2010. április 21-22-23. 19.00 óra Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
A LES BALLETS TROCKADERO DE MONTE CARLO (USA) társulatot balettrajongók egy csoportja alapította 1974-ben azzal a céllal, hogy a hagyományos, klasszikus balettet játékos, szórakoztató formában, azt parodizálva és “en travesti" előadásmódban, azaz kizárólag férfi szereplőkkel mutassa be. Az együttes a 10. Táncfórum keretében először lép fel Magyarországon.
A társulat hivatásos férfitáncosokból áll, kiknek repertoárja magában foglalja a balett és a modern táncok teljes skáláját, ideértve klasszikus és eredeti műveket is, amelyeket az adott táncstílusban, teljes korhűséggel mutatnak be. A komikus hatást a komoly tánc gyenge pontjainak, ballépéseinek és mögöttes abszurditásainak eltúlzásával érik el. Az, hogy minden szerepet férfiak táncolnak - melynek során megtermett férfitestek egyensúlyoznak lábujjhegyen hattyút, víztündért, szerelmes hercegnőt, avagy reumás öreg hölgyeket imitálva - inkább kihangsúlyozza, mintsem kigúnyolja a tánc, mint művészeti kifejezési forma szellemiségét, ezzel gyönyörködtetve és szórakoztatva a közönség minden tagját a legtapasztaltabbaktól a kezdőkig egyaránt.
Művészeti vezető: Tory Dobrin
Fotók: Sascha Vaughan
SAJTÓIDÉZETEK
“ A TROCKS jobb, mint valaha! Grandiózus balettműsoruk egyszerre elgondolkodtató, látványos és humoros."
~ The New York Times
„ A TROCKS garantáltan jó szórakozás azoknak, akik semmit nem tudnak a balettről, azoknak pedig kötelező, akik úgy hiszik, hogy ismerik a műfaj alapjait."
~ Sydney Star Observer
„ A Les Ballets Trockadero de Monte Carlo… az amerikai színházi világ egyik legnagyszerűbb humoros alkotása."
~ San Francisco Chronicle
“ Ám a TROCKS nem csupán tűvel felfegyverkezett férfiak csapata, akik a balett-lufit akarják kidurrantani. Komoly táncosok, spiccelve és anélkül is, így a hasraesések és az egzaltált színpadiasság emlegetése mindössze a művészetük iránt érzett tisztelet és áhítat jele."
~ The Guardian
“ A TROCKS mindössze újabb színházi előadást tartott: olyat, amelyet balettmániások és kezdők egyaránt látogatnak, ráadásul szörnyen látványos is."
~ The New York Times
PROGRAM:
Le Lac Des Cygnes (A Hattyúk Tava, 2. felvonás)
Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfia: Lev Ivanovics Ivanov után
Jelmez: Mike Gonzales
Díszlet: Jason Courson
Fények: Kip Marsh
Ez a darab, a Les Ballets Trockadero legsikeresebb előadása, a hattyúk (és madarak) varázslatos világába röpít el, elégikus álomképet vetítve elénk, mely egyszerre valósítja meg a tánc és a zene egységességét és sokszínűségét. Talán a világ legismertebb balettje ez, melynek vonzereje abból fakad, ahogy szembeállítja a hősnő titokzatos és szánalomra méltó vonásait a XIX. századi orosz balett kötelezően csillogó világával.
Benno: Boris Nowitsky
(barátja és bizalmasa)
Siegfried hercegnek: Ashley Romanof-Titwillow
(aki beleszeret)
Odettbe: Lariska Dumbchenko
(a Hattyúk királynőjébe)
Hattyúk:
Colette Adae, Nina Enimeniymynimova, Irina Kolesteroliknova,
Maria Paranova, Yakatarina Verbosovich, Vanya Verikosa, Doris Vidanya
(akik mind erre a sorsa jutottak)
Von Rothbart miatt: Jurij Smirnov
(gonosz varázsló, aki szabadidejében lányokat változtat hattyúvá)
SZÜNET
Pas de Deux (ez legyen inkább meglepetés)
Go For Barocco
Zene: J. S. Bach
Koreográfia: Peter Anastos
Jelmez: Mike Gonzales
Fény: Kip Marsh
Ez a balett Balanchine „olyan-sötét-kék-hogy-már-majdnem-fekete és fehér" korszakának stilisztikai örököse. Valódi áttörést jelent az új (neo) neo-új klasszikus tánc „ridegen menő" árnyalatának koreoszimfonikus körülhatárolásában. Méltán nevezik a Balanchine időt mérő karórának.
Első tétel (Moderato)
Vanya Verikosa és Katerina Bychkova
közreműködnek:
Colette Adae, Nine Enimenimynimova, Maria Paranova, Giuseppina Zambellini
Második tétel (Adagio)
Vanya Verikosa és Katerina Bychkova
Harmadik tétel (Allegro)
Táncolják: MIND
SZÜNET
Paquita
Zene: Ludwig Minkus
Koreográfia: Marius Petipa nyomán
Színpadra alkalmazta: Elena Kunikova
Jelmez és díszlet: Mike Gonzales
Fények: Kip Marsh
A Paquita a XIX. században Szentpétervárra érkező francia stílus jellegzetes képviselője. Az ősbemutatóra a Párizsi Operában, 1846-ban került sor, és egy évvel később érkezett meg a balett Oroszországba, Marius Petipa értelmezésében. A táncosok valódi koreográfiai tűzijátékot adnak elő, mely a legteljesebb mértékben kihasználja a virtuóz akadémikus klasszikus tánc lehetőségeit, ám ki is egészíti azokat a váratlan lépésekkel.
Balerina és Gavallér
Olga Supphozova, Marat Legupski
Variációk:
1. variáció Sveltlana Lofatkina
2. variáció Katerina Bychkova
3. variáció Vera Tchumpakova
4. variáció Nina Enimenimynimova
5. variáció Lariska Dumbchenko
6. variáció Olga Supphozova
LES BALLETS TROCKADERO DE MONTE CARLO
Eugene McDougle ügyvezető igazgató
Tory Dobrin művészeti igazgató
Isabel Martinez Rivera művészeti asszisztens
Paul Ghiselin balettmester
Táncosok:
Olga Supphozova és Jurij Szmirnov Robert Carter
Colette Adae és Dimitrij Legupski Claude Gamba
Ida Nevasayneva és Velour Pilleaux Paul Ghiselin
Katarina Bychkova és Ashley Romanoff-Titwillow Joshua Grant
Vanya Verikosa és Andrei Verikosa Brock Hayhoe
Yakatarina Verbosovich és Roland Deaulin Chase Johnsey
Nadezhda Bogdownova és Boris Nowitsky Christopher Lam
Vera Tchumpakova és Tino Xirau Lopez Roberto Lara
Giuseppina Zambellini és Ivan Legupski Davide Marongiu
Sveltlana Lofatkina és R.M. (“Prince") Myshkin Fernando Medina Gallego
Doris Vidanya és Ilya Bobovnikov Christopher Montoya
Lariska Dumbchenko és Pepe Dufka Raffaele Morra
Irina Kolesterolikova és Marat Legupski Giovanni Ravelo
Maria Paranova és Zapoi Valenki Or Sagi
Nina Enimenimynimova and Ketevan Iosidfidi Long Zou
MŰVÉSZEINK
COLETTE ADAE hároméves korában lett árva, amikor édesanyja, maga is kétes hírű balerina, egy sor rosszul sikerült fouetté voyage után felfúródott az elsőhegedűs vonójára. Colette-et az operaház „patkányai" nevelték és tanították, de a gyermekkori trauma miatt sohasem tudta kibontakoztatni tehetségét. A Trockadero gondoskodással és támogatással teli légkörében azonban szárnyakat kapott, és további fejlődését önök is minden bizonnyal érdeklődéssel fogják nyomon követni.
KATARINA BYCHKOVA középiskolájának valamikori sztárja, élő példa arra, hogy a kemény munka meghozza a sikert. Ez a barátságos lány az utcákat rótta munka után kutatva, amikor a Trockadero felfigyelt rá. Csodálatos technikája miatt imádják rajongói és jónéhány színpadi munkás is. Mottója: „egy mosoly többet ér, mint a tehetség". A társulat tagjai maguk között csak úgy nevezik… De ezt inkább hagyjuk.
LARISKA DUMBCHENKO Mielőtt nyugatra szökött volna, Lariska rendkívüli ügyessége felkeltette az orosz űrprogram vezetőinek figyelmét, és 1962-ben ő lett az első balerina, akit Föld körüli pályára állítottak. Míg áttört a sztratoszférán, hasznos sminktanácsokkal látta el az irányítóközpontban összegyűlt hírességeket.
NINA ENIMENIMYNIMOVA törékeny alkata miatt e tündérszerű táncost több alkalommal hasonlították már a teljes idegösszeomlás szélén egyensúlyozó citromfelfújthoz. Csodálatra méltóan rugalmas ínjai korát meghazudtolóan gyermekivé teszik megjelenítését.
IRINA KOLESTEROLIKOVA Rasputin bal csizmája társaságában egy kis kosárban úszott a Néva folyón, amikor helyi parasztok rátaláltak. Debütálására a szentpétervári Marinszkij Színházban került sor. Egy túlságosan nagy hévvel végrehajtott grand jeté eredményeképpen sajnálatos módon a cár páholyában kötött ki, és az uralkodó társaságában lévő hercegnő azonnal szörnyet halt. Száműzetve otthonából, Irina elküzdötte magát New Yorkig. Leghíresebb újítása egy bemelegítő gyakorlat, melynek lényege egy pohár martini felhörpintése a megfelelő lelkiállapot elérése érdekében.
SVELTLANA LOFATKINA lírai megjelenésének, ruganyos testének és hosszú lábainak köszönheti a „csernobili angyal" címet. Két földrész híján valamennyi kontinensen megdobogtatta már a közönség szívét utánozhatatlanul finom és kecses mozdulataival. E törékeny leányka pályafutása töretlenül ível felfelé, mióta Gogol Az orr című balettjében megformálta Taljusát, a bal orrlyukat. Rendre kiváló alakítást nyújt érzékeny, neurotikus nők és más nyavalygó figurák szerepében.
MARIA PARANOVA páratlanul izgalmas élettörténetét soha nem fogjuk teljes egészében megismerni. Az elmúlt tizenkilenc évet abban a reménytelen téveszmében töltötte, hogy ő Mamie Eisenhower. Amikor valódi személyazonosságára fény derült (a Republikánus Párt chicagói aktivistája), a Trockadero felkarolta. Maria lassacskán visszanyeri valamikori technikai tudását.
OLGA SUPPHOZOVA első nyilvános szereplése egy KGB-szembesítésen történt, kényes körülmények között. Egy hosszabb (ám jó magaviselet miatt rövidített) kihagyás után most visszatér, rajongói legnagyobb örömére.
VERA TCHUMPAKOVA nagysikerű csodagyerek volt, még Brezsnyev idejében. Már kétéves korában lenyűgözte szüleit azzal, hogy levelező szakon balettot kezdett tanulni. Az orosz posta megbízhatatlansága miatt sajnos csak nemrégiben fejezte be tanulmányait.
YAKATARINA VERBOSOVICH gardróbja akkora, hogy külön irányítószáma van, ő mégis a nép balerinája tudott maradni. Szülőföldjén, Oroszországban annyira népszerű, hogy 1993-ban Minszk hálás polgárai átnyújtották neki a város kulcsát. Ez lehetett volna a művésznő pályafutásának csúcspontja, ha a ceremónia után gyorsan ki nem cserélték volna a zárakat.
VANYA VERIKOSA a ma élő legszorgalmasabb balerina. Átélt három forradalmat, két felkelést és egy közlekedési sztrájkot. Legfeledhetetlenebb alakítását a „Godzilla Croisé-ban" című darabban nyújtotta. A kritikusok egyhangúan elismerően írtak róla, részben azért, mert a kevésbé elragadtatott újságírók épp kórházban voltak nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel.
DORIS VIDANYA A legendás Vitebsk Virago már gyermekkorában hírnevet szerzett magának, amikor a neves Sztyepp Testvérek oldalán fellépett a Gorkij befejezetlen regénye alapján készült Dyspepsianában. A rajongói által La Effhrviaként ismert művésznő Nyikolaj, Alexandra, Olga, Tatjána, Maria, Anasztázia és a cárevics kedvence volt, ezért Karszkij sasliknak álcázva kénytelen volt elmenekülni Szentpétervárról.
GIUSEPPINA ZAMBELLINI számos eredeti szerepben lépett fel Szentpétervárott, ahol az olasz étoile-ok hosszú sorának utolsó képviselőjeként dolgozott a Marinszkij Színházban. A hírnevet Villanyáram szerepe hozta meg neki a szokatlan látványvilágú Excelsior című darabban, osztoznia kellett azonban az elismerésen az idomított elefántokból álló tánckarral. Zambellini kisasszony többször is kirohant az elefántok ellen a nyilvánosság előtt, és azok népszerűsége sok fejfájást okozott neki. Ma már nem hajlandó fellépni ebben a szerepben.
A LEGUPSKI FIVÉREK Dimitrij, Ivan, Marat és Vlagyimir valójában nem testvérek, és a nevük sem Dimitrij, Ivan, Marat és Vlagyimir, Még csak nem is oroszok, és azt sem tudják, mi a különbség egy piruett és egy jeté között… de… nos… végül is jól mozognak… meg hát a jelmez is jól áll nekik.
BORIS NOWITSKY nagyon jól ismeri korunk legnagyobb balerináit, és akad közöttük, akit már jelmezben is látott. Az elsők között szökött nyugatra, azon orosz sztárok egyike, akit pusztán a pénzt motivált a költözésre. Alig érthető, hogy talál időt a táncra, hiszen oly sok mindennel foglalkozik egyszerre: rendszeresen megjelenik a TV-ben, a Broadway-en, filmekben, reklámokban, magazinokban, különböző rendezvényeken és női öltözőkben.
ASHLEY ROMANOFF-TITWILLOW egyszerre sugároz úriemberhez méltó kifinomultságot és forrón egzotikus bájt. A veszélyesen jóképű Romanoff-Titwillow most azért teszi át formás lábát a Mason-Dixon vonalon, hogy a jenki közönség is megcsodálhassa művészetét, és mert azt reméli, egy New York-i producer felkarolja új balettjét.
JURIJ SMIRNOV tizenhat éves korában megszökött otthonról, és csatlakozott a Kirov Opera társulatához, mert azt hitte, a „Borogyin" egy receptre kapható nyugtató. A Trockadero nagy szerencséjére Jurij nemsokára felismerte, hogy azt sem tudja az áriákat eszik-e vagy isszák, ezért úgy döntött, inkább világhírű balett-táncos lesz.