2024. december 20. , 19:30 óra , Nemzeti Táncszínház, Kisterem
Feledi János új életet lehel Physical Space Communication című darabjába, amelyet eredetileg 12 évvel ezelőtt mutatott be, majd két évvel ezelőtt láthatott új formában a közönség a Budapest Táncfesztiválon. Most, a 15. jubileumi év előtt, a darab ismét megújul és új szereposztással kerül színpadra a Nemzeti Táncszínház Kistermében december 20-án.
A TestTérKép nem csupán egy táncelőadás: mélyreható reflexió az emberi létezés alapvető kérdéseire. A párkapcsolatok, a közösségi viszonyok és az egyén saját története bontakozik ki egy olyan térben, ahol a drámák már mind megtörténtek, mégis minden pillanat az újszerűség erejével hat. Hogyan hat ránk a tér, amelyben létezünk? Hogyan válik az emlékezet a test részévé, és hogyan mosódnak össze az idő, az arcok és a mozdulatok?
Az előadás az élet apró, mégis jelentőségteljes mozzanatait ragadja meg, a születéstől a halálig ívelő emberi utat helyezve a középpontba. A darab a távolság, az emlékezet és a körülöttünk lévő térrel való kapcsolat témáit vizsgálja, miközben az idő múlására is reflektál. Mindez a párkapcsolatok, a család és az egyén perspektíváján keresztül bontakozik ki, egyszerre hétköznapi és univerzális módon.
Feledi János koreográfiája egyszerre lírai és filozofikus, a mozdulatok nyelvén szólítva meg a nézőket. A TestTérKép a tánc erejével mutatja be azt, ami kimondhatatlan: hogyan érintik meg az embert a terek, az emberek és az élet legapróbb történései, és hogyan válik mindez a jelen részévé.
Az előadás különleges alkalom azok számára, akik nemcsak a kortárs táncban, hanem az emberi lét mélyebb megértésében is keresnek válaszokat.
TestTérKép
Feledi János – Feledi Project
A kutatási terület a párkapcsolat, a közösségi viszonyok és az egyén saját története ezekben a nagyon is hétköznapi, mégsem általános rámákban, ahol a drámák már mind megtörténtek, ahol nincs semmi, amit más ne élt volna meg, mégis, a történés pillanatában olyan újszerű és felfoghatatlan minden pillanat.
Ez az előadás az életet próbálja megragadni. Az élethez pedig feltétlenül szükséges a test, amit terek - fizikai és érzelmi, kapcsolati és kulturális - vesznek körül. A kérdés az, hogy milyen hatással vannak ránk a terek, a helyek, az emberek. A darab ráadásul születéssel kezdődik, az angyal? földre szállásával, s kísér egészen a halálig.
Hogyan mosódnak össze idők-arcok-dimenziók és mozdulatok?
Hogyan válik az emlékezés a test és a jelen részévé? Hogyan élünk?
Egy emberi útkeresés, ami mindegyikünket érint.
Az emberi lét alapvető dolgaira, felvetéseire és kihívásaira keressük a választ.
A születéstől a halálig és azon belül is az eleve elrendelt utunkra helyezzük a hangsúlyt, amely során különböző emberekkel találkozunk, akikkel talán párkapcsolatot alakítunk ki és később családot alapítunk. Az előadás az emberi lét olyan alapvető dolgaira, felvetéseire és kihívásaira keresi választ, mint a távolság, az emlékezet, a körülöttünk lévő térhez való viszonyulás és az idő múlása. Ennek a keresésének a középpontjában pedig a párkapcsolat, a család és az egyén áll.
Nyilván vannak bizonytalan pillanatok is az életünk során. Az egész egy keresés: nem tudjuk, hogy pontosan merre haladunk, de érezzük, hogy mennünk kell és sejtjük, hogy a vége az elmúlás lesz.
Egyszerre foglalkozunk a távolsággal, a körülöttünk lévő térrel és az ehhez való viszonyulásunkkal, illetve a kommunikációval, a társas érintkezéssel, a párkapcsolattal, a családdal. Melyik pillanatban kezdenek az emberek és helyek összefolyni mögöttünk? Megérkezünk, megalapozzuk, kiépítjük magunk körül az életünket, és eközben újra és újra ugyanazt az utat járjuk be. Az egyénnek önmagához, a fizikai és szellemi külvilághoz és más emberekhez való viszonyát elemezzük.
Táncosok: Bakonyi Jusztina, Tóth Brigitta, Wéninger Dalma, Nagy Csaba Mátyás, Feledi János
Díszlet-látvány: Minorics Krisztián, Feledi János
Jelmez: Matisz Gábor, Feledi János
Zene: Montázs
Fénytervező: Pető József
Rendezés-koreográfia: Feledi János, Harangozó-díjas
Az előadás erőteljes villódzó fényeket tartalmaz.