Nagy József

Nagy József 1957-ben született a délvidéki Magyarkanizsán. Itt fejezte be az általános iskolát, kora gyermekkorától kezdve rajzolt, a képzőművészet vonzásában élt. 1976-ban az újvidéki Iparművészeti Szakközépiskolában diplomált. A 70-es évek végétől Budapesten néprajzot, fuvolát tanult valamint a Kecskés András vezette Szkéné társulatnál a pantomímjátékkal ismerkedett. Ezután Párizsba utazott, ahol Marcel Marceau-nál majd Eugene Decraux-nál tanult mímet és mozgást. Ekkor ismerkedett meg a bhuttóval, a kontakttánccal, az akrobatikával. 1987-ben mutatta be első önálló rendezését a Pekingi kacsát, amellyel egy csapásra felkeltette a világ érdeklődését, és Nagy Józsefet, mint egy eredeti Közép-európai alkotót ünnepelték. Nagy József bevallottan szűkebb környezetéből, Kanizsáról meríti, mind témáinak nagy részét, mind figuráit, a mozgások jellegét, darabjainak vízióját. Nagy József darabjai, noha a legritkábban hangzik el beszéd bennük (igaz akkor magyarul) a magyar színjátszást képviselik stílusukban és tartalmukban egyaránt. A Kodolányi Gyulával és Szabados Györggyel közösen készített Kormányzó halála mérföldkő volt az újkori európai színjátszásban, mert ez volt az első olyan kortárs zenés színház, ahol a zene szerves egészként működött a színpadon. Ráadásul mi magyarok büszkén mondhatjuk, hogy kortárs énekbeszéd és ének egyedülálló stílusbravurját mutatta föl magyar nyelven ez az előadás, Kobzos Kiss Tamás előadásában. A magyar mozgáskultúra csupán eszköz Nagy Józsefnél, egy olyan szerves színház, Pilinszky szavával élve rituális, szakrális színház kialakításában, ahol nem csak az irodalom és a psziché mankójára támaszkodik a térben játszó/létező ember, hanem teljes valójában/valójával jelen van a színpadon. Ezt a szerves színházi jelenlétet műveli Nagy József színháza magyar anyanyelven és világszinten. Lehetőségei szerint legtöbbször élő zenével hangsúlyozva e szakralitást, amit eddig a kifejezetten magyar zenei anyanyelvre támaszkodó kortárs zenészekkel: Szabados György, Kovács Tickmayer István, Mezei Szilárd együtteseivel valósított meg.
Nagy József 2002-ben ünnepelte munkásságának 15 éves évfordulóját. A 15 év alatt olyan immár színháztörténeti alkotások születtek mint: A hét rinocéroszbőr, Commedia Tempio, A kormányzó halála, Woyzeck, Orfeusz létrái, Utazók, Habakukk kommentárok, Virrasztók, Filozófusok...

A Franciaországban működő magyarkanizsai születésű világhírű színész-rendező Nagy József nyerte 2001-ben a legrangosabb európai színházi-díjat. A korábbi belgrádi, hamburgi, Chividale-i, Perigaux-i, moszkvai Arany Maszk és UNICEF-nagydíjak után Nagy József elnyerte az Európai Színházak Szövetségének (Premio Europeo per il Teatro Taormina) Taormina nevű Európa-nagydíját is. (ezt a díjat olyan XX. századi nagyságok kapták eddig, mint pl. Peter Brook, Ariane Mnouchkine, George Stehler, Heiner Müller...) Hagyományosan két kategóriában, az életműért és az aktív művészek közt osztják ezt a díjat, Nagy az aktív művészek kategóriájának 2001. évi kitüntetettje.
2001. decemberében a Francia Köztársaság a kultúráért tett érdemeiért a Becsületrend lovagja érdemrenddel tüntette ki Nagy Józsefet. A Filozófusok c. előadásért és a Dominic Mercy-vel készített duójáért pedig a francia kritikusok az év legjobb előadásának járó díjat adományozták Nagy Józsefnek.
Az általa vezetett orléans-i táncszínházat (Centré Chorégraphique dNational Orléans) méltán tartják a mai kortárs színházak egyik legkiválóbbjaként.