BALANCHINE-EST
Három egyfelvonásos balett
Bemutató: 2009. március 7 - 8. 19.00 óra Magyar Állami Operaház
További előadások: 2009. március 11., 14., 19., 20., 22., 24., 25., 28. és 29.
Ez a tendencia a 70-es évektől kezdődően különösen felerősödött, amikor a nyugat-európai és amerikai modern balett olyan kitűnő alkotóinak darabjai kerülhettek az Operaház színpadára, mint Maurice Béjart, Hans van Manen és Jiři Kylián, illetve Alvin Ailey, Alberto Alonso és George Balanchine.
A XX. század egyik legjelentősebb koreográfusa, George Balanchine - eredeti nevén Georgij Melitonovics Balancsivadze - 1904-ben született Szentpétervárott, grúz szülők gyermekeként. A Cári Balett Akadémián végezte balett-tanulmányait, de közben komolyzenével is foglalkozott, és nagyfokú zenei műveltségre is szert tett. Amikor a győztes forradalom hívei - a balettművészetben a cári rendszer jelképét látva - feloszlatták a balettiskolát, a megélhetéséért kénytelen volt kabarékban és filmszínházakban zongorázni. Muzikalitása és zenei felkészültsége azonban jóval túlmutatott a megélhetési gondok megoldásán: a kitűnő táncos koreográfusi munkásságára, egész alkotói pályájára is nagy hatást gyakorolt.
1921-ben, tizenhét évesen vették fel a Mariinszkij Színház balettkarába. Ekkor már saját koreográfiákat is készített. Három évvel később, néhány táncossal együtt nem tért vissza a Szovjetunióba egy külföldi turnéról, hanem Párizsba ment, ahol már koreográfusként csatlakozott Szergej Gyagilev világhírű társulatához, a Ballets Russes-höz. Nyugati hangzású nevét is a rendkívüli tehetségű és széles látókörű orosz társulatvezetőtől kapta. 1929-ig kilenc darabot alkotott, majd - Gyagilev halála után - nyugat-európai nagyvárosokban dolgozott balettmesterként és koreográfusként.
George Balanchine 1933-ban találkozott Lincoln Kirsteinnel, az amerikai mecénással, akinek nagy álma volt, hogy a tengerentúlon meghonosítsa a klasszikus balettet. Jól látta: a grúz származású koreográfus lesz a megfelelő ember erre a feladatra. Balanchine az Egyesült Államokba érkezése után néhány hónappal meg is alapította az Amerikai Balett Iskolát (School of American Ballet), majd 1948-ban a New York City Ballet-t.
Balanchine első, az USA-ban koreografált darabja, a Szerenád (Csajkovszkij, 1934), továbbá a Concert Barocco (Bach, 1941), végül a Who Cares? (Gershwin, 1970) mind ékes bizonyítékai George Balanchine zsenialitásának, aki a cselekmény, a kosztümök és a színpadkép szinte teljes elhagyásával igazi újítónak számított saját korában.
Balanchine neoklasszikus stílusú, szimfonikus művei a modern balettművészet szépségét, költészetét és tökéletességét hirdetik.
Kálmán Tamás
SZERENÁD
Koreográfus: George Balanchine
Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Betanította: Patricia Barker
Karmester: Medveczky Ádám (Érdemes művész), Déri András
Balettmesterek: Pongor Ildikó (Kossuth-díjas, Kiváló művész) és Fajth Blanka
A jelmezeket a Pacific Northwest Ballet jelmeztervei alapján
Szomolányi Zsóka kivitelezte
Világításterv: Horváth Péter
CONCERTO BAROCCO
Koreográfus: George Balanchine
Zene: Johann Sebastian Bach
Betanította: Judith Fugate
Karmester: Medveczky Ádám (Érdemes művész), Déri András
Balettmesterek: Volf Katalin (Kossuth-díjas, Érdemes művész) és Merlo P. Andrea
A jelmezeket a Pacific Northwest Ballet jelmeztervei alapján
Szomolányi Zsóka kivitelezte
Világításterv: Horváth Péter
WHO CARES?
Koreográfus: George Balanchine
Zene: George Gershwin
Betanította: Judith Fugate
Karmester: Medveczky Ádám (Érdemes művész), Déri András
Balettmesterek: Végh Krisztina (Érdemes művész) és Solymosi Zoltán
A jelmezadaptációt a Pacific Northwest Ballet jelmeztervei alapján Velich Rita készítette
Jelmezkivitelező: Szomolányi Zsóka
Animációs technika: Bagossy Levente
Világításterv: Horváth Péter
A Balanchine-est előadása, a Balanchine® Ballet és a The George Balanchine Trust™ hozzájárulásával, valamint a Balanchine Style® és a Balanchine Technique® által meghatározott, és a Trust által biztosított színvonalon kerül bemutatásra.
Forrás: MNB
Fotók: Andrea Paolini Merlo