A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Részletek

A Melankólia udvartartása bolondostul fekete. A feketére mázolt bőr alól előragyogó, majd rendre visszafedett fehérség szolgál az előadás alapzataként. Nemtelenre feketített párosok kapaszkodnak egymásba a fájdalom ellen, amelyet ők maguk nemzenek a világra. Az ember mégis pompás győzelmet arat – önmagán.


Részletek

Fekete sötét. Sötét sötét. Nem látni semmit. Egyszercsakordítás. Álom? Rémálom?
A sötétből felriadva az ébredés-álom felcserélt paradigmáiba csöppenünk. Ezt a hely illetve egyben szerep- és funkciócserét látszik alátámasztani maga az elrendezés is, belépve ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy a nézőtérből alakítottak ki lépcsőzetes színpadot, s minket ültetnek a volt pódium helyére. A lámpaoltást követően hirtelen egy kötélen hintázó ember zuhan el a fejünk fölött.

Részletek
Színes tollúra pingált emberszellemek bolyonganak önnön erdejükben. A baltával saját törzsükbe hasítanak, táplálékért a másik húsába tépnek. A megolvasztott jégmező kifolyik a talpuk alól, verejtékező testükből épül a ház, amelyben utódaik laknak majd. Ez a törvény a testörvényben.