A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

A Közép-Európa Táncszínháznak a 2018-19-es évadtól új művészeti vezetője lesz Feledi János személyében. Vele és Szögi Csaba igazgatóval beszélgettünk arról, hogy a harminc éves jubileumát ünneplő együttes múltjának milyen értékeit érdemes továbbvinni, és miben van szükség megújulásra, milyen változások várhatóak a társulat életében, mi kell ahhoz, hogy ismét felkerüljenek a nemzetközi tánctérképre, és hogy a társulati tagok úgy érezzék, a falat is át tudnák törni.

Nemrég mutatták be a Trafóban a Timothy and the Things Vadászat című darabját. Fülöp László saját és társai férfi létének vívódásaiból készítette az előadást. A koreográfus az interjúban mesélt arról, hogy a művész Fülöp László azonos-e a magánemberrel, az elmúlt nyolc év sikerei mennyire biztosították a Timothy and the Things helyzetét, miért tűnik fel ismét egy hangszer az előadásban, és mi köti össze az általa létrehozott brand alá tartozó darabokat.

Oláh Zoltán 17 éve a Magyar Nemzeti Balett tagja, első magántáncosa, 2018. március 15-e óta pedig Kossuth-díjas művésze. Az érzékenységet, az alázatot és a hitet tartja a legfontosabb pilléreknek ahhoz, hogy valakiből nagy balett művész válhasson, ő maga folyamatosan fejleszti magát, ezért sem gondol életműdíjként a 36 évesen megkapott elismerésre. Oláh Zoltánnal a mai fiatal táncosok helyzetéről, a tanításról, a klasszikus balett megújulásának és a közönségnevelésnek a lehetőségeiről és arról is beszélgettünk, miért hű 17 éve a színházához és mennyire kiszolgáltatott egy balett művész.

A Barta Dóra által igazgatott Kecskemét City Balett, egyben a Katona József Színház integrált tánctagozata idén ünnepli ötödik születésnapját. A társulatvezetővel készült interjúból többek között kiderül, hogy egy zenés színházi produkció hogyan pozícionálhatja a táncot, a tánc jelenléte egy színházban milyen hatással lehet a prózai színészek munkájára, mivel lehet elérni, hogy a közönség ne tolja el magától a táncot, milyen a vidéki táncműhelyek helyzete és a tavalyi fellépése után visszavágyik-e még a színpadra.

Cserepes Gyula óbecsei táncos, előadóművész és koreográfus. A Budapest Kortárstánc Főiskolán tanult, majd professzionális karrierjét a Közép-Európa Táncszínháznál kezdte. Alkotói munkássága a “Revive the Castle” című, térspecifikus előadással kezdődött 2012-ben, míg a “New Age Gypsies” c. duett volt a táncszínházi bemutatkozása. Első független darabja a “The Bridge”, a brüsszeli Volksroomban került bemutatásra.

Február 9-én debütál a III. kerületi Esernyős kulturális térben a Nemzeti Táncszínház Táncoló Filmkockák című multimédiás sorozatának első része. A „Csoda születik” produkciójában a közönség megismerkedhet a mozi elődjeivel és az első filmen rögzített tánclépésekkel. Bemutatkozik pár hihetetlen táncstílus, mint az „apacs tánc” vagy a „lindy hop”, valamint újra megelevenedik a zseniális Charlie Chaplin táncos tehetsége és az MGM musical gépezet korszakalkotó művészei fotóritkaságok és felejthetetlen filmrészletek segítségével.

Vass Imre koreográfus, performer szerint a téma mindig ugyanaz, csak a köntös változik, előbbi pedig leginkább önmaga, kicsit tágabban, az ember működésének megfigyelése. A kortárs táncélet meghatározó szereplőjével szó esett arról, miért vágyott az Ultima Vezhez, majd miért hagyta ott mégis a társulatot, nézőként mit keres egy táncelőadásban, mit ad neki a meditáció, milyen élmény volt számára legutóbbi, első sokszereplős darabjának koreografálása, és mit íratna a névjegyére.

A művészpáros 26 éve küzd előadóként, alkotóként, tanárként és egy időben a szakmapolitika aktív tagjaként az 1950-ben elnémított mozdulatművészet múltjának feltárásáért és megőrzéséért, a műfaj életben tartásáért és jövőjéért. Fenyves Márkkal és Pálosi Istvánnal beszélgettünk arról, miben különbözik a táncban a „kell” és a „lehet”, miért nem történt meg a mai napig a műfaj rehabilitációja, miben más a múlt által inspirált rekonstrukció és a múltba révedés, hogyan lehet a színház túléléséért színházon túli területeken dolgozni, és mi köze a mozdulatművészetnek az 50-es évek híres olimpiai bajnok tornász válogatottjához. 

Autonómia és kreativitás – nemzetközi színtéren ezeket emelik ki azokkal kapcsolatban, akik a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztek. Az intézmény története közel 40 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Kezdetben kínos volt velük barátkozni, jelenleg a kifárasztás korát élik, hiszen a két évtizeden keresztül működő szakközépiskolai képzést anyagi okok miatt szüneteltetniük kell. Angelus Iván igazgatóval arról beszélgettünk, miért választja annyi külföldi diák ezt az iskolát, mit jelent az, hogy a felvételin ők és a diákok is választanak, tanítható-e a jövő táncművészete, miben rejlik a tőlük kikerülő művészek nemzetközi sikereinek titka és mire van igénye a jelen nézőjének.

Feledi János előadásainak mélységét jól mutatja, hogy első egész estés koreográfiájának gondolata két évig dolgozott benne, mire színpadra vitte. Az eredetileg klasszikus balett végzettségű alkotó azóta évadonként több darabbal jelentkezik, évről évre megfordul az Egyesült Államokban is. A koreográfussal arról beszélgettünk, miért volt meghatározó számára az Órák című film, miért visszatérő témakör a munkáiban a halál közeliség, miért Feledi Project, nem pedig társulat lett az alkotóközösségének neve, és miért szeret annyira élő zenével dolgozni.