Astolfi Beethoven kamarazenei műveinek dallamára a muzsika és az emberi lélek szárnyalása közti összefüggést kutatja, az ember racionális, tökéletességre törekvő énje és a társadalmi elvárásokat sokszor felrúgó érzelmei közötti konfliktust. Juronics Tamás a IX. szimfóniát választotta, a zenei világban betöltött pozíciója mellett azért tartja nagyszerű műnek, mert máig érvényes gondolatokat fogalmaz meg: az emberi lelkek, szellemek egységes, közös fellángolása, a gondolatok egy irányba hatásának ereje és harmóniája a Szegedi Kortárs Balett vezető koreográfusa szerint régi vágya minden humanista gondolkodónak, és különösen aktuális napjainkban. Juronics, táncjátékában arra keresi a választ, hogy vajon túlzott optimizmus-e ez a vágy, vajon az ilyen szellemi „unisono” képes lenne-e változtatni világunkon és mindennapjainkon.
UNISONO
A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója
BEMUTATÓ: 2010. március 26-27-28. 19.00 óra Szegedi Nemzeti Színház
Budapesti bemutató: április 17. 19.00 óra MÜPA - Fesztivál Színház
Beethoveni formák
A késő 18. század folyamán mindenütt megjelenik az a gondolat, hogy (egyetlen rövid megfogalmazással élve) a művészet a géniusz kifejeződése/megnyilatkozása, és nem valamely szabály betartása. A zene közegében tehát a zeneszerző zsenialitásából ered az az individualitás vagy egyéni hang, amelyre akkor gondolunk, amikor ezt a fogalmat alkalmazzuk. A zenében éppenúgy, mint a táncban nem beszélhetünk a nélkül az individualitásról, hogy ne jutna eszünkbe valamely művész műveinek egyedi lenyomata.
Beethoven műveinek egyik visszatérő gondolata, hogy szoros kapcsolat létezik a mű egyéni hangja és a személyes stílus között, és ezt a gondolatot ő arra használta, hogy elválassza a formai jellemzőket a „kreativitás” konvencióitól, és a megszokottól eltérő módon mutassa be ezeket.
Beethoven zenéjének ez a nagyon röviden leírt jellemző vonása volt az alapgondolat, amely választásomat irányította a Szegedi Kortárs Balett-tel való közös munkában, mivel úgy vélem, hogy a társulatot nagyon erős, magávalragadó temperamentum jellemzi, amely Beethoven művének melodikus hajlataiba és ritmikai képleteibe áramol és bennük él.
Az a tánc, amelyet a társulat munkájában megfigyelhettem, mindig több irányba tart - olyan, mint egy több szinten megszülető impulzus – amelyet olyan táncosok adnak elő, akik megállás nélkül képesek az energiát és a teret megteremteni… Beethoven zenéje hasonló észleleteket provokál bennem, és a Szegedi Kortárs Balett valamint Beethoven találkozása arra alkalmas vállalkozás lesz számomra, hogy ezt a kapcsolatot (formai rokonságot) megszólaltassam. Semmi absztrakt nincs ebben, hanem olyan találkozás, amelyban két erős egyéni hang beszél önmagáról, talán a formák elméletéről, amely egyetlen műben megvalósuló konkrét és formai gondolat.
Beethoven mozgásba hozza az emberi lélek egy sor szárnyalását, ammellyen nagy bölcsességgel bánik, és maga a nagy mester is úgy vélte, hogy a forma határozza meg a mű egyéni hangját önnön teljességében. Számomra rendkívül érdekes és fontos lehetőség, hogy hozzájárulhatok munkámmal e társulat munkájához, amely nagyon hasonló módon gondolkodik a táncról…. – a táncról, amely egy másik szinten képes megszólaltatni ugyanazt az impulzust, ugyanazt a kapcsolatot az élettel. (Mauro Astorfi)
Táncolják: Czár Gergely, Csetényi Vencel, Fehér Laura, Finta Gábor, Hajszán Kitti, Horváth M. Gergő, Markovics Ágnes, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea, Zsadon Flóra
Zene: Ludwig van Beethoven Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa Fény: Stadler Ferenc
Asszisztens: Beatrice Bodini
Koreográfusok: Mauro Astolfi
Fotó: Szakács Ildikó
IX. szimfónia
A IX. szimfónia a zenei világban betöltött helyzetén túl, azért is nagyszerű mű, mert mindmáig érvényes gondolatokat fogalmaz meg. Talán soha nem volt ennyire fontos Beethoven és Schiller közös üzenete. Az országhatárokon átívelő, vallások fölött álló, a kulturális különbségeket áthidaló, egyetemes, közös szellemiség megtalálásának vágya időszerűbb, mint valaha, amikor a világ gazdasági egységesítése valóságos jövőnek tűnik. Az emberi lelkek, szellemek, együttes, közös fellángolása, a gondolatok közös irányú hatóereje régi álma minden humanista gondolkodónak. Vajon az ilyen szellemi UNISONO képes lenne változtatni világunkon, a mindennapjainkon? Hiszem, hogy igen. A közös szó megtalálása azonban nem egyformaság kérdése. Az igazi összhang ünnepe akkor jöhet létre, ha áthatja az egyéniség felszabadulása. Független, emberi önmagunk megtalálásának öröme. (Juronics Tamás)
Táncolják: Czár Gergely, Csetényi Vencel, Fehér Laura, Finta Gábor, Hajszán Kitti, Haller János/Major László, Horváth M. Gergő, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea, Zsadon Flóra
Zene: Ludwig van Beethoven IX. szimfónia
Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa Film: Kovács Gábor
Fény: Stadler Ferenc
Asszisztens: Markovics Ágnes
Koreográfus: Juronics Tamás