A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Korunkban szinte minden a külsőségekről szól. Hogy nézünk ki, mit viselünk, hol lakunk, miket birtoklunk, hová járunk enni, sportolni, nyaralni, milyen státuszt töltünk be a világban az általunk birtokoltak révén. Meghatározzák az identitásunkat. Halmozzuk a tárgyakat "tökéletes" világunkban, tökéletes mosollyal az arcunkon. Mutogatjuk is őket. Magunkat, a ruháinkat, lakásunkat, a programjainkat, a szokásainkat, az utazásainkat, az ebédeinket, a vacsoráinkat, az ünnepeinket, a gyerekeinket, a párunkat, a barátainkat, az emlékeinket, a vágyainkat.... Szép nagy társas képeskönyvet alkotunk magunkról. Másoknak. Mindenki nézegetheti. Mint egy véget nem érő kifutó. Vonulunk a fotóinkkal, a videóinkkall, csillogunk - villogunk, időnkét el is botlunk ugyan, de akkor is megyünk rendületlenül előre a rivaldafényben.

Négy fiatal lányt látunk a színpadon. Néha egyszerre, néha váltják egymást. Néha átadják egymásnak a „stafétát”. Zenével, énekkel, tánccal, mozdulatokkal. Néha ösztönzik, néha uralják egymást. Néha közelednek és néha távolodnak de mindig vágyakoznak: akár a kapcsolódás, egy férfi, akár az elszakadás, a függetlenedés iránt. És változnak, mint a holdfázisok vagy az évszakok.

Ez most itt egy igaz történet. Két fickó a jövőből, a PZ bolygóról érkezett vissza, csak azért, hogy egy kicsit újra felidézzék a régi időket: a discót, a bulit, a flörtölést, a sikereket. Szeretnének ismét berobbanni. Két nevetséges pojáca, akik egy kölcsönkért füstgép keltette köd homályában fetrengenek egy szűk szoba padlóján, amiről azt hiszik, hogy a világot jelentő deszkák. Nem veszik észre, hogy már más idők járnak. Teszik magukat, énekelnek, pörögnek erőlködnek mindent bedobnak a kimerülésig. Nevetségesek és esendőek, de mindig felállnak, és ezért szeretjük őket. A lovakat igen, de a táncosokat nem lövik le … ugye?

Kulcsár Noémi kedvelt szerzője Shakespeare, akinek a drámáiból már több Tellabor előadás is született. A Rómeó és Júlia, a Macbeth, a Szentivánéji álom, a Sok hűhó semmiért, a 2021 óta nagy sikerrel futó VIHAR, valamint a GG Tánc Egerrel közös Ahogy tetszik után a Harangozó-díjas koreográfusnő ezúttal egy különösen nagy kihívást jelentő darabot adaptál a Nemzeti Táncszínház színpadára. A Tellabor új előadásában kulcsfontosságúak lesznek az egymásnak feszülő karakterek közti éles érzelmek, a férjek, feleségek, apák és gyermekek közti olykor feloldhatatlan ellentétek, ahogy a szoborból visszaváltozó Hermione alakja is, akinek története egy fagyott szív felengedéséről és megbékéléséről szól.

A Miskolci Balett dupla estjének budapesti bemutatója 2023. november 9-én látható a Nemzeti Táncszínházban.

Október 11-én elhunyt Perlusz Sándor, Liszt Ferenc-díjas magántáncos, az Operaház nyugalmazott balettművésze, aki 1980-tól húsz éven át tanított az MTE jogelődjében, a Magyar Táncművészeti Főiskolán. A 86 évesen eltávozott Mester, volt főiskolai docens, az utolsó pillanatig érdeklődött a balettművészet és táncoktatás világában zajló események iránt, mindig naprakész tudással rendelkezett és olyannyira aktív volt, hogy saját honlapot is működtetett, melyen életének és munkáságának minden fontos eseményéről olvashatunk.

Október utolsó napján az IZP-estek keretében a MU Színházban mutatkozik be Kaiser Fruzsina és Takács László Virág az ember című előadásával valamnt Guzmics Petra Fekete négyzet címú eladőadásával.

Jenna Jalonen korábbi RING című darabja után a HALOval folytatja a hagyományos táncok kutatását. Míg a RING a körtáncokat vizsgálta, a HALO tovább megy ezen az úton és a olyan szakrális táncokban, rituális mozdulatokban mélyül el, amelyek történetileg összekapcsolódnak a természet megértésének és befolyásolásának kísérleteivel. A múltban a szakrális táncok különböző célokat szolgáltak: hol bőséges termést akartak vele elérni, hol a hadászatban biztosítani a győzelmet. De mi a tánc célja ma, és milyen rituáléval képviselteti magát a mai társadalomban?

A Vertigo Dance Company egyike Izrael négy nagy vezető táncegyüttesének, amelyet rendszeresen meghívnak a legrangosabb nemzetközi fesztiválokra, illetve a világ legismertebb színházaiba. A Vertigo Dance Companyvilágszerte az izraeli művészet nagykövetévé vált. Noa Wertheim új alkotása, a „Pardes” otthon „született”, a pandémia bizarr ideje alatt. Olyan műalkotás, amelyben a test saját benső spirituális rétegeihez kapcsolódik – minden emberi lény, minden táncos bensőjéhez, miközben egy közös mintázatba szövődik bele.

Minden tettünk, amelyet szenvedély hat át, magában foglalja a tűz erejét. A tűz elemű személyek nagy szabadságvággyal bírnak, ösztönemberek, érzelmileg túlfűtöttek. Energikusak, nagylelkűek, kreatívak. Mint ahogy azok a ma esti táncdrámák szenvedélyes nőalakjai, akiket épp ez a fékezhetetlen szenvedély sodor a pusztulás felé.

Alkategóriák