Mi a véleménye arról hogy különböző táncműfajok nem igazán állnak egymással kapcsolatban, mindegyik egy külön zárt világ. Az egységben az erő elv itt nem kell hogy érvényesüljön?

R.S.: - Ezt az idő hozta meg hiszen ma már nincsenek polihisztorok akik majdnem mindent egyforma szinten tudnak. Ma már a szintek olyan magasra kerültek amihez egy ember kell és idő hogy megfelelően elmélyüljön . Biztos vagyok benne hogyha külön állunk egymástól az az idő hiánya miatt van. Nem vagyunk elszigetelve egymástól és vannak rokon lelkű együttesek, példának okáért én nagyon szeretem azt amit a szegediek (Szegedi Kortárs Balett/ Juronits Tamás) csinálnak és úgy gondolom hogy mindenféle téren egy követendő út az amit ők járnak be.
Őszintén szólva ahogy a világban jártam azt tapasztaltam hogy nagyon sok együttes plagizál, és egyéni dolgokat, különlegességeket amelyeket itt találtak ki nagyon keveset láttam ezért is szeretem a Tamást mert ő megtanult egy nyugat-európai stílust és azt a saját ötletbörzéjével használja.

Szerintem az Experidance társulat is nevezhető egyéni kezdeményezésnek, ilyen
néptánc-show-t még nem láthatott a közönség

R.S.: - Nem volt, csak azért a világban az ilyen jellegű populáris műfajokat más oldalról fogalmazzák meg illetve ott nem kell ekkora technikai és színészi kézség mert sokkal egyszerűbben oldják meg ezeket a dolgokat.
Viszont az első együttes ami kimondja azt hogy szórakoztatni akarja a közönséget és azért ez nehezebb mint saját művészetedet kiteljesíteni mert az eleve kizárja hogy mindenki értse és mindenki befogadja. El kell dönteni hogy szűk rétegnek koreografál az ember vagy pedig kinyitja a kapukat . A nagyközönség nem szereti azt amikor neki kell megfejteni dolgokat inkább rögtön érteni akarja.
De én azt is választottam, hogy népszerűsítem nemcsak a néptáncot hanem a táncművészet egészét és ha valaki eljön egy előadásunkra onnan úgy távozzon hogy legyen affinitása a tánc felé és megnézzen egy kortárs darabot vagy balettet is.

Tervezi-e hogy világkörüli turnéra viszi az Experidance-t?

R.S.: - Igen de ez nem ilyen egyszerű. Ma Magyarországon két játszóhelyünk van a Nemzeti Táncszínház és a Nemzeti Színház és a közönség hozzászokik hogyha bennünket akar látni akkor eljön ide, ha eltűnünk az országból akkor nem kapja meg a közönség az információt. Nem egyszerű elmenni, mert ha mi elmegyünk akkor az a cél hogy ott is népszerűsítsük ezt a dolgot és biztos hogy ez nagyon sok idő meg energia. Egy turné nagyon kimeríti a tánckart és ha mi elindulunk az nem egy két nap lesz hanem hónapok. Biztos vagyok benne hogy ez a sikerszéria ahogy mi innen kilépünk egy másik országban is beismétlődik és akkor mi lehet hogy végleg elhagyjuk az országot.

Miként határozná meg a műfajt amit az Experidance képvisel?

R.S.: - Elsősorban úgy hogy egy tánckísérlet ami jó, azt Amerikában tanultam hogy mindent lehet csinálni ami jó. Egy olyan csapat vagyunk akik minden táncot ötvöznek ami jó. Nem tudjuk már meghatározni a műfaját. Olyan ez mint maga az experince szó tehát a múltban megszerzett tapasztalatot felhasználva újat csinálni és mindezt a tánc nyelvén. A múltból megszerzett tapasztalat aminek erős bázisa a magyar néptánc de nem idegenkedünk semmilyen stílustól. Kortárs is mert a ma emberéhez szól. Ha én kiírom magamra, hogy alternatív alkotó vagyok akkor az egy szabadabb út de behatároltabb is ami azt jelenti hogy speciális közönséget igényel. Én fontosnak tartom hogyha én táncművészetet művelek akkor a tánc legyen az a kifejezőerő ami kiváltja belőlem az impulzust. Én nem specializálódom hanem a speciális dolgokból az esszenciát megpróbálom beletenni. Nekem is kell persze egy biztos alapból kiindulnom és én a néptáncról mondhatom hogy egy két mélységet már megéreztem.

Milyen elvárásokat támaszt az ExperiDance-el öt év távlatában?
R.S.: - Öt év múlva azt szeretném hogy az Experidance nemzetközi értékű produktum legyen amihez rögtön csatolják azt hogy magyar. Én nagyon szeretném hogyha a világon valahol kimondják hogy magyar azt az Experidance-el hozzák kapcsolatba és hogy egy olyan rangos minőség legyen amely a táncban egy magas rangú kvalitást tud felmutatni és egy mértékadó rendszere van. Ez lenne az egyik a cél ami megnyugtatna és szeretném ha beteljesülne, a másik pedig hogy szeretnék egy iskolát nyitni. Azt a nyitottságot amivel ez a csapat rendelkezik, a másság elfogadását, befogadását ezt tanítani kell.