Metamorfeusz

„A tánc nem más, mint metamorfózis, ahogyan a súlyos, mozdulatlan test a mozdulat energikus könnyedségévé lesz. Egy táncdarab elkészítéséhez nincs is jobb kiindulási pont, mint Orfeusz alakja. … Az ő története három metamorfózissal szembesít bennünket: az élet művészetté, majd a művészet szerelemmé alakul, mely végül a veszteség, szomorúság és gyász által előidézett, mindent behálózó metamorfózishoz vezet. Vagyis a halál nem más, mint végső próbatétel a szerelem és művészet előtt: ahhoz, hogy a halandó élet kiszámíthatatlansága fölé emelkedjen, Orfeusz művészetének a veszteség és halál dimenzióit is magába kell foglalnia, hogy végül elnyerhesse a halhatatlanságot.

Maga Orfeusz is hármas metamorfózison megy keresztül: szerelembe esik, megjárja a poklot, majd „mindent” elveszít. De ezzel a történet nem ért véget: ő a költészet hercege, a szavak mestere, a legkiválóbb zenész, vagyis a nyugati lírikus költészet atyja, hiszen sikerült győzedelmeskednie vonzalmának legfőbb tárgya elvesztése felett, visszanyerve ezzel művészete függetlenségét, és visszakapva így a világot. Így, bár meghal az általa elutasított asszonyok keze által, halála egyenértékű a megdicsőüléssel.”

(Bernard Schlurick)

ötlet, koreográfia, tánc: József Trefeli
társkoreográfus, tánc: Ismael Oiartzabal, Madeleine Piguet-Raykon
fény: Laurent Valdes
hang: Frédérique Jarabo Oberson
dramaturg: Bernard Schlurick
konzultáns: Paola Pagani


Koprodukciós partnerek: MASZK Egyesület (Szeged), Genf város önkormányzata (Svájc)
Támogató: NKA Színházi Kollégium