A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

A művészpáros 26 éve küzd előadóként, alkotóként, tanárként és egy időben a szakmapolitika aktív tagjaként az 1950-ben elnémított mozdulatművészet múltjának feltárásáért és megőrzéséért, a műfaj életben tartásáért és jövőjéért. Fenyves Márkkal és Pálosi Istvánnal beszélgettünk arról, miben különbözik a táncban a „kell” és a „lehet”, miért nem történt meg a mai napig a műfaj rehabilitációja, miben más a múlt által inspirált rekonstrukció és a múltba révedés, hogyan lehet a színház túléléséért színházon túli területeken dolgozni, és mi köze a mozdulatművészetnek az 50-es évek híres olimpiai bajnok tornász válogatottjához. 

Autonómia és kreativitás – nemzetközi színtéren ezeket emelik ki azokkal kapcsolatban, akik a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztek. Az intézmény története közel 40 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Kezdetben kínos volt velük barátkozni, jelenleg a kifárasztás korát élik, hiszen a két évtizeden keresztül működő szakközépiskolai képzést anyagi okok miatt szüneteltetniük kell. Angelus Iván igazgatóval arról beszélgettünk, miért választja annyi külföldi diák ezt az iskolát, mit jelent az, hogy a felvételin ők és a diákok is választanak, tanítható-e a jövő táncművészete, miben rejlik a tőlük kikerülő művészek nemzetközi sikereinek titka és mire van igénye a jelen nézőjének.

Feledi János előadásainak mélységét jól mutatja, hogy első egész estés koreográfiájának gondolata két évig dolgozott benne, mire színpadra vitte. Az eredetileg klasszikus balett végzettségű alkotó azóta évadonként több darabbal jelentkezik, évről évre megfordul az Egyesült Államokban is. A koreográfussal arról beszélgettünk, miért volt meghatározó számára az Órák című film, miért visszatérő témakör a munkáiban a halál közeliség, miért Feledi Project, nem pedig társulat lett az alkotóközösségének neve, és miért szeret annyira élő zenével dolgozni.

Kardos József az idén 25 éves Sziget Fesztivál majdnem teljes negyed évszázadát végigkísérte. A fesztivál programigazgatójával többek között arról beszélgettünk, hogyan indult szigetes pályafutása, voltak-e az évek alatt számára és a rendezvény számára mélypontok, kiknek és milyen koncepció alapján állítják össze a táncos programokat, és mi történne, ha ezek egyszercsak megszűnnének.

Az ősszel harmincadik évadát kezdő, a Müpában idén az évad tánctársulatának választott Szegedi Kortárs Balett számos díjat magáénak tudó művészeti vezetője csak pár évvel ezelőtt merte kimondani önmaga előtt, hogy ért a szakmájához. Juronics Tamással arról beszélgettünk, elégedett-e a 30 év alatt bejárt úttal, miért tartja missziójának a minél szélesebb közönség megszólítását, miért fontos számára a társadalomkritikus fogalmazás, és ha ennyi energia befektetéssel egy üzleti vállalkozást vezetne, akkor az most hol tartana.

Blaskó Borbála számára hosszú, fizikai és lelki nehézségekkel teli út vezetett a klasszikus balettől saját táncnyelvének megtalálásáig. A koreográfus szak elvégzése után pedig közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkészítse első önálló darabját, a Hekabét. A koreográfussal többek között arról beszélgettünk, a Balettintézetben eltöltött egy évtized után mire talált rá a Pina Bausch fémjelezte esseni iskolában, miért jött haza Németországból, milyen kortárs táncszínházi alkotóként egy vidéki kőszínházban működni, és miért szerepel színművészként a színház honlapján.

A fiatal flamenco táncművész az intézmény több mint 100 éves történetében első külföldiként végezte el a sevillai tánckonzervatóriumot. Bár édesapját még csellel győzte meg, hogy erre a pályára léphessen, előadóként inkább az igazmondást szereti. Az a célja, hogy megmutassa, a flamenco nyelvén sokkal több dolog elmondható, mint gondolnánk. Pirók Zsófiával arról beszélgettünk, hogy mi mindent köszönhet édesanyjának, miért érezte magát ufónak Spanyolországban, hogyan fogadta a hazai táncszakma, és miért készít egyelőre szóló produkciókat.

Simkó Beatrix hisz abban, hogy az embernek van kijelölt útja. 4 éves kora óta táncol, és egy sikertelen balettintézeti felvételi sem tántoríthatta el a színpadtól. Bár a pályaválasztáskor eldőlt, hogy a tánchoz még egy út, a médiaművészet is társul. A táncművésszel az összművészeti gondolkodásról, külföldi munkáiról, az Y generáció önkialakításáról és legújabb, geometriai alapú koreográfiájáról is beszélgettünk.

A nemrég hatvanadik születésnapját ünneplő Zsuráfszky Zoltánnal irodájában találkoztunk, ahol különféle ajándékba kapott, néprajzi gyűjtéseken vagy piacjárások alkalmával vadászott tárgyak, képek, népművészeti darabok, könyvek emlékeztetnek a szakmában eltöltött negyven év fontos pillanataira. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjével többek között arról beszélgettünk, ciki-e még néptáncosnak lenni, miben látja a Fölszállott a páva című műsor jelentőségét, miért változtatott nevet az együttes, és miért kosarazta ki Michael Flatley-t.

A hazai kortárs tánc legújabb generációjának két meghatározó tagja Cuhorka Emese és Fülöp László, akik Timothy and the Things néven alapítottak formációt, Anyádék rajtam keresnek című előadásukat pedig az Aerowaves beválogatta az év legjobb táncelőadásai közé. A főiskola kezdete óta elválaszthatatlan alkotópárossal a kettősüket mozgató érzésekről, a passzolgatásról beszélgettünk, arról, milyen a mozgáson keresztül közelíteni valakihez, hogyan lehet bátorítani Dvořákot, és mit keres egyikük egy business schoolban.