A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Kardos József az idén 25 éves Sziget Fesztivál majdnem teljes negyed évszázadát végigkísérte. A fesztivál programigazgatójával többek között arról beszélgettünk, hogyan indult szigetes pályafutása, voltak-e az évek alatt számára és a rendezvény számára mélypontok, kiknek és milyen koncepció alapján állítják össze a táncos programokat, és mi történne, ha ezek egyszercsak megszűnnének.


Nem a Sziget Fesztivál kapcsán találkoztál először a programszervezéssel, már a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán töltött évek alatt is foglalkoztál kulturális programok és bulik szervezésével. Mi vonzott benne?
Mindig is érdekeltek a közösségi feladatok, a közösségépítés. Abban az időben, amikor a Soproni Egyetemre jártam, az egy kis egyetem volt, 500 hallgatóval, azóta ez megváltozott, most már más a profilja is. Mivel ez az egyetlen erdőmérnöki és faipari egyetem az országban, az ország minden részéről érkeztek oda fiatalok, az 500 egyetemista közel 80%-a kollégista volt, együtt laktunk a szorgalmi és a vizsgaidőszakokban is. Az egyetemi ifjúsági ház volt az a közösségi tér, ahol mindenki együtt tudott lenni, közösségi programokon részt venni. Ennek a programjának a kialakításában és szervezésében kezdettől fogva, egész egyetemista koromban aktív részese voltam. Tulajdonképpen ezalatt szerettem meg a kulturális szervezést, ekkor jöttem rá, hogy ez engem sokkal jobban érdekel, mint az erdészet és az erdőmérnöki szakma. Már az egyetem alatt eldöntöttem, hogy nem akarok erdőmérnökként dolgozni, de el kellett végeznem, mert a papír fontos volt a szüleim számára. Városi, budapesti lévén izgalmasabbnak tartottam emberekkel foglalkozni. A kulturális szervezőmunkában az okozza nekem a legnagyobb örömet, amikor egy jól megszervezett program végén látom a közönség arcát, hallom a reakcióikat. Ha látjuk, hogy van valamiféle eredménye annak, amit csinálunk, a közönségnek tetszik, amit mi jónak gondolunk.

Hogyan kezdődött a karriered a Szigetnél?
Az egyetemi ifjúsági ház szervezőjeként nagyon sok koncertet szerveztem és sok koncertszervezővel kerültem kapcsolatba, például az akkori Krokodil Kft-vel és Dan Panaitescu kollégámmal, aki tavaly tragikus körülmények között elhunyt. Ő már akkor a Szigetnek dolgozott, mellette kezdtem el dolgozni a Szigetnek külsősként. Először 2 évig a K hídnál voltam jegykezelő és karszalag ellenőr a bejáratnál, aztán újabb 2 évig a nagyszínpadnál koordináltam a sztárok szállítását, egy kisbusszal furikáztam őket a reptérről a Szigetre és vissza.

Hogyan lettél ezután egyszercsak programigazgató?
Megismertek Gerendai Károlyék, megismert a Sziget stábja és én is megismertem őket. Látták rajtam, hogy viszonylag használható figura vagyok, jól teljesítettem abban a szerepben, ami rám lett osztva. Tudták rólam azt is, hogy az egyetemi ifjúsági házat vezettem, majd utána a Soproni Tavaszi Fesztivál és a Soproni Ünnepi Hetek programsorozatait szerveztem. 1998 végén, 1999 elején járunk, ekkor Kovács Tamás, az elődöm felmondott és Károly megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a Szigeten dolgozni főállásban. Örömmel mondtam igent.

Úgy tudom, volt néhány év kihagyás a szigetes munkádban, ennek mi volt az oka?
Valóban volt egy 6 éves szünet. 1999-től 2009-ig voltam a Sziget Fesztivál programigazgatója, de aztán 2009-ben beütött a gazdasági válság, ami elég sok területen megszorításokat eredményezett. A cég úgy döntött, muszáj megszorításokat eszközölni. Ez akkor és most is egy magánvállalkozás volt, egy profitorientált cég, tehát mi nem állami pénzekből gazdálkodunk. Az akkori tulajdonosok döntése alapján teljesen le kellett redukálni a színházi programot, színpadokat kellett megszüntetni. Annak idején volt nálunk jazz, pop, Metal Hammer színpad. Amikor ezek megszűntek, azt mondtam, hogy nekem ehhez nincs kedvem. 10 évig felépítettem valamit, volt a fesztiválnak egy felfelé ívelő pályája, és mondtam, hogy ezeket a változtatásokat mindenképpen egy új emberrel kellene megcsinálniuk. Nem volt igazán menekülési útvonalam, nem volt más állásajánlatom, hanem egyszerűen nem volt kedvem ehhez az egészhez. Nem vesztünk össze, nem haraggal váltam el a cégtől, mindenki megértette az álláspontomat és az indokaimat. Ekkor jött a képbe Szép Fruzsina, aki mindent megtett, hogy a megszorításokkal együtt minimális szinten, de életben tudja tartani ezeket a műfajokat. Neki új emberként nyilván más volt ezt levezényelni, mint nekem, aki a saját gyermekemként kezeltem ezeket a helyszíneket. A sors fintora, hogy amikor Fruzsina kapott egy másik lehetőséget, akkor a tulajdonosok megkérdeztek, lenne-e kedvem visszajönni. Ez nyilván nagyon jól esett, mert azt jelentette, hogy elismerték azt a 10 évet, amit itt töltöttem. Úgy hívtak vissza, hogy tudták, mik az elképzeléseim, elvárásaim a programhelyszínek és a Sziget sokszínűsége tekintetében, és ígéretet kaptam arra, hogy megint elkezdhetek lassan építkezni.

kardos1

A 6 éves szünet alatt kulturális területen dolgoztál?
Volt ennek a 6 évnek nehéz időszaka is. A Sziget után szerencsés helyzetbe kerültem, mert megtaláltam a Pécs Európa Kulturális Fővárosa projektet, ahol a 2010-es évet egy kollégámmal közösen programigazgatóként vezényelhettem le. Aztán volt ennek egy kicsit szerencsétlenebb kifutása, jött egy kormányváltás, és a politikusok úgy gondolták, hogy mindenkit le kell váltani, akit az előző garnitúra kinevezett. Úgyhogy a Fidesz hatalomra kerülésével engem is kirúgtak mindenféle megfontolás nélkül. Következett másfél év, amikor nem találtam munkát, akkor pályáztam meg a Trafót és a New York-i Magyar Intézetet, de sehol nem volt meg a kellő politikai hátszelem ahhoz, hogy betölthessem az állást. Úgyhogy fel is adtam, elkeseredtem, és másfél év munkanélküliség után elmentem Liverpoolba mosogatni. Egy éven keresztül ezt csináltam 49 évesen. Nem bánom, mert érdekes élmény volt, de nyilván nem akartam ott megöregedni, és azért hiányzott Magyarország, a környezet, a munkatársak, a barátok, a család, mindenki. Ekkor adódott egy lehetőség, felajánlottak egy kulturális menedzseri pozíciót a Ludwig Múzeumban, kaptam az alkalmon és visszajöttem. Megszerettem a múzeumot, nagyon sokat tanultam ott, de nekem nincs művészettörténész beállítottságom, végzettségem és műveltségem, egy kicsit kakukktojásnak éreztem magam. Aztán amikor Gerendai Károlyék felhívtak, hogy van-e kedvem visszajönni a Szigethez, akkor természetesen igent mondtam, örültem a lehetőségnek.

A kezdetek óta részese vagy az idén jubiláló Sziget történetének. Hogyan változtak a léptékek ez alatt a 25 év alatt?
A növekedés a fesztivál természetes fejlődése, ennek is köszönhető, hogy évről-évre sikerült egyre vonzóbbá tenni a fesztivált, emiatt tudtunk egyre nagyobb nevű fellépőket elhívni, ami megint csak növelte az érdeklődést a fesztivál iránt. Most van egy olyan határ, hogy el kell gondolkodnunk, milyen irányba és hova akarunk fejlődni. Elértük a maximális mennyiségi növekedést, ami már nem növelhető tovább. Nincs értelme, mert ez már az élvezhetőség kárára megy. Ha túl sok ember lenne, túl nagy tömeg, lehet, hogy az már a visszájára fordulna, nem növelné a fesztivál vonzerejét. A szigetet magát, ahol a fesztivál zajlik, pedig szintén nem tudjuk megnövelni. Már tényleg minden rendelkezésünkre álló helyet kihasználtunk. Elvinni innen nem akarjuk, hiszen a fesztivál egyik legnagyobb erénye éppen az elhelyezkedése, hogy közel van a városközponthoz, tömegközlekedéssel viszonylag könnyen elérhető. A külföldiek szeretnek idejönni, mert össze tudják kötni a szórakozást a budapesti városnézéssel és programokkal. Tehát a fesztivál nem csak arról szól, hogy 1 hétig sátraznak a látogatók a Szigeten, hanem ilyenkor a város is sokat profitál a dologból. Mivel a mennyiségi növekedés nem lehetséges, nekünk most a minőségi növekedésen, fejlesztésen kell gondolkodnunk. A fesztivál nyilván nagyon sokat változott, abból a családias hangulatú, részben önkéntességre és lelkesedésre épülő, félig amatőr, időnként teljesen amatőr szervezéssel lebonyolított fesztiválból kinőttünk egy nagyon profi lebonyolítású rendezvénnyé. Ma már nem oldhatunk meg programokat önkéntes vagy barter alapon, nem spórolhatunk akárhol. Nem, keményen kell fizetnünk mindenért, hiszen az elvárások is kemények a fesztivállal szemben – a közönség és a hatóságok részéről is. Emiatt nyilván más az egésznek a hangulata is. Ettől függetlenül a Sziget még mindig meg tudott őrizni egy olyan sajátos hangulatot, ami miatt nagyon vonzó tudott maradni a kezdetektől a magyar és az egyre nagyobb számú külföldi közönség számára is. Éppen a programok és a közönség sokszínűsége miatt valljuk büszkén azt, hogy egy európai fesztivált csinálunk, ahol a látogatóinknak most már a 60-70%-a külföldről érkezik. Emiatt van egy olyan sajátos hangulata a Szigetnek, hogy itt a legjobb bulizni, itt a legjobb ismerkedni, itt lehet a legérdekesebb élményekbe, kapcsolatokba, társaságokba belefutni. Ezt a feelinget tényleg csak a Sziget tudja biztosítani, ebből nem tudott elvenni az elmúlt 25 év sem. De nyilván az a fajta hangulat, amit most kisebb Magyarországi fesztiválokon, például a Bánkitón, az Ördögkatlanon vagy Ozorán lehet tapasztalni, az az ősrégi Sziget hangulat itt már kevésbé van meg.

kardos2

Előfordult, hogy a 25 év alatt a politika megpróbálta ellehetetleníteni a Szigetet?
Mindig voltak kellemetlenkedő polgármesterek, és annak idején a hatóságok is egészen máshogy álltak a fesztiválhoz. Azt gondolom, hogy amikor a PEPSI bejött főszponzornak, körülbelül akkor tudtunk egy ugrásszerű változást elérni mind a költségvetés, mind a programok tekintetében. Akkor sikerült a médiában és a közvélemény előtt elfogadtatni a fesztivál sokszínűségét, és végre megértetni mindenkivel, hogy ez nemcsak 1 hét buliról szól, nem arról, hogy itt drogoznak és részegeskednek a fiatalok, hanem ez igenis egy nagyon nagy kulturális értékkel bíró fesztivál, ami az országimázs szempontjából is jelentős befolyással bír. Azok a külföldi fiatalok, akik abban az időben elkezdtek tízezres számban jönni, sokfelé vitték Magyarország jó hírét. Voltak persze próbálkozások, leginkább Tarlós Istvántól, aki akkor az óbudai polgármester volt, illetve az újpesti Derce Tamás részéről. Ők nyilván mindent megpróbáltak szavazatszerzés céljából, gondolták, hogy kemények lesznek, megmutatják ennek a fesztiválnak, hogy rendet tartanak, itt nem lehet hangoskodni. De azért ők is nagyon jól tudták, hogy nem mehetnek el a falig, nem tudnak mindent betiltani, hiszen azzal sokkal nagyobb kárt okoznának nemcsak a kerületüknek, hanem az egész országnak. Onnantól kezdve, hogy megvolt ez a növekedés, nem sárban fetrengő fiatalokról készült képeket mutogattak a médiában, hanem a programjainkról szóltak a hírek. De mi is maximálisan együttműködőek akartunk lenni, és vagyunk is a mai napig. A színpadok tájolása, a sátrak kiépítése, az este 11 órás hanglimit mind ezt szolgálta. Azt hiszem, onnantól kezdve ez a konfliktus megszűnt. Most is vannak nyilván kellemetlenségek, időről-időre felröppen, hogy ide mit fognak építeni, és persze elképzelhető, hogy ez egyszer be is fog következni. A kormány vagy a Parlament elrendeli, hogy ezt a területet valami nagyobb cél érdekében beáldozzák, és valami másra akarják használni. De azt gondolom, amíg ez a terület meg tudja őrizni a közpark jellegét, addig nekünk itt biztos helyünk van.

Mióta része a Sziget programjainak a tánc?
Szinte a kezdetektől. Mielőtt én ide kerültem mint programigazgató, már létezett itt a műfaj, Angelus Ivánéknak volt egy kisebb tánchelyszínük a Szigeten. Én úgy tudom, hogy főleg fiatal magyar koreográfusokkal és táncosokkal készültek ott programok, workshopok is voltak. Aztán utána ez nőtte ki magát a műfajt bemutató önálló helyszínné. Tehát miután én 1999-ben idekerültem, 2000-ben önálló helyszínként létrehoztuk a Színház- és Táncsátrat, ahol az volt a célunk, hogy a magyar társulatok mellett lehetőséget adjunk külföldi társulatoknak is a bemutatkozásra.

Milyen koncepció alapján áll össze a Színház- és Táncsátor programja? Ide is meghívtok világsztárokat, ahogy a zenei szekcióba?
Egyetlen fontos kritérium van, a minőség, lényegesnek tartjuk, hogy ezek magas színvonalon előadott művek legyenek. Ez nem feltétlenül azon múlik, hogy mekkora sztár az illető vagy a társulat, hiszen lehet egy a pályája kezdetén lévő alkotónak is nagyon színvonalas produkciója. Az előadásoknak több szempontnak is meg kell felelniük, ilyenek például a technikai feltételek. Az év során nagyon sok jó előadást látunk, akár itthon, akár külföldön. Nem én döntöm el egyedül a programot és nem egyedül én válogatok, erre van egy kis csapatunk. Nagyon sok előadást látunk, amit szeretünk, de nem minden való a Szigetre. Nem minden működik ebben a környezetben, a sátrak között, szabadtéren, a környező zajokkal, miközben a közönség esetleg ki-bejárhat az előadás alatt, mindig van egy kis mozgás, zsibongás. Csendes, koncentrációt igénylő előadások, monodrámák vagy nagyon szövegcentrikus, esetleg sokkal színházibb körülményeket igénylő produkciók nem ide valók. A másik szempont, hogy mi kortárs darabokat szeretnénk megmutatni, a Színház- és Táncsátor elsősorban a kortárs előadók, társulatok, művek irányába nyitott. Fontos, hogy ne legyen túl hosszú az előadás, ne legyen benne szünet. A Szigeten rengeteg program történik egyidejűleg, párhuzamosan, mindenki rohan egyik koncertről a másikra, és közben beiktat egy színházi előadást, nem szerencsés, ha az 60-70 percnél hosszabb, mert a néző nem marad ott. Ezt tapasztalatból tudjuk. Azokat az előadásokat próbáljuk meghívni, amik ezeknek a szempontoknak megfelelnek, amik a mai problémákról szólnak, megszólítják a nézőket. Nagyon működnek a Szigeten a közönség bevonását igénylő előadások, a Szigetlakók szeretnek ilyenekben részt venni. Sokkal aktívabbak ilyen téren, mint év közben a városban. Talán jobban működnek a mozgásra, a zenére és a látványra épülő darabok is. Az is fontos, hogy legyenek húzónevek, akikről esetleg a nem rendszeresen színházba járók is hallottak. Ezekkel a csemegékkel jobban fel tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy van egy ilyen helyszín is a fesztiválon. De azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a pályájuk elején lévő, feltörekvő művészek számára is lehetőséget biztosítsunk. A kettőnek együtt kell működnie, nem egy elitista fesztivál akarunk lenni, hogy csak a sztárok jöjjenek ide. Számunkra nagyon fontos, hogy a fiatal tehetségeket is lehetőséghez juttassuk, egy színpadon, egy térben lehessenek azokkal a világsztárokkal, akik szintén a vendégeink. Ez alatt az 1 hét alatt próbáljuk elősegíteni, hogy ismerkedjenek egymással a művészek, a koreográfusok, a táncosok. Sok esetben volt olyan, hogy hallottam, itt ismerkedtek össze egyes fellépők, az ismeretségből pedig közös munka vagy együttműködés született. Ezeket a nemzetközi kapcsolatokat is próbáljuk segíteni.

Kiemelnél néhányat a fellépők közül?
A Compagnie Käfig Franciaországból érkezik, Pixel című előadásukat hozzák el hozzánk, ami az elmúlt évek egyik nagy sikerdarabja. Szinte minden nagy fesztiválon megfordultak vele, de Kelet-Európában, így Magyarországon sem jártak még. A társulat elsősorban hip-hop táncosokból áll, de vannak benne akrobaták, kortárs és balett táncosok is, illetve nagyon fontos szerepet játszik benne a videoinstalláció, ami együtt mozog a táncosokkal. Ez idén a legdrágább és legkomplikáltabb előadás, muszáj is volt őket az első napra tenni, mert csak a technikai beépítés két napot igényel. Ezt nem tudtuk volna hétköznap megoldani, amikor a program folyamatosan változik. A fesztivál nulladik napján lépnek fel, ők nyitják a sátor programját. Szintén nagyon érdekes előadás lesz a barcelonai Animal Religion társulat Indomador című produkciója, amely előadója eredetileg cirkuszi akrobata végzettségű, de itt egy akrobatikus tánc szólót ad elő. Egyébként egyre inkább az a jellemző, hogy a kortárs tánc előadásokba több műfajt bevonnak, a tánc mellett a cirkuszt vagy a zenét is. Egyre több az ilyen fúzió, együttműködés. Jön még a Compagnie Thor Belgiumból az Anima Ardens című produkcióval, amelyben tizenegy ruhátlan férfi táncos lép színpadra. Az előadás nagyon szépen van komponálva, ahogy kizárólag a puszta férfitestek alakítanak ki kompozíciókat, nincs semmi más, fehérek a falak, fehér a szőnyeg. A svájci Compagnie 7273 Tarab című előadásába palesztin néptánc és zenei elemeket építettek be, mivel a koreográfus pár nagyon sokat járt Palesztinában. A dél-afrikai táncos és koreográfus Dada Masilo szintén nagy névnek számít a szakmában, ő a Hattyúk tava kortárs feldolgozását hozza, amelyet kizárólag fekete táncosok adnak elő. Az előadás egyenesen a bécsi ImPulsTanz-ról érkezik. Ez is egy fontos dolog, hogy a Sziget igyekszik a régióban található más fesztiválokkal is együttműködni, ahogy idén, nem is első alkalommal, az ImPulsTanz-cal is tesszük, együtt hozzuk Dada Masilót Európába. A szabadtéri előadások is nagyon érdekesek lesznek, a Franciaországból érkező Compagnie Dyptik darabjában például a színpad közepén egy kerítés van, a nézők pedig két oldalt ülnek, és egy idő után együtt kell mozogniuk a színészekkel. Érdekes módon nálunk kevésbé álltak rá arra a táncosok, hogy kitörjenek a színház négy fala közül és külső térre megálmodott előadásokat hozzanak létre. Ennek sokkal nagyobb hagyománya van például az esős Angliában, ahol bár minden héten esik az eső, de minden bokorban terem egy utcaszínházi fesztivál. Rengeteg ilyen produkció van, nem kell hozzájuk színpad, fény, leterítenek egy szőnyeget a parkban és ott, mindenféle technikai igény nélkül előadják a darabot. Ezeket szeretjük a Szigetre elhozni, többnyire ilyenek jellemzik a szabadtéri színházi kínálatot. Ilyen a HumanHood Angliából, a Compagnie La Migration Franciaországból, a Mumusic Circus és Sharon Fridman Spanyolországból. Ezek nem teljes estés produkciók, hanem 20-25 perces, duók, triók vagy 4-5 táncos által előadott darabok. Egyébként a tánc egyéb műfajai is szerves részét adják a programjainknak. Nagyon népszerű a jóga a Szigeten, előfordul, hogy reggel 10-kor több száz ember csoportosan jógázik, aztán van egy Afro-Latin-Reggae Falunk, ahol minden nap van szamba workshop és különböző afrikai táncokat is lehet tanulni, a Hungarikum Faluban a néptáncé a főszerep, a Magic Mirrornál pedig Vogue táncot tanítanak..

kardos3

Mennyire kell figyelembe venni a táncos program összeállításánál, hogy ezek kísérőprogramok? Mit gondolsz, olyan is előfordulhat, hogy egy nevesebb külföldi előadó olyan vonzó, hogy nem is a zenei programok, hanem kifejezetten miatta váltanak jegyet?
Nem hiszem, hogy a Szigetre, ahova nem olcsó a belépő, valaki azért venne jegyet, hogy színházi előadást nézzen. Ha viszont úgy nézzük a jegyet, hogy az mennyi mindent foglal magába, lehetőséget ad arra, hogy a koncert mellett táncos, színházi vagy cirkuszi előadást is megnézzenek a látogatók, mindenféle aktivitásban részt tudnak venni, akkor mindenképpen megéri. Én nagyon becsülöm a tulajdonosokban, hogy adnak egy költségvetést arra, hogy a művészetek valamilyen formában megjelenhessenek a Szigeten. Az már az én döntésem, hogy ezen belül mennyit fordítok táncra, utcaszínházra vagy cirkuszra. Valószínűleg egy darab jeggyel sem adnánk el kevesebbet, vagy legfeljebb minimálisan kevesebbet, ha a tulajdonos azt mondaná, egy fillért sem szeretne mondjuk színházra költeni. A nagyszínpad miatt valószínűleg akkor is elfogyna ez a jegymennyiség. De az biztos, hogy hosszú távon ez nem tenne jót a fesztiválnak. Akkor maradnánk az a tucat zenei fesztivál, amiből egyébként rengeteg van Európában, onnantól kezdve nagyon nagy lenne a konkurencia. Ilyenből, mint a Sziget, nagyon kevés van, hogy én itt tudok sátrazni, és hét napon keresztül minden nap 24 órában adnak nekem valamilyen programot, ami nemcsak zene, nemcsak party, hanem napközben workshopokon tudok részt venni, elmehetek múzeumba, meghallgathatok egy TEDx előadást, sakkozhatok egy jót vagy logikai játékot játszhatok, este pedig két koncert között beülhetek egy színházba, vagy bármikor találkozhatok egy utcaszínházi előadással. Ez a fajta sokszínűség nem jellemző a többi fesztiválra, ha ezt elveszítené a Sziget, akkor hosszú távon kárt szenvednénk. A tulajdonosok tudatosan építkeznek, tudják, hogy erre áldozniuk kell a profitból. Ezért nagyon becsülöm őket, és ezt mindenhol elmondom külföldön is, csodálkoznak is rajta, hogy ez milyen jó, mert más fesztiválokon ezek tényleg csak kísérőprogramok. Az is egy fontos dolog, hogy mi nem színházba járó, táncot néző közönség számára készítjük ezt a programot, hanem elsősorban olyan emberek számára, akik a zene miatt jönnek erre a fesztiválra. Sokan főként a sztárok, a magyar lányok és az olcsó sör miatt jönnek hozzánk. Fontos, hogy aki életében először találkozik kortárs tánccal, annak is fogyaszthatóak és élvezhetőek legyenek a darabok, és ezzel esetleg új közönséget is nyerjünk a műfajnak. Mi azt szeretnénk hinni, és abban hiszünk, hogy ha valami itt megfogta őket, akkor évközben is veszik a fáradtságot, és elmennek megnézni mondjuk egy kortárs táncelőadást.

 

Az interjút készítette: Halász Glória

Fotó: Lékó Tamás