NYILATKOZAT

Joga van tudni a nyilvánosságnak!

Szeretnénk, ha nyoma maradna annak az egy éve tartó, elvetemült hadjáratnak, aminek célja, a magyar független színjátszás és táncművészet szétverése és leépítése. A cél most már jól látható: mindaz a modernitás, amely a rendszerváltás óta, a szabadság nevében létrejött, tűnjön el, de legalábbis váljon jelentéktelenné. A szándék arra irányul, hogy az egypártrendszerből átmentett, nemzetközi viszonylatban összességében jelentéktelen, állami-önkormányzati színházi struktúra, mely politikailag kontrollált volt mindig is, a színház- és a táncművészet egyedüli monopóliumával rendelkezzen, versenyeznie ne kelljen.
A függetlenek levadászása jól szervezett, és a kulturális vezetés legmagasabb szintjén folyik, mégpedig minden olyan fórumon, mely érinti az ilyen típusú szervezetek működését:

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága az állam által elrendelt zárolást csak a független színházi és tánc területen érvényesítette, az önkormányzati színházaknál ez nem történt meg, miközben a független terület támogatását, törvény szerint, az önkormányzati színházak arányában kell támogatni, amely arány a költségvetési törvényben lett meghatározva.
- A független színházak működését biztosító, törvény által szavatolt pályázatot a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága hónapokig halogatta, így a szervezetek támogatása ősznél előbb nem állhat rendelkezésre, ami ismételten és immár sorozatosan sodorja veszélybe számos művész munkáját, teszi fenntarthatatlanná munkahelyek ezreit. Tavaly ugyanez történt, ezért a szervezetek, felajánlva segítségüket, együttműködésüket demonstrálandó, a 12 hónapra szóló pályázati támogatásukat 14 hónapra osztották el, biztosítva a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága számára az adminisztratív nehézségek áthidalását, melyre a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága ebben az évben sem volt képes.

- A pályázat kiírását az Előadó-művészeti Tanács javaslatát felülírva fogalmazta meg a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága, vagyis nem szakemberek döntöttek egy szakterület struktúrájáról, hanem politikusok. A törvényben előírt szakmai indoklást a miniszter nem tette meg. Az Előadó-művészeti Tanács, független területért felelős tagjait, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkárságának kabinetfőnöke, Elekes Botond, egyszer sem fogadta a pályázat kiírásának előkészítése folyamán, őket nem értesítették a tervezett, és suttyomban elvégzett változtatásokról, miközben többször kérték azt.

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a pályázat kiírásában hivatkozik ugyan egy szakmai tanácsadó testületre, de senkit sem értesítettek egy ilyen testület létrehozásáról, és annak tagjait sem mutatták be a szakmának. Az Előadó-művészeti Tanács, mint a szakmai képviselet fóruma, szintén semmit sem tud ilyen testület létezéséről, miközben a miniszternek törvényi kötelessége értesíteni a Tanácsot, valamint véleményét kikérni a területet érintő eseményekkel kapcsolatban.
- A működési szempontból egységes független területet a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a pályázat kiírásában szétszakította tánc és színházi területre, miközben a valóságban ezek szoros kapcsolatban vannak egymással. Ugyan az Előadó-művészeti Tanács is jóváhagyta ezt, de kompromisszumos megoldásként, és mindezt a minisztérium és a Táncszövetség nyomására tette, mely szervezet tagsága és vezetősége döntő hányadban az állami-önkormányzati struktúrából kerül ki, így semmi esetre sem képviselhetné és befolyásolhatná a kortárs tánc sorsát Magyarországon, hiszen nem rendelkezik kompetenciával.

- Az Előadó-művészeti Tanács javaslatban fogalmazta meg a független területen belül jelentkező, a befogadó infrastruktúrát biztosító, valamint a színházi és tánc szervezetek támogatási arányát, melyet szakmai érvekkel, számokkal, támasztott alá, valamint egyeztetett a szakmai szervezetekkel is. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a pályázat kiírásában megváltoztatta ezeket a belső támogatási arányokat, kijátszva egymás ellen a részterületeket. A tánc számára, a színház és a befogadó helyek rovására, kiemelt támogatást biztosított, miközben semmilyen adat nem támasztja alá ezt a kiemelést. A tánc művészeti jelenléte, költségei, a szervezetek száma jóval elmarad a színházi és az infrastruktúrát biztosító szervezetekétől. A változtatás alátámasztására semmilyen háttértanulmány nem készült.

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a nyitott, tehát nem meghívásos pályázat kiírásában előre megnevezett nyolc szervezetet, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek. Tehát az állami irányítás már a pályázat kiírása előtt név szerint tudta és a nyitott pályázatban megmondja, kik azok, akik biztos, hogy nyerni fognak a pályázaton, ami az összefonódások nyílt bizonyítéka. Ezzel saját kuratóriumának függetlenségét is csorbítja, eljövendő önálló döntéseikben sem bízik, szakmai hitelüket kétségbe vonja, bábként kezeli őket.

- A Táncszövetség elnökségének tagjai, melyek közül néhányan az Előadó-művészeti Tanácsnak is tagjai, elfogadták az eredeti kompromisszumos kiírási javaslatot, de titokban felrúgva azt, az egypártrendszerből jól ismert módon, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkárságának, kabinetfőnökénél, Elekes Botondnál, kijárták, hogy a jelenlegi, megváltoztatott pályázati kiírás jelenjen meg, amiről az államtitkárság legfelső vezetésének is tudnia kellett. 

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága, az Előadó-művészeti Tanács javaslatával ellentétben, döntő mértékben megváltoztatta a kuratórium összetételét, miközben a tavalyi kurátorok három évre lettek felkérve, amely folyamat szakmai szempontból elengedhetetlen a terület kiegyensúlyozott, és átlátható működéséhez. Döntését a miniszter nem indokolta, pedig törvény kötelezi rá.

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a mai napig nem kötött szerződést a tavalyi, három évre felkért kuratórium tagjaival, járandóságukat nem fizette ki, miközben munkájukat tavaly már elvégezték. A szakmai szervezetek és a kuratórium is többször kérte az ügy rendezését az eltelt egy év során.

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a pályázati kiírást még a saját maga által megnevezett, új kuratórium tagjaival sem egyeztette, tehát semmiféle szakmai szempontból nem vizsgálták azt, a pályázat előkészítése a lehető legnagyobb titokban történt. Van olyan kurátor, akit nem is kérdeztek meg, hogy vállalja-e ilyen körülmények között a megbízatást.

- Az újonnan megnevezett kurátorok szakmai összetétele azt mutatja, hogy a négy tánc kurátorból három (!), az összes nyolc kurátorból négy az állami struktúrából érkezik a függetlenek megítélésére. A színházi kuratóriumban ül egy tánckritikus (!), így a kurátorok között öt három az arány a tánc javára. Ráadásul a színházi kuratóriumba bekerült egy olyan személy, aki vidéki révén nem ismerheti a főleg Budapesten koncentrálódó szcénát, ráadásul saját bevallása szerint sem foglalkozott már régen a független területtel. Mindezt tetézi, hogy legalább két kurátor közvetlenül köthető pályázóhoz.

Tánc:
Mihályi Gábor – az Állami Népi Együttes művészeti vezetője
Fodor Antal – a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára, Bozsik Yvette beosztottja
Hegedűs Sándor – filozófia tanár, tánc kritikus (az előző kuratórium tagja volt)
Kiss János – a Győri Balett vezetője

Színház:
Deme László – kritikus (az előző kuratórium tagja)
Kozma András – a Debreceni Csokonai Vitéz Mihály Színház dramaturgja, Vidnyánszki Attilának, a független színházi működés közismert ellenzőjének munkatársa
Kútszegi Csaba – tánckritikus (!)
Regős János – a Szkéné Színház művészeti tanácsadója

- Nem lenne teljes a kép, ha mindezen felül újonnan bevezetett jogi-pénzügyi szankciók nem fenyegetnék a pályázókat. Ennek értelmében, ha egy szervezet a megpályázott támogatási összeget nem kapja meg a kuratóriumtól, akkor jövőre, a pályázat elszámolásánál, tehát utólagosan, miután már elköltötte a pályázó az amúgy is kevesebb pénzét, visszafizetésre kötelezhető. Ez azt jelenti, hogy a terület rendelkezésére álló pénzeszközök jelentős állami csökkentése még utólagos szankcióval is jár. Vagyis adok neked pénzt, de mivel többre lenne szükséged, ezért abból is adjál vissza, amit adtam, és ezt akkor tedd meg, mikor már elköltötted azt, amit adtam. Ez a jogi-pénzügyi értelmezés előrevetíti azt a koncepciót, hogy ha másként nem megy, miként fognak egyes pályázókat eltávolítani a művészeti közéletből.

Mindezeket nehezen lehet egy nem gondosan kitervelt koncepció részeiként értelmezni, amikhez szervesen illeszkednek az Előadó-művészeti Törvényről eddig napvilágot látott elképzelések, melyek pontosan tükrözik a konzervatív nézeteket a színházi innovációhoz és progresszióhoz köthető függetlenségről.

Meggyőződésünk, hogy a független szakmai szervezetek állami támogatása nem kegy, amit egy rövidlátó, hozzá nem értő, és megosztásra törekvő minisztérium kulturális államtitkárságának munkatársai gyakorolnak, hanem a művészet szabadságát biztosító törvény előírása, a demokratikus államberendezkedés természetes velejárója, az európai kulturális élet szerves része.


Joga van tudni a nyilvánosságnak!


Független Színházak Szövetsége