A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Február 18-án az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér - Kamaratermében mutatkozik be Réti Anna kortárs táncos-koreográfus. Az est programjában látható lesz a méltán számos díjat nyert 2006-os Lélek pulóver nélkül című szóló, vetítik Gaál Mariann Barbakán című táncfilmjét és egy rövid ízelítőt mutatnak be Réti Anna Találkozások A-val munkacímű új előadásából, melynek áprilisban lesz a bemutatója.

Andrea Boll és Kádár Péter a hágai Korzo Theater-ben kezdték el a munkát. 2010. novemberében csatlakozott hozzájuk a MU Terminál négy táncosa – köztük Fejes Ádám, a MU Terminál művészeti vezetője –, valamint Manon Avermaete táncos Antwerpenből. A magyarországi MU Színház-béli bemutatót holland premier követi 2011. február 12-én és 13-án a Hágai CaDance Fesztiválon.

A világot látjuk és benne önmagunk tükörképét is, kölcsönös egymásban tükröződéssel. A koncentráltnak vélt tér széthullik, elemei egymásra csúsznak, megsokszorozódnak, átmenetileg vagy végleg eltűnnek. Az egyszer volt (vagy valósnak tanult) idő is elveszti linearitását, a térhez hasonló módon „működik”: a fragmentáltság nem szétesettség, az újjászülető (és az elképzelt, de soha meg nem ismert) idő csak alakot vált, vagy tán még azt sem, csupán egyszerre mutatja meg minden arcát.

A társulat évad elején indított „Stop” című akció - performansz sorozatának újabb állomása a Stop n Go. Improvizációkkal, és előadásonként változó kimenetelű jelenetekkel szőtt random táncreakciók kapcsolódása, majd váratlan „stoppolása”. Rövid etűdök, humorral átitatott történetek, melyeknek különös végkifejlete további sztorikat szül, hirtelen váltásokra késztetve a következő akció szereplőit.

Életének 96. évében elhunyt Hidas Hedvig balettművész, balettmester,az Állami Balett Intézet egyik alapító tanára, Érdemes Művész. 1961-től 1971-ig volt az Állami Balettintézet (a Magyar Táncművészeti Főiskola jogelőde) igazgatója. Utoljára 2010. szeptember 27-én köszöntötték a Magyar Táncművészeti Főiskolán.

A Presi-danses programsorozat keretében:
Vajon milyen maradandó nyomot hagy a nézők fejében egy olyan előadás, amelyet jó néhány évtizeddel korábban lát(hat)tak? Olga de Soto koreográfus olyan „szemtanúkat” keresett, akik nézőként ott voltak 1946. június 26-án a párizsi Théâtre des Champs-Elysées legendás, Jean Cocteau mimodrámájára készült táncelőadásán. A beszélgetések során nem csupán emlékek és érzések elevenednek meg, hanem az annak idején a nézőtér sötétjéből figyelő tekintetek mintegy újra elénk vetítik magát a koreográfiát is.

A testünk mozdulataink által vajon képes-e az érzelmek, emberi viszonyok, intenzitás, dinamika ábrázolásán túl komoly filozófiai kérdések megválaszolására? A Szegedi Kortárs Balett ennek a kettős feladatnak megvalósítására tesz kísérletet és egy-egy koreográfiát két értelmezésben mutat meg új előadásában. Egyszer önmagában, minden külső eszköz és irányított tartalom nélkül, csak a táncosok mozdulatait, egymás közötti viszonyait figyelve.

A Presi-danses programsorozat keretében a Trafó bemutatja
Képzeljük csak el egy pillanatra azt, hogy az utcán találunk egy fotóalbumot. Kinyitjuk, képek ismeretlen emberekről, családi vakációról, szülinapokról, az idegen arcok úgy mosolyognak ránk, mintha a mi rokonaink lennének, mintha nekünk szánták volna emlékül a fotókat…Nem furcsa, zavarba ejtő érzés, ha valakinek, akit a véletlen sodort elénk, belelátunk a magánéletébe?

 

 

Andrea Paolini Merlo Magyarországon élő olasz származású táncművész, koreográfus és fotográfus, a Magyar Nemzeti Balett megbecsült művésze. Az utóbbi időben reneszánszát éli a táncfotózás, azonban a fotográfusok zöme nem táncos. A kiállítás a képek szépségén túl azért is érdekes lehet, mert egy, a balettet belülről ismerő, érzékeny művész szemén illetve fényképezőgépén keresztül láthatjuk Balanchine mesterművét.

A SÍN Kulturális Központ, a British Council és a Forte Társulat bemutatja

Izgalmasnak ígérkezik a Forte Társulat és Nigel Charnock közös munkája. A nemzetözi hírű koreográfus, aki az Arts Council szerint igazi brit nemzeti kincs, a London Metro című lap szerint pedig a fizikai színház rosszfiúja, Európa szerte ünnepelt előadóművész, valódi sztár.