A Kalevala északi tájai után Horváth Csaba koreográfus-rendezőt ez alkalommal a platóni dialógusok inspirálták. Platón írásai rejtett igazságtartalmukkal és elgondolkodtató mondanivalójukkal kitűnő dramatikus alapanyagot jelentenek egy fizikai színházi előadás számára. Hiszen ezeknek a műveknek a kiindulási alapja az, hogy nem két ellentétes álláspont ütközik, hanem a kérdésfeltevő és a válaszadó hosszas, közös gondolkodása után egyesül. Ha a kommunikáció sikeres, a végső igazság akkor sem hangzik el, mert kimondhatatlan. Ezt az ideális állapotot még feszesebbé teszik azok a hétköznapi élethelyzetek, amelyekben gyakran másképp és máshogy halljuk meg azt, amit a kérdésfeltevő vagy a válaszadó mond. Az ilyen szituációkban a komikum és a tragikum egyszerre van jelen. A zene, a vizualitás, a nyelvi absztrakció és a mozgás azonos hangsúlyt kapnak, az előadás fő dramaturgiai mozgatóelemeivé válnak. Az Isteni vidékek centrumában a test és lélek dualizmusa, az individuum létezése és az emberiség legkedvesebb játéka, a nyelv állnak.
Szereplők:
Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Földeáki Nóra, Gantner István, Kádas József, Krisztik Csaba, Lőrinc Katalin, Sipos Vera/Simkó Katalin, Vati Tamás, Zarnóczai Gizella
Fotók: Dusa Gábor
Dramaturg: Garai Judit
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Hang: Kondás Zoltán
Koreográfus-rendező: Horváth Csaba