az álom és a valóság egymásba oldódik, a test pedig az éberség és a menekülés között lebeg. A koreográfia, a hang és az anyaghasználat révén egy törékeny táj bontakozik ki, amelyben az ellenállás és a megadás egyszerre van jelen, miközben az érzékelés folyamatosan újraformálódik.

Hangdesign és élő zenei kompozíció: Georg Haider
Koreográfia, tánc és látványterv: Eva Schmechtig

Az előadás hossza 20 perc.

Az alkotóról:

Eva Schmechtig Bécsben élő táncművész, koreográfus és pedagógus. Miután az Anton Bruckner Private University Linz hallgatójaként elvégezte táncművészeti, előadóművészeti és táncpedagógiai tanulmányait, a svéd Norrdans társulatánál dolgozott. Európa-szerte hoz létre kollaboratív projekteket a fizikai precizitás, a kísérleti hangzás és a koreográfiai kompozíció metszéspontjában; olyan alkotókkal működött együtt, mint Ioannis Mandafounis és Akira Yoshida.

Az előadás hossza 40 perc.

A Magura/ Territory & People című előadás a dancEUA elnevezésű Kreatív Európa projekt (2024–2027) keretében valósul meg, amelyet a Studio Contemporary Dance Company (Horvátország), a Közép-Európa Táncszínház (Magyarország), a Vitlycke – Centre for Performing Arts (Svédország), az M Studio (Románia) és az UA Contemporary Dance Platform (Ukrajna) hozott létre a kortárs táncművészet helyi fejlődésének elősegítése érdekében.

 

2026. április 25, 19:00 óra

Mádi László (HU): Doktrina
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében.

Belső világ titkai, rejtett zugok,   
Nyugtalanság, elfojtott sóhajok.   
Mozdulatok beszélnek, szavak nélkül,   
A lélek táncol, szabadon és végül.   

Új doktrinát hozunk, konszenzus terem,   
Füstkarikákban úszik a rejtett jelen.   
Paracelzusz él, az idők mélyén,   
Varázslatot fúj a valóság szegélyén. 

Érzelmek kavarognak, mint forgószél,   
Belső agresszió, ami ránk kél.   
Kifejezés vágya, szívet szétfeszít,   
Minden mozdulat egy titkot elmesít.   

Táncba borul az idő, a tér,   
A belső mozdulatok hulláma elér.   
Vár ránk a lélek mélysége,   
Doktrina szól, a belső kifejezés véglete. 

A mozdulat és ez az esemény teremt új doktrinát,   
Az emberi érzelem a táncban formát talál. 

A Doktrina egy érzelmi és intellektuális utazás, ahol a test mozdulatai és gesztusai feltárják a lélek rejtett rétegeit. Az előadás nem csupán a táncos önkifejezéséről szól, hanem arról is, hogyan inspirálhatja a nézőket saját belső igazságuk és doktrínájuk megfogalmazására. A mozgás és a tánc révén az érzelmek és gondolatok szabadon áramlanak, a test pedig a kommunikáció és kifejezés eszközévé válik. Minden előadás egyedi és megismételhetetlen, hiszen a közönség saját élményein és asszociációin keresztül alakítja ki személyes jelentésrétegeit.

Táncolja: Kindl Gábor
Zene: madla
Koreográfus: Mádi László

Az előadás hossza 45 perc.
Megtekintését 16 éven felülieknek ajánljuk.

A K-Arcok című sorozat a Közép-Európa Táncszínház kivételes szakmai kezdeményezése, amely már számos sikeres produkciót tudhat maga mögött. A sorozat célja, hogy leképezze a hazai kortárstánc esszenciáját olyan kivételes alkotói egyéniségek segítségével, mint – többek között – Réti Anna, Hód Adrienn, Halász Gábor, Molnár Csaba, Mészáros Máté, Egyed Bea, Ladjánszki Márta, Pataky Klári vagy Vasas Erika. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében és a próbafolyamat alatt a koreográfus felkínálta ötletekre adott válaszaiban rajzolódik meg az előadó személyisége, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy karcolattá, arcképpé.

Közép-Európa Táncszínház 

Progresszív. Stílusos. Kortárs. A KET Magyarország egyik leginnovatívabb tánctársulata. Egyedülálló repertoárjának darabjai aktualitásra és reflektivitásra törekszenek. A mindennapokban felmerülő problémák felvetéséhez és az arra adott válaszok megfogalmazásához a kortárs tánc változatos nyelvét választották. A KET, ahogy ezt nevében is hirdeti, vállalja egy adott földrajzi régióhoz való kötődést, a Kárpát-medence és régiója nemcsak a működésének fő területét, hanem az egyedi mozgásvilágot, témaválasztást is meghatározza.

 

2026. április 25. , 19:00 óra

Gyevnár Réka (HU): Already, but not yet / Lee Seung Ju (AT/KR): I tilt
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében.

Gyevnár Réka (HU): Already, but not yet
Ez a szóló az átalakulás magányos folyamatát térképezi fel: azt a sűrű pillanatot, amikor a belső döntés már megszületett, de a teljes felszabadulás még várat magára. Ez az állapot a „már” és a „még nem” közötti remegés; egy levegőben megálló pillanat, ahol a gravitáció már döntött, de az izom még ellenáll. A lélek hamarabb ér oda, mint a test. Már tudjuk a választ, már érezzük az irányt, de a hús és a csont még a régi mintákat ismétli.

Egy olyan minőség, amelyben megengedjük magunknak a tökéletlenséget, a félkész állapotot, a „még nem vagyok ott” szabadságát. Mert a lélek számára a „már” maga a biztonság, a „még nem” pedig maga a remény.

A darab a tiszta jelenlét paradoxonát járja körül: hogyan lehetünk egyszerre benne abban, ami már elmúlt, és abban, ami épp csak felsejlik? Egyetlen folyamat, amely sosem ér véget, mert a „még nem” minden mozdulattal új „már”-rá válik.

Koreográfus és előadó: Gyevnár Réka

Az előadás hossza kb. 25 perc.

Lee Seung Ju (AT/KR): I tilt
A táncelőadás az alkotó azon érzékszervi és kognitív emlékeiből merít, amelyeket katonaként a Dél- és Észak-Korea közötti demilitarizált övezetben szerzett, ahol a háború és a megosztottság nyomai a mai napig kézzelfoghatóak. A mű túllép a puszta személyes beszámolón: azt kutatja, miként dolgozódnak fel a testen keresztül az ezen a határon felgyülemlett ellentétes ideológiák, fizikai konfliktusok és politikai feszültségek, és hogyan épülnek be ezek a testbe, az érzetek és érzelmek különböző rétegeit alkotva.

Ebben a térben a fokozott éberség, az ösztönösen éber testi állapotok, a feszültség szülte testtartások és az egymásnak feszülő érzelmek egyszerre vannak jelen. A történelem, a hatalom, az ideológia és a konkrét események a testen keresztül válnak tapasztalattá, majd kézzelfogható válaszreakciók és nyomok formájában jutnak kifejezésre. Az előadás ezt a testi rögzülési folyamatot vizsgálja, arra invitálva a közönséget, hogy – közvetlenül vagy közvetve – érzékeljék és tapasztalják meg a testi feszültség ezen dimenzióit.

A darab végül azt a kérdést veti fel, hogy a múltbéli környezetek és helyzetek egyéni testi emlékei miként határozzák meg a jelen érzékelését és megélését, illetve hogyan befolyásolják a valóságunkról alkotott képünket és reflexióinkat.

Koreográfia, tánc: Lee Seung Ju (AT/KR)
Társkutató: Jung In Lee

Az előadás hossza 15 perc.

Támogató: RedSapata Kunst-, Kultur- und Tanzinitiative

Az alkotóról:

Lee Seung Ju szabadúszó férfi táncművész és koreográfus, aki alkotásaiban azt kutatja, miként ölthetnek testet egyéni nézőpontjai a tánc mint művészeti forma segítségével. Jelenleg Ausztriában él és dolgozik, emellett számos európai országban és Koreában is széles körű szakmai tapasztalatot szerzett. Aktívan tevékenykedik az előadó-művészet és az interdiszciplináris művészetek területén, folyamatosan tágítva művészi határait és új alkotói ötletek után kutatva, hogy tovább mélyítse és színesítse alkotói gyakorlatát.

2026. április 26., 15:00 óra

Bridging Academies – Közép-európai táncművészeti egyetemek bemutatója
A XII. Nemzetközi Monotánc Fesztivál kísérőprogramja

Három meghatározó közép-európai táncművészeti egyetem hallgatói lépnek színpadra a Beyond Front@: Bridging Periphery projekt szakmai találkozójának nyilvános bemutatóján. A zágrábi, a krakkói és a budapesti egyetemek többnapos közös edukációs programját lezáró esemény célja, hogy a tánc nyelvén keresztül építsen hidat a különböző művészeti iskolák között.

A három rövid előadásból álló program a régió feltörekvő táncművész-generációjának sokszínűségét mutatja be: a játékos gyermeki perspektívától a noir hangulaton át az absztrakt test-emlékezetig.

AST National Academy of Theatre Arts in Krakow (PL): Family Friendly
A Family Friendly a családról mint az emlékezet testbe íródott tájáról szóló történet. A mindennapi gesztusokból és finom impulzusokból közelséggel, feszültséggel és váratlan gondoskodással átszőtt kapcsolatok bontakoznak ki. A testek párbeszéde, a pillantások cseréje és az együttlét lüktető logikája formálja a közös jelenlét belső ritmusát.

Az egyéni történetek kollektív organizmussá fonódnak össze, amelyben a test az átélt találkozások archívumává válik – olyan térré, ahol a ragaszkodás és az elengedés egymás mellett, egymást kiegészítve létezik.

Alkotók: az előadás Joanna Brodniak-Szymusiak fizikai tánc kurzusának keretében készült az AST Krakkói Nemzeti Színházi Akadémia harmadéves hallgatóival, a bytomi Táncszínházi Tanszéken.

Magyar Táncművészeti Egyetem (HU): S-eparated – El/Választ
A darab nem történetet mesél, hanem állapotokat jelenít meg: közelséget, a távolodást, önmagunkhoz való visszatalálást. Az elszakadás határvonalát vizsgálja. Az összehangolt légzés és a szinkron térhasználat a kapcsolódás illúzióját teremtik meg. Ezt fokozatosan felváltja a mozdulatok késleltetése, torzulása és fragmentálódása.

A testek egy térben mozognak, mégis láthatatlan távolság választja el őket egymástól. A közös mozgás fokozatosan szétesik, az érintések elmaradnak, a tekintetek elkerülik egymást. A duók és csoportformák szétesenek, a kontaktus megszakad. A hangsúly az izolált testre kerül.

A párhuzamos szólók és a térben elkülönülő csoportok a tömegben való egyedüllét élményét erősítik, miközben a tér fokozatosan kiürül. A zárószakasz nem kínál egyértelmű feloldást. A darab nyitott kérdést hagy maga után: az elszakadás végleges állapot, vagy egy újfajta jelenlét lehetősége?

Előadják: a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói.

Academy of Dramatic Art, University of Zagreb (HR): MINIMI
(mini csodák / mini én)

„Ami számít, az a belső nagyság.”

Vannak pillanatok, amikor kicsinek érezzük magunkat, és vannak pillanatok, amikor nagynak. Néha már túl nagyok vagyunk ahhoz, hogy „kicsik” legyünk, de még mindig túl kicsik ahhoz, hogy felnőtteknek teremtett világban éljünk. Szóval mit is jelent valójával a kicsi? A MINIMI egy 4 év feletti gyermekeknek szóló táncszínházi darab, amely a nagy világban való kicsiséget vizsgálja. Mit tehetek? Mit tehetsz te? Hogyan látjuk másképp a világot? „Nézd, mit tudok!”

Az előadás a mérettel, a perspektívával és az erővel játszik. Azt kérdezi, hogyan élik meg a gyermekek a felnőttek által és felnőtteknek tervezett szabályokat, elvárásokat és tereket. Mi történik, amikor utasítások záporoznak ránk – ne csináld ezt, ne csináld azt – csak azért, mert fiatalok vagyunk? Hogyan érezhetem magam újra nagynak, amikor a körülöttem lévő világ kicsinek érezteti velem magam?

Tánc, ének és játékos fantázia segítségével a MINIMI megkérdőjelezi a felnőttekre összpontosító látásmódot, és finoman kihívja a felnőttközpontú látásmódot. Arra ösztönzi a fiatal közönséget, hogy változtassanak perspektívát, fedezzék fel saját erejüket, kreativitásukat és cselekvőképességüket – még akkor is, ha minden körülöttük túl nagynak tűnik. A nagyvárosi életet tükröző világban, ahol a tárgyak, ritmusok és szabályok a felnőttekhez vannak igazítva, a MINIMI megmutatja, hogy a méret relatív – és hogy a „nagyság” nem centiméterben, kilókban vagy literben mérhető.

Koncepció és koreográfia: Sanja Frühwald
Zene: Damir Šimunović
Díszlet és jelmez: Zdravka Ivandija Kirigin
Videó: Davor Konjikušić
Fénytervező: Marino Frankola

A Bridging Academies – Közép-európai táncművészeti egyetemek bemutatója a Beyond Front@: Bridging Periphery elnevezésű Kreatív Európa projekt (2023-2026) keretében valósul meg, amelyet a Közép-Európa Táncszínház (Magyarország), a Bunker (Szlovénia), a Hrvatski institut za pokret i ples – HIPP (Horvátország), a Krakowski Teatr Tańca (Lengyelország), az M STUDIO (Románia) és a Vitlycke – Centre for Performing Arts (Svédország) hozott létre a kortárs táncművészet helyi fejlődésének elősegítése érdekében.