Papp Dezső sokoldalú, szerényen rejtőzködő, jellegzetes alakja három évtizeden át volt elválaszthatatlan része a magyar tánc- és színházművészetnek: mélységesen érezte és értette a műfaj törvényeit, atmoszféráját. Igazi reneszánsz személyiség volt, aki építőművész-városrendezőként dolgozott, s jeles sportemberként is számon tartották.

Egy építész táncképei - Papp Dezső emlékkiállítás (2010. április 9  - május 9.)
Megnyitó: 2010. április 9., péntek 18.00 óra Nemzeti Táncszínház
A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész és Kutszegi Csaba szerkesztő, tánckritikus
A kiállítás kurátora és látványtervezője: Szúdy Eszter és Halász Tamás


Papp Dezső
(1927. január 19., Székelyudvarhely – 2008. november 13., Budapest)

A székelyföldi születésű fotográfus a magyar színházi-táncszínházi élet különös, rejtőzködő alakja, végletekig szerény, igen felkészült és alapos művésze volt. Papp Dezső mintegy négy évtizeden keresztül követte, messze nem csupán megbízások nyomán, de megszállott, elkötelezett rajongóként is a magyar színpadi tánc legfontosabb eseményeit. Építészként kivételes formaérzékre tett szert, kompozícióin érződik kivételes terepismerete, elmélyültsége, az évtizedek felhalmozott tapasztalata.

Alkalmi megbízásból, vagy hivatalból fotózta a Magyar Állami Operaház, a Rock Színház, az Arizona Színház előadásait, szabadúszóként azonban számos, haladó szellemű, hajdan kevésbé elismert együttes munkáját is követte. Az új iránt mindig nyitott Papp Dezső számos, jelentős táncszínházi műhely indulásakor, fénykorában jelen volt. Az első magyar független, modern tánccsoport, a Berger Gyula Táncegyüttes, a Jeszenszky Jazzbalett, a ma nemzetközi hírű Bozsik Yvette és Frenák Pál Társulata munkássága, előadásai a műfaj mérföldköveinek számítottak-számítanak – Papp Dezső jobbára indulásuktól dokumentálta e műhelyek kialakulását és megerősödését. A Szegedi Kortárs Balett produkciói a messzeföldön elismert Imre Zoltán, majd Juronics Tamás irányítása idején ugyancsak Papp Dezső kedvelt fotótémái voltak.

Papp Dezső monumentális méretű hagyatékában (melyet 2009-től az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívuma őriz) a Magyar Nemzeti Balett (MNB), az Operaház balett-együttese működésének páratlan dokumentációja rejlik: a művész évtizedeken keresztül, sok ezer felvételen örökítette meg az Andrássy úti palota előadásait, művészeit.
A közel százezer eredeti nagyítás, és az ennek a számnak sokszorosát kitevő negatív-és dia-kockák egészét áttekintve, a hagyaték belső, tematikus arányait követi a fotóművész munkásságát megörökítő tárlat is, melynek számos darabja ismerős lehet a táncszerető közönség számára: Papp Dezső művészetét számtalan újságcímlap és -oldal, sok plakát és egyéb kiadvány őrzi.


”Mindenevő volt: találkoztam vele a Szkénében, a Katonában, a Petőfi Csarnokban, az Állami Balett Intézetben és az Operaházban. Minden műfajban a szépséget kereste. Nekem a rólam készült Originátor-fotók tetszenek a legjobban: furcsa, animális lényként, döbbenetes pózokban Dezső szépnek látott és mutatott.”

(Bozsik Yvette)

„Megszállottja volt a táncművészetnek, az előadásainknak. Csodálta a balettet. Állandóan itt volt köztünk, szerényen, szinte észrevétlenül. Mindig a háttérből, óvatosan jött oda hozzánk. (…) Csodaember volt. Szerény, puritán, alázatos. Visszahúzódóan csinált remekműveket.”

(Hágai Katalin)

„Művészileg is nagyon sokat köszönhetek neki, bizony sokszor volt szükség bátorító szavaira, megértő figyelmére, polihisztor bölcsességére. Megalkuvás nélküli igényessége, precizitása, körültekintő gondossága példaértékű volt számomra.”

(Berger Gyula)




Forrás: OSZMI / Halász Tamás