Felnőtt egy zeneszerzői-zenészi generáció, amely igazán nyitott a társművészetekkel megejtett, izgalmas találkozásokra és tökéletesen tudja, nem itt és ekkor fog meggazdagodni. Az ő munkájuk, tehetségük, lelkesedésük tehát könnyen elnyerhető: gyakrabban láthatunk zenészeket élőben játszani táncelőadások színpadán. A Műhely Alapítvány és az Őszi Fesztivál idén januárban vágott bele közösen a Passzázs-programba, melynek célja, hogy tudatossá tegye, ösztönözze és egyúttal segítse fiatal zeneszerzők és koreográfusok együttműködését, amit közösen létrehozott előadások koronáznak. A szakmai kuratórium - melyet, mások mellett Kovalik Balázs vagy Zsótér Sándor neve is fémjelez - az első körben három vállalkozásnak szavazott bizalmat. Nem tudható, kik találtattak könnyűnek, de a kiválasztottak estje erős, izgalmas és lelkesítő élményt jelentett.
Katona Gábor koreográfus-táncos és Bede Péter zeneszerző-zeneművész Szellőrózsa című alkotásának első verziója a 2005-ös Duó Tánc Fesztiválon már látható volt, és megérdemelten nyerte el annak első díját. A feszes, izgalmas, jóízű és karakteres, rövid előadást Katona példamutatóan bővítette ki négyszemélyessé, félestéssé. Míg a rövid verzióban Bede Péterrel ketten osztoztak a játéktéren, a Passzázsbeli előadásban két női előadó csatlakozott hozzájuk: Bartányi Flóra (nagybőgő) és Fejes Kitty (tánc).
A kétszemélyes Szellőrózsa minden porcikájában férfitáncként mutatkozott meg, kiteljesedésében pedig a nemek egyensúlyát, különbözőségeit és hasonlóságait (is) láttatja. A szinte egy helyben játszó szaxofonos alakjára állított színpadi átlón mozgó Katona most szétbontotta a korábbi mozdulati struktúrát, kissé jobban, mint komponista-társa a zenéét. Bőgő és szaxofon - egy anyag, két színben. A szerző és Fejes Kitty tánca azonban tetszetős, érdekes kontrasztot alkot. A két férfi érintés nélküli, visszafogott, kissé évődő jelenlétét a nők lágy, közeledőbb, érzelmileg, gesztusaiban sokrétűbb játéka ellenpontozza. A hatalmas vonós hangszer - nem csupán kézenfekvő formája miatt - szinte ötödik szereplő. Hangja mellett formája is dominál. Az első megjelenésekor, a - még a rejtekben megszólaltatott - bőgő vonóját karján egyensúlyozva belépő táncosnő nem csak a hanghoz, a hang testéhez is bújik. Zenész, hangszer és táncos hármas viszonyának két, érdekesen ellentétes konstrukcióját látjuk. Mindkét testet a hangok mozdítják - érzékenyen reagálnak minden neszre. A táncos és a muzsika kölcsönhatása mellett "férfiségről" és "nőiségről" is izgalmas kommentárokat kaphatunk. A játék lezárásául különös fricska szolgál: a végül egymással is táncba, groteszk kettősbe bonyolódó, a hangszerekről "leszakadó" táncosok helyet cserélnek a zenészekkel. A két muzsikus átadja hangszerét. Katona sután ütögeti a földre döntött bőgőt. Fejes Kitty nem éppen bevett módon kaffogtatja a furcsán tartott szaxofont. A zenészek a szín mélyére húzódnak. Egyszerű, tiszta hasonlat. Nem vagyunk csereszabatosak, de mélyen összetartozunk. Ki-ki a maga szerepében.
Nagy Andrea Kiss Viktória énekművésszel játssza Test-pár-beszéd című kettősét. Az itt és most jegyében létrejövő, hangzó környezetet Maróti Emese komponálta. Az előadás két oszlopa Nagy Andrea érzékeny, szuggesztív tánca és Kiss Viktória lebilincselő éneke - utóbbitól Catullus négy rövid versét halljuk, eredeti, latin nyelven. Az elegáns-extravagáns öltözetű Kiss Viktória énekel, suttog, zihál, szűköl, "morajlik": Maróti Emese embert próbáló, izgalmas kompozícióját, az azt előadó művészt a mű koreográfusa, Nagy Andrea mozgatja. Az énekesnő minden létező pozícióban hallatja ragyogó hangját. A földön hever, a hátára fordul, áll, leroskad - sugárzik. A szín bal oldala az énekesé, a jobb a táncosé. Nagy Andrea szűk fény-téglalapban jelenik meg. Izgalmas jelmezén vezetékeket, távolról nehezen azonosítható, apró objektumokat látni.
...
A cikk folytatását a kontextus.hu oldalon olvashatják.
Szerző: Halász Tamás
Fotók: terasz.hu