George Gershwin a zenetörténet talán legegyedülállóbb jelensége. Életműve pótolhatatlan és zseniális. Ő az egyetlen, akinek sikerült anyanyelvi fokon egyesíteni a fekete népzenét a komolyzenével akár szimfonikus méretekben is, operában, dalaiban és minden művében.
A táncdarab zenéje szinte összefoglalása életművének. A zeneszerző maga is remekül táncolt, s kiválóan tudta utánozni Fred Astaire-t.

Két hangszerre komponálva, két világhírű művész élő előadásában élvezhetjük Gershwin zenéjét: fuvolán Horgas Eszter, zongorán Vukán György működik közre, aki egyben a zenei anyag komponistája is. Gershwin zenéje úgy hálózza át a XX. század zenéjét, mint az érrendszer az emberi testet.
Ezt az érzetet fokozza a díszlet is. A szín közepén egy szív látható, körülötte pedig műanyag csövek, mint vérerek lüktetnek. Gershwin zenéjének ritmusára lüktetnek a táncosok is, mint az élet megtestesítői vörös és fehér jelmezben. E forró, táncoló, vibráló vérsejtek közvetítik Gershwin zenéjét a néző felé.

A Budapest Táncszínház Magyarország egyik vezető modern táncegyüttese, az ezredfordulón ünnepelte alapításának tizedik evfordulóját. A társulat stílusa "európai moderntánc", amely magába foglal magas színtű klasszikus balett tudást, kortárs táncszínházi elemeket, és különféle moderntánc technikákat (limón, horton, graham, cunningham) s ezek harmonikus ötvözetét viszi színpadra.

Közreműködnek a Budapest Táncszínház táncművészei
Élőzene: Vukán György - zongora, Horgas Eszter - fuvola
Rendező-koreográfus: Földi Béla művészeti vezető

2005. július 28., augusztus 5.
Karmelita udvar

Fotó: Lékó Tamás