2022. március 31. 20:00 óra Trafó KMH

A Ketten 2.0 sajátos vizsgálódó vízió, amelyben a párkapcsolatokat, a humanitás aktuális kérdéseit elemzi. Mészáros egy, a valóságtól elemelt, redukált tájba helyezi a koreográfiáját, hogy mikroszkopikus vizsgálat alá vegye az általa megjelenített viszonyokat. Mi nézők a koreográfussal együtt nézzük és vizsgáljuk a látottakat, bolyongunk a kapcsolat-füzéreken, és keressük az eközben megfogalmazódó gondolatokat.

A táncosok személytelen, mondhatni semleges lények, a koreográfus szándéka egy olyan absztrakt világ létrehozása, amely steril, optimális vizsgálati környezetet biztosít nézőnek és előadónak egyaránt. A hátteréül szolgáló kietlen tájképet egyfelől a koreográfus által komponált absztrakt, színtelen világítás, másfelől az idősíkokat és tónusokat egymásra halmozó zene áradása formálja. Ebben a holdszerű fehér tájban az emberi együttlét duettek, ölelések formai sokoldalúságával, megsokszorozódásával jelenik meg. Az együttlét lehetséges variációinak megannyi sora a kapcsolatok elemzéséhez nyújt szabad kezet. A párok közötti kölcsönhatások, a duettek letisztult formái, a viszonyok állandó újrateremtése az együttlét emberi lehetőségeinek átgondolása felé tereli nézőket, a jelent oly meghatározó lélektelen internet kizárásával. Szokatlan, légies, magával ragadó költészet uralja a színpadot. A hideg fényekben különösen lebegő emberi viszonyok hangulata dominál. A futurisztikus tájkép egy olyan tömeges uniformizálódásra mutat rá, amelynek az emberi érzések ébrentartásával és az érzelmek valós megélésével lehet ellenszegülni. Embernek lenni csak a kapcsolatokkal, az együttlét minőségi megélésével lehet.

A koreográfiában az ölelés nem egyedi, hanem sokszorozódó, különböző formában állandóan visszatérő alapmotívum. A táncosok nem csak táncolnak, de élnek is, mégis bábok, a vizsgálat absztrakt tárgyai, felkínálva a kapcsolatban rejlő érzéseket, hogy azokat lassan megtanuljuk értékelni. Minden absztrakció ellenére a koreográfia a humanitás jelenét keresi az egyéniséget eltüntető világunkban. Mit jelent ma emberinek lenni? Mi a természetes? Gondolkodunk-e az együttlét valódi jelentésén akkor, amikor életünk egy jelentős részét egy kiber térben éljük meg? Látszólag együtt vagyunk másokkal, de mégis egyedül. Mit jelent számunkra az emberi kapcsolat, és a kapcsolatban rejlő érzelmek? Ha mindezeken elgondolkodunk, eljutunk ahhoz a harmóniához, amit a koreográfus, hanem is megoldásként szeretne láttatni, de a koreográfijában látható folyamat tetőpontjául nevez meg.

A Ketten első verziója a Covid előtt került bemutatásra a Nemzeti Táncszínházban. A mostani verzió a Covid utáni érzésekhez közelít, és szeretné azt az új érzékenységet megtestesíteni, amit Mészáros Máté most aktuálisnak érez.

„Nem is akartam külföldön élő magyar koreográfus lenni, mert a globalitás és a történelmiség egyaránt hozzám tartozik. Jelenleg itthoni bázisról dolgozom sokat külföldön (…), emellett rezidenciákra utazom, és tanítok.” (Mészáros Máté)

Mészáros Máté először a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Kortárs Balett szólistája lett. Később olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal vagy Myriam Naisy, hat éven át pedig a Wim Vandekeybus vezette Ultima Vez társulat tagja, asszisztense, társalkotója volt. Koreográfusként és oktatóként Olaszországban, Norvégiában, Spanyolországban, Portugáliában, Kanadában és Ausztráliában dolgozott. A darabhoz Mádi László, a KET művészeti munkatársa, táncos-koreográfusa szerezte a zenét.

Mészáros Mátét nem kell bemutatni a hazai kortárs táncélet kedvelői előtt, hiszen elég sűrűn láthatók művei nemcsak hazai színpadokon, hanem akár köztereken is. Megkérdőjelezhetetlenül az új koreográfusi generáció egyik jeles tagja. Koreográfusként és táncosként bejárta a világot. Műveit Belgiumban, Németországban, Ausztriában is bemutatták már. Azon kevés magyar alkotók egyike, akinek művét a bécsi Impulstanz is három estén át játszotta, teltházzal. Először a Szegedi Kortárs Balett szólistája volt, majd elkerült a norvég Carte Blanche kortárstánc-társulathoz, ahonnét a barcelonai Lanonima Imperialhoz tartott az útja. Hat éven át volt a világhírű Ultima Vez társulat tagja, majd koreográfusként és oktatóként dolgozott tovább Európa számos városában és a tengerentúlon is. Olyan kiemelkedő alkotókkal dolgozott együtt, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal, Myriam Naisy, Wim Vandekeybus. Az utóbbi időben világítástervezést tanult, ennek tovább fejlesztési lehetőségeit tanulmányozza, így teszi munkáit összetettebbé, erőteljesebbé és harmonikusabbá.

Forrás: trafo.hu