2011 decemberében tíz éves a Nemzeti Táncszínház, egyúttal az intézményt a kezdetektől vezető Török Jolán igazgatói regnálása. Az igazgatónő ugyan egy évtizede nem gondolkodhat nyolc órás munkaidőben és hétvégében, de a mindezért jutalmul kapott bizalom erőt adott a feszes tempóhoz. Amelyből egy év múlva kiszáll, és az új generációknak, különösképpen a legifjabb korosztály egyik képviselőjének, unokájának szenteli majd az idejét.
Pártay Lilla októberben 70. születésnapját ünnepelte, leghíresebb munkáját, az Anna Kareninát 1991-ben mutatták be a Magyar Állami Operaházban, ahol 50 éve dolgozik táncosként, koreográfusként. A kerek jubileumok alkalmából a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas mesternőt pályatársai, barátai is felköszöntették. Templomában, az Operaházban sétálgatva külföldi lehetőségeiről, családjáról, karrierjének rögös útjáról, a fiatal táncművészek nehéz helyzetéről és kutyájáról is anekdotázunk.
Pataky Klári pályája a szakmai elismertség és a közönségsiker szempontjából annak első hét évében egyensúlyban állt. Mikor ez megbillent, fel kellett tennie magának a kérdést, előbbinek vagy utóbbinak címezi darabjait. A pozitív visszajelzések az elmúlt két évben leginkább a civil nézőktől érkeznek, akik a szívüket, nem a fejüket használják a színházban. Ám nemigen van ideje mindezt mérlegre tenni, mert a Lábán Rudolf-díjas koreográfus bemutatója után nem újabb premierre készül, hanem a kultúratámogatás szeszélyessége miatt felvett kölcsönök visszafizetésére.
2011 őszén izgalmas együttműködésnek néz elébe a Duda Éva Társulat. A két évvel ezelőtt Lunatika című darabjával nagy sikerrel debütáló Duda Éva Társulat Lionel Hoche francia táncos-koreográfussal fog együtt dolgozni következő bemutatóján, mely egyben az első ilyen jellegű közös munka a fiatal, dinamikusan fejlődő társulat életében. Lionel Hoche-t a bemutató előtt kérdeztük a készülő produkcióról.
