A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Carlos Rodríguez és Angel Rojas társulata, a Nuevo Ballet Espanol 1995-ös megalakulása óta a hagyományos flamenco és a modern tánc ötletes egyvelegéből táplálkozik, budapesti látogatásuk apropóját Spanyolország EU elnökségének kezdete adta. A két karizmatikus, extravagáns szóló táncos Sangre Flamenca előadása nemzetközi sikereket ért el, klasszikusan műfajokat átölelő produkció, de az, hogy mi is rejtőzik az érzelmileg túlfűtött művészekben, csak a darab végén derül ki.

sangremupa2

Várható, hogy egy olyan estre, ahol a protokollnak és az országok közötti kapcsolatnak nagy szerepe van, a Nuevo Ballet Espanol bombasikert hoz. Rodríguez a flamenco alapjait úgy használja fel, hogy a tanulmányai során ért művészeti, elsősorban tánc ismeretek is beépüljenek munkáiba, így nem csak a 18. században elterjedt cigányok által kedvelt népzenére támaszkodó stílus, hanem a jazz és a kortárs balett is hangsúlyt kap a MÜPA színpadán. Mivel a műfaj szerelmesei megtöltik a teret, a siker kiszámítható, a klasszikus tréningen felnőtt társulati tagok tisztában vannak vele, kisugárzásuk olyan erős, hogy a világ bármely szegletében egy emberként sóhajtanak fel azok, akik csak vágynak a déli temperamentum átélésére. A hatalmas terem még sem feltétlenül jó választás, pont az előadás intimitása vész el, kevésbé válik átélhetővé, megfoghatóvá. A flamenco-t ugyanis inkább kisszínházba, vagy hangos emberektől hemzsegő, füstös, élettel teli lokálba képzeljük el, mint, ahogy az kialakulása kezdetén is működött. Míg a cigányok megtartották maguknak a szűk körben szórakoztató tánc formát, a spanyolok hamar a színház falai közé emelték.

Úgy tűnik, mintha Rodríguez és Rojas szóló produkciója improvizációt alkalmazna, a két művész azonban szorosan alkalmazkodik az időhöz, folyamatos kontaktban vannak a zenészekkel és az énekesnőkkel, pontosan felépített koreográfiájuk profizmusok fő alapja. Számtalan szakmai díjjal a hátuk mögött elérik azt is, hogy a Sangre Flamenca másfél órányi robbanékonysága pozitív energiákat szabadítson fel. Carlos Rodríguez figyeli a nézők reakcióját, szem előtt tartja, hogy dinamikus szólóját kacér humorral átszőve, de túlzó önbizalomtól mentesen építse fel, és így prezentálja a flamenco-ritmusok széles skáláját. Angelo Rojas a nyers férfi erőt képviseli, provokálja az ovációt, erős karaktereket jelenít meg. A műfaj sajátossága – hangszeres kíséret, énekesek, taps és lábdobogás, andalúz népzene - a tradicionális, teátrális elemeknek kedvez. A Mahera együttes muzsikája (gitár, cselló, hegedű)  méltó alapot ad a történetet nélkülöző, főként érzelmeket - szerelmet, haragot, féltékenységet, csábítást – közvetítő, látványos produkciónak.
Spanyolország EU elnöksége alatt többek között szeretné levetkőzni, a mára elavulttá vált sztereotípiáit, miközben pontosan az ehhez hasonló előadások erősítik meg bennünk, hogy a nemiségüket büszkén hirdető, temperamentumos spanyolok szeretnivalók és irigylésre méltóak.

sangremupa

A Sangre Flamenca ( Flamenco Vér) című darab a lélekről, a szívből táncolásról szól, a madridi társulat a hagyományok tiszteletét a fekete-fehér, a fekete-piros és a rózsaszín különböző koreográfikra egyedileg tervezett jelmezekkel tükrözi.
Az elegáns férfi természetesen ingben és zakóban, az igazi nő hosszú, mélyen dekoltált ruhában táncol. A déliek jól öltözöttsége, stílusa még a színpadról is „lejön”. Rojas és Rodríguez kettőse újdonság a flamenco történelmében, az elmúlt évszázadokban erre még nem volt példa, a műfaj férfi szólót, férfi és női párt engedélyezett eddig. Ők ketten megosztják a színpadot, előadásuk vibrál, és még is olyan, mintha a jól működő gépezetük a show kedvéért gördülne olajozottan. A folklórtól átitatott estet azonban olyan ráadás követ, melyet órákig néznénk. A hangos siker és a castagnette-k csattogása után a monumentális színpad helyett végre egy tipikus madridi kocsmában találjuk magunkat, a zenészek, énekesek lejönnek a táncosokhoz, közös Fiesta indul. Nők csábítanak, férfiak bikaként hódítanak, a spontán öröm zene és éneklés, a betanult koreográfiától mentes pár perc az, ami meggyőz arról, a déli virtus, a vérmérséklet nem tanulható. A flamenco alapjait bárki elsajátíthatja, de a mágnesként vonzó erőteljes karizma a spanyolok sajátja.


Szerző: Vass Kata
Fotó: Művészetek Palotája