Igencsak gyorsan "futott be" Nagy-Britanniában: nálunk most látható legújabb koreográfiáját, az 'In Your Rooms" címűt, már három londoni színház is támogatta, mégpedig előző darabjának sikere nyomán. A szóban forgót, - "Uprising" címen szintén láthatjuk a Trafó Kortárs Művészetek Házában április 3. és 4-én.

Lőrinc Katalin: Nemrég járt nálunk egy honfitársa, Emanuel Gat, aki ugyanúgy néhány éve hagyta el Izraelt, mint Ön, - ő Franciaországban telepedett le. Mennyire érzi magát ott bevándorlónak, mennyire brit polgárnak?
Hofesh Shechter: Bárhol jártam eddig, mindenütt, az egész világon emigránsnak, idegennek éreztem magam. Aztán úgy alakult, hogy rátaláltam Londonra, a magányos emberek otthonára. Ott éppen attól adatik meg a hovatartozás érzése, hogy mindenki idegen, mindenki egy külön sziget, s ennek megvan a maga különleges érzete... Másik oldalról viszont: mivel hét éve élek az Egyesült Királyságban, már éppen eléggé otthon érzem magam ott.

-Kitűnő, magas fokon képzett táncosai vannak. Hogyan választja ki őket, mit tart fontosnak egy táncosban, akit felvesz a társulatába?
-Táncosaimban valami nagyon egyszerűt és emberit keresek mindig. Ez a valami pedig éppenséggel nem a technikából, a képzettségből derül ki, hanem: a tekintetből! Mind kivételes előadók azok, akikkel dolgozom, de ezt én nem érzem a technika függvényének (amellett hogy valóban komoly technikai tudással rendelkeznek). Sokkal fontosabb, hogy olyan minőség legyen a birtokukban, olyan összetett jellemzők, melyek által a közönség izgalmasnak, érdekesnek, különlegesnek látja őket.

-A Trafó-beli turné előtt ugyanezzel az esttel több országot is bejártak. Volt eltérés a nézők reakciója között?
-Egyöntetűen, mindenhol megkapó volt számomra, hogyan fogadták az estemet. Elképesztő végiggondolni azt, hogy amin én a próbatermem négy fala között dolgozom, az azután később a világ bármely távoli pontján fontos lehet az emberek számára.

-Mennyit ismer Magyarországból?
-Először egy éve, a Sziget Fesztiválon jártunk itt egy másik programmal, de az valójában csak annyi volt, hogy megérkeztünk az előadás napján reggel, majd másnap már repültünk is tovább, egyszerűen semmit nem láttam Budapestből. Most alig várom, hogy pár napot eltölthessek a városban, és végre egy kicsit felfedezhessem magamnak.

-Van-e bármi, amit a közönségnek szeretne üzenni, mielőtt megnézik az "Uprising" és az "In Your Rooms" című műveket hétvégén?
-Nézzék úgy, mintha egy óceánt néznének...

A koreográfus enigmatikus tanácsát két rövid londoni kritika-idézettel egészíteném ki: A Herald írja az "Uprisnig"-ról: "...színtiszta örömforrás...", az Observer pedig az "In Your Rooms"-ról: "végig tűkön ülsz, miközben nézed, az izgalomtól kiszáradt szájjal"....

2009. március 30.
Lőrinc Katalin