A Dán Királyi Balett a világ egyik legrégebben alapított balett társulata. Az együttes a Dán Királyi Színház 1748-as megnyitásával indult el - majd 1771-től kezdett szervezetten működni, egyfajta reakcióként az akkor nagy népszerűségnek örvendő francia és olasz táncstílusok hatására. A társulat leghíresebb vezetője és koreográfusa August Bournonville volt. Magyarországi vendégszereplésükön a Tavaszi Fesztivál programjaként az Operaházban és a Művészetek Palotájában is fellépnek.

Dán Királyi Balett: LaSylphide / Symphony in C

2010. március 19. 19.00 Magyar Állami Operaház

I. La Sylphide
Koreográfia: August Bournonville
Zene: H.S. Løvenskiold
Díszlet: Mikael Melbye

II. Symphony in C
Koreográfia: George Balanchine
Színpadra állította: Merrill Ashley, Stacey Cadell
Zene: Georges Bizet
Jelmez: Annette Nørgaard

Bournonville: A szilfid
Az európai mitológiákban számos helyütt megtalálható szilfidek a tündérekkel és a sellőkkel rokon, csodás természetfölötti lények, a levegő szülöttei. Légies, misztikus szépségük minden földi férfit elvarázsol, testileg és lelkileg menthetetlenül rabul ejt. A szilfideket földi halandó nem birtokolhatja. A földi férfi vágyteli érintésére a szépséges szellemlény tündérszárnya lehullik, a szilfid élettelenül összeesik.

Balanchine: C-dúr szimfónia
Az est második részében egy sodró lendületű, briliánsan virtuóz, klasszikus balettet láthatunk. A teljes együttes által előadott C-dúr szimfónia, George Balanchine egyik legkiválóbb alkotása, világszerte kedvelt repertoárdarab.

Dán Királyi Balett: Othello

2010. március 20. 19.00 Művészetek Palotája

Othello

Koreográfia: Louise Midjord
Zene: Zaki and Gabriel Flies
Jelmez és díszlet: Nicolaj Spangaa
Fény: Mikael Sylvest
Dramaturg: Camille Hübbe

Az alkotók, a koppenhágai Dán Királyi Színház (Det Kongelige Teater) Portscenen Színpada felkérésére, az ifjúság számára állították színpadra Shakespeare örökbecsű tragédiáját. A patinás balett együttes lenyűgöző szépségű Othello produkcióját a modern tánc híveinek és a fiatal nézőknek is tiszta szívvel ajánlhatjuk.

A veszteség mindennapos, fájdalmas élmény. Othello azonban az abszolút vesztes, aki mindenét – szerelmét, talaját, végül önmagát is – elveszíti. Bár hosszú évek kitartó, küzdelmes munkájával elérte, hogy a velencei elit befogadja, és társadalmi presztízsét remek házasságával is növelte, a lenézett Jago könnyen aláássa ingatag önbizalmát, és a tetszetős homlokzaton egymást követik a repedések…

"Vendégünk Dánia"

(A Dán Kulturális Minisztérium, a Dán Külügyminisztérium, a Dán Kulturális Intézet, Danish Arts Agency és a Malév támogatásával.)