Előbemutató: 2011. szeptember 24., Grand Theatre-Groningen
Bemutató: 2011. szeptember 29. 20.00 óra, MU Színház
További előadások: 2011. szeptember 30., valamint november 7-8. 20.00 óra MU Színház

A Hodworks társulatot 2007-ben alapította meg Hód Adrienn, akinek útkeresésének, önállóságának középpontjában az improvizáció áll. Egy szabadabb, ösztönösen építkező improvizáció a próbafolyamatok során és egy strukturált a színpadon.


Fotók: Kővágó Nagy Imre

Szeptember végén a MU Színházban mutatják be legújabb darabját, melyet egy majd másfél éves próbafolyamat előzött meg: ennek állomásait a Mindennapi rutin darabjai jelzik, melyeket 2010 áprilisa és novembere között mutattak be. A Basse danse improvizációs „testnyelvét“ egy négyhónapos berlini szakmai gyakorlat során dolgozták ki. John Ashford, a londoni Place Theatre korábbi valamint a nemzetközi Aerowaves hálózat és fesztivál jelenlegi igazgatója, találóan „koncentrált figyelemelterelés”-ként írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.

A bemutató nem véletlenül kapta a Basse danse címet. Egyrészt a dús és dinamikus mozgás kívánta meg, hogy a zene ne terhelje túl a táncot, másrészt az is fontos szempont volt a választásnál, hogy a zene mind szerkezetében, mind az építkezésében összhangban legyen a mozgással. A basse danse egyszerre jelenti a XV. század legelterjedtebb táncformáját és a hozzá társuló improvizatív hangszeres zenét is. Ahogy a zene, úgy építkezik a mozgás is: az egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak, a mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak.

Hodworks: Basse danse
koreográfia: Hód Adrienn
élőzene, ének: Mizsei Zoltán
táncosok: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Molnár Csaba, Marco Torrice
dramaturg: Végh Ildikó
látvány: Sebő Rózsa
jelmez: Imre Katalin - ARTISTA
fényterv: Andre Pronk / Wil Frikken


- A szeptember 29-i előadás előtt 18 órától "Fiatal táncosok külföldi szakmai gyakorlata" címmel az OFF Alapítvány nyilvános pályázati beszámolót tart a Leonardo projektről a MU Színház Galériájában. A HODWORKS Társulat fenntartója a 2010-2011 évadban 19 fiatal táncos külföldi szakmai gyakorlatát tette lehetővé a Tempus Közalapítvány 61.500 eurós támogatásának köszönhetően.

- Ugyanezen a napon a Végh Ildikó vezetésével beavató foglalkozás az előadás után.

- A szeptember 30-i előadást követően Szoboszlai Annamária újságíró vezetésével szakmai beszélgetés lesz.

Koproducer: Grand Theatre Groningen
Támogatók: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Tempus Közalapítvány, Fővárosi Önkormányzat, Új Előadóművészeti Alapítvány, Gödör Klub, L1 Táncművek, Műhely Alapítvány, Off Alapítvány, Tanzfabrik Berlin, Radialsystem, Berlin
Külön köszönet: Hadi Júlia, Czirák Ádám, Juhász András, Susanne Martin, Pávai Csanád, Péter Petra, Székely-Szabó Ármin

Basse danse-t megalapozó Mindennapi rutin

A Mindennapi rutin a most bemutatásra kerülő darab előtanulmányának is tekinthető. A beszédes cím egy tudatosan választott életformára utal: olyan hozzáállásra a színpadi alkotáshoz, amelyben a megmutatkozások egy végtelennek tűnő, folyamatos alkotómunka gyümölcsei.
A kilenchónapos budapesti és a négyhónapos berlini próbafolyamat nyitottságot, szabadságot, ugyanakkor koncentrált figyelmet követelt meg a táncosoktól. E hosszú idő alatt a táncosok nem csak a testük és a mozgás határait érezték meg, nem csak egy új fizikalitást teremtettek, hanem azt is megtapasztalták, hogy milyen állapotok és szabályok képesek megváltoztatni vagy éppen összekapcsolni az improvizatív mozgássorokat.
A Mindennapi rutin egyes részei egy-egy témából indultak ki, melyek egy elemi mozgáshoz vagy egy, a mozgást befolyásoló tényezőhöz kötődtek. A társulat az erős testi kifejezésre koncentrált, amelyhez egy sajátos élőzenei kíséret valamint egy speciális térelrendezés kapcsolódott.
A 2010-ben Lábán díjra is jelölt sorozatnak eddig hat epizódját láthatta a közönség 2010 márciusa és novembere között.

Részlet a laudációból:
„…a Mindennapi rutin epizódjai mentesek mindenfajta spekuláló okoskodástól, becsvágyó szemforgatástól, tettetéstől. A tánc kiapadhatatlan gazdagsága adja erejüket, a gesztusokba sűrített talány és egyértelműség, az ismerős és a hívogató ismeretlen különös, megkapó, végtelenül spontán játékai, tusái zajlanak sistergő rögtönzésben.”
szerző: Halász Tamás
A laudáció teljes szövege itt olvasható:
http://www.kultura.hu/main.php?folderID=957&articleID=309878&ctag=articlelist&iid=1



Szakmai megmérettetés a dunaParton.

Megtisztelő felkérést kapott a HODWORKS a dunaPart platform rendezőitől a programban való megmutatkozásra, amelynek keretén belül a 2010-ben Lábán díjra jelölt Mindennapi Rutin című előadásból mutatott be részletet a társulat.  A nemzetközi figyelmet a magyar alkotókra fókuszáló programot a hazai előadóművészeti szakma olyan jelentős képviselői állították össze, mint Szabó György (Trafó), Barda Bea (Trafó), Gáspár Máté (Krétakör) Talló Gergely (Műhely Alapítvány), Szalai-Szabó István (Sirály), Tompa Andrea (Kritikus Céh), Tóth Ágnes Veronika (kritikus), Fuchs Lívia (tánctörténész) és Králl Csaba (kritikus). A közel százfős, külföldi szervezőkből álló közönség előtti megméretettetés sikeres volt, hiszen az előadás után többen is érdeklődtek. Megkereste a társulatot Milan Vracar, a Kulturanova fesztivál képviselője Újvidékről, Ann-Elisabeth Wolff a lipcsei euro-scene fesztivál szervezője, Gurur Ertem,az isztambuli iDans Festival képviselője. Jan Stelma, a groningeni Grand Theatre igazgatója egy 10 napos rezidenciát – színházi teret, fénytervezővel és technikával - ajánlott fel szeptemberre az új előadás befejezéséhez. A dunaParton bemutatott 20 perces Mindennapi rutin-változat két meghívást is kapott a nyárra, így július elején az amszterdami Julidans fesztiválra utazott az együttes, majd egy héttel később Düsseldorfban, a Tanzhaus NRW Now & Next című fesztiválján léptek fel.

A munkamódszer kikristályosodása: Berlin

A Mindennapi rutin darabjainak eszenciáiból kiindulva a Tempus Közalapítvány Leonardo programjának támogatásával megvalósuló berlini időszak új irányok felé terelte a munkafolyamatot. Az intenzív próbák képessé tették a táncosokat arra, hogy megismételjék és szétválasszák az improvizációs mozgásformákat, tovább formálva így a lassan kibomló, létrejövő sajátos táncnyelvet. Az egyes mozgáskarakterek fixálódtak, színeket, hangulatokat, neveket kaptak. A közösen létrehozott új „testnyelv” szavaira, témáira mindenki a saját egyéni, kikísérletezett és karakteres mozgását (akcentusát) tudta megidézni. E próbaidőszak meghatározó elve a választás volt, ezért kapta a CHOICE címet a munkabemutató Berlinben, a Radialsystemben.

Példák a Berlinben megszületett táncnyelv szótárából

Lunch: release alapú mozgás, ahol a formák egyszerű íveket adnak. Szabad, laza, csacskaság. A táncosok játékosan segítik egymás mozgását. Ezeknél a mozgásoknál szabad teret kap az ego.

Macska: ütéssel jelezett mozgásindítás. Lehet kis testrészen a mozgás, ahová az ütés, a jelzés érkezett. De lehet nagyobb testrészt is megmozdítani, vagy egy másik, nem érintett ponton megmozdulni. Éles, határozott reagálás.

Körüljárás: egy elképzelt mozdulatot jár körül mozgással a test. Ez a pont lehet közel vagy távolabb is az elképzelt vonalvezetéstől.

Kövek: egy érintés következtében a másik testhelyzete átformálódik, aminek mértéke és tempója változó. Maga a megváltoztató erő mennyisége is változhat. Ennek egy könnyed változata a csin-csin.

Pusztító: a partner formájának, mozdulatának erővel való átformálása dinamikus mozgással, teljes testfelülettel.

Basse danse – az előadás

E hosszú próbafolyamat során egy olyan koreográfia körvonalazódott, amelynek rendezőelve a kiszámíthatatlanság. Az izmok és a reflexek véletlenszerű működése adta szabadságban - az egymásra figyelésnek és a reagálásnak köszönhetően - az egzaltált szólók közösséggé fejlődnek, a szimultán mozdulatok szinkronná alakulnak, a mozgás tudatosan szétbontott elemei új formákat eredményeznek. A fizikalitásból kiinduló mozgásrendszer befolyásolja a tudatállapotot, ami óhatatlanul visszahat a mozgásra, ezzel végtelenítve a koreográfiát. E dús és dinamikus mozgáshoz alkalmazkodik a zene, amelynek struktúráját ezúttal a tánc szabja meg és nem fordítva. A zene ebben az esetben - akár csak saját korában a XV. században - a harmónia megteremtésére, az idő kitöltésére, szórakozásra és táncolásra szolgál. A koreográfiát aláfestő zene súlytalan, elegáns létezést biztosít a táncosoknak. John Ashford találóan „koncentrált figyelemelterelés”-ként írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.

A Basse danse zenei háttere

Az előadás zenei szerkesztője és előadója Mizsei Zoltán egy rövid olvasmányos áttekintést nyújt a basse danse zenei múltjáról és kultúrájáról.

A Basse danse előadás nem véletlenül viseli ezt a címet. A próbák kezdetén Adrienn sokat kérdezett az európai zene korai állapotáról: mi volt a funkciója, hogyan működött, fejlődött, alakult a korszakokon át. Alapvetően a középkortól a barokkig jártuk végig az állomásokat. Kiderült, hogy pl. a legkorábbi zenei örökségünk, a gregorián ének alapvetően abban az ókori hagyományban gyökerezik, ahol a zene – legyen bármilyen bonyolult, szerteágazó az alapja – elsősorban improvizáció. A megszerzett zenei tudás birtokában a zene elhangzásának pillanatában a zenész rögtönöz. Ez a mindenkor a jelen pillanathoz kötődés határozta meg, s tartotta életben nagyon sokáig a zenét az egész világon. Európai sajátosság, hogy egy idő után elkezdték rögzíteni (egyszerűen lekottázni) a zenét. Ám az improvizáció nem halt ki a zenénkből. Minden korszak, stílus velejárója, valójában ugyanúgy éltetője is, mint korábban. Így volt ez a reneszánszban is, ahová a darab címe is kötődik.
Basse danse: egyszerre jelenti a XV. század legelterjedtebb táncformáját, s a hozzá társuló improvizatív hangszeres zenét is. A kifejezés is egyszerre utal a tánclépésekre, valamint a hozzá társuló zene mikéntjére. “Mély” tánc, földközeli, a földtől alig elemelkedő lépésekkel. Zenéje egy mély hangszer által (általában harsona) játszott, lassú, egyenletes dallam fölött (bármilyen magas hangú hangszeren) megszólaló virtuóz improvizáció. Egyszerre hallható a legkötöttebb és a legszabadabb zenélési forma. A kötött dallam fölötti improvizáció egyébként az európai többszólamúság, másként fogalmazva az egész európai komponált zenetörténet kiindulópontja.

A középkor végére tehető mindez, amikor a megszilárdult (lejegyzett) gregorián ének nem nyújthatott már terepet a rögtönzésre. Az előadáson felhangzó zene is ezt az utat járja be. Szabad, egyszólamú dallamimprovizáció (gregorián), több dallam párhuzamos vezetése (orgánum), egy dallam, két improvizált, de kötött szabályok szerint vezetett kisérőszólammal (fauxbourdon), reneszánsz táncformák (basse danse, pavane, galliarde), barokk improvizáció a basszus fölött (passacaglia). Ez a folyamatos, a stílusokat, korokat egymás után kötő zenélés a darab első felére jellemző leginkább. A hangszer a szintetizátor, illetve a hangszálak. Középkori és reneszánsz hangszínek szólnak, orgona, lant, hárfa, harsona.
Egy összefüggő “háttérzene” szól, célja leginkább az idő kitöltése, vagy épp az időtlen harmónia megteremtése. A zene amúgy is eredendően – nem kizárólag persze – erre hivatott. Ha szakrális, akkor az örökkévalóságot célozza, ha világi-szórakoztató, akkor pedig valóban “időtöltés”, az elvesztett-vágyott harmónia érzetét keltegeti a hallgatóban. A darab második felében nagyobb szerepet kap a csönd, vagy a harmónián kívüli világ. Kötött “darabok” (pl. Johannes de Ciconia egyik műve a XIV. század végéről), kezdetek és végek, emberi hangfoszlányok, zörejek tagolják az időt. Mérlegre téve a harmóniát és a diszharmóniát.

A társulat alapítója: Hód Adrienn

Hód Adrienn 1993-ban végzett a Budapest Tánciskolában, nem sokkal később osztálytársaival megalapítja az OFF Társulatot. 2007 kulcsfontosságú év az életében: ekkor alapítja meg jelenlegi társulatát HODWORKS néven, valamint ösztöndíjat nyer a Műhely Alapítvány „Az ismeretlen kutatása” programjára. A következő évben, szintén a Műhely Alapítvány meghívására, a Meeting Points magyar-amerikai művészeti program résztvevője. A koreográfus előadásaiban előszeretettel kísérletezik a mozgás, a hangzás, a színházi tér használatával. Alkotómunkája mellett 2005 óta a Budapest Kortárstánc Főiskola művésztanára, ahol kortárstáncot, improvizációt, kompozíciós módszert tanít.
A kísérletezéseiről ismert koreográfus évek óta dolgozik azon, hogy átfogalmazza a kortárs tánc megszokott és bevált kliséit. Munkáiban darabjaira szedi és újrafogalmazza a legalapvetőbb és legelemibb mozdulatokat is és sokszor feszegeti a színház konvencionális határait. Előadásaiban előszeretettel alkalmaz élőzenét; a létrejövő alkotásokban a táncosok és a zenészek hangsúlyozottan egyenrangú szereplők.  2007 óta működő társulatával eddig négyszer jelölték munkáit Lábán-díjra.

A társulat tagjai

Mizsei Zoltán énektanár-karvezetés és egyházzene szakon szerzett diplomát 1995-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Az egyházzene tanszak doktoriskolájának elvégzése után 2004 októberében DLA doktori fokozatot szerzett. 1995-től óraadóként, 2004-től egyetemi adjuktunsként egyházzene-irodalmat, hymnológiát, menzurális paleográfiát (középkori hangjegyírás), XX. századi szolfézst és kamaraéneket oktat. 2004-től az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Zeneterápia tanszékén zenei improvizációt és zeneelméletet tanít. 2005-től a Budapest Kortárstánc Főiskolán zeneirodalmat és szolfézst tanít. A HODWORKS munkáiban 2007 óta rendszeresen részt vesz.

Cuhorka Emese a Budapest Kortárstánc Főiskola táncpedagógus szakán végzett 2010-ben. A főiskola előadásai mellett, még növendék korában olyan koreográfusok munkáiban is rendszeresen fellépett mint Hód Adrienn, Angelus Iván, Trisha Brown és Fülöp László. Dolgozott együtt a TÁP Színházzal és a Tünet Együttessel is. Pedagógusi érdeklődéséből fakadóan már 2005-től tart kortárstánc és improvizációs órákat amatőröknek. 2007 óta rendszeresen vesz részt a HODWORKS munkáiban.

Garai Júlia öt évig a Magyar Táncművészeti Főiskola balett, majd néptánc tagozatának tanulója volt, végül kortárstáncosként végzett a Budapest Tánciskolában. Ezután tér vissza a Magyar Táncművészeti Főiskolára, ahol klasszikus balett pedagógusként szerez diplomát. A kezdetektől tagja az OFF Társulatnak, majd a HODWORKS-nek. Olyan koreográfusokkal dolgozott együtt mint Kun Attila, Berger Gyula, Wally Cardona, valamint szerepelt a németországi Unterwegs Theater-ben és fellépett a TÁP Színházzal, illetve az ARTUS-szal. 2006 óta rendszeresen feltűnik Ladjánszki Márta munkáiban is. 2007 óta a Baltazár Színháznál tanít balett-technikát és kreatív táncot értelmi sérülteknek.

Hadi Júlia a Budapest Kortárstánc Főiskola koreográfus szakán végzett 2010-ben. Rendszeresen részt vett az iskola előadásaiban, táncolt Horváth Csaba, Martha Graham, José Limón, Eléonore Valère koreográfiáiban. 2009-ben a Műhely Alapítvány meghívására Az ismeretlen kutatása című program ösztöndíjasa. Táncol Gold Bea, a Tünet Együttes és az Andaxínház produkcióiban. 2009 óta a HODWORKS munkáiban rendszeresen részt vevő táncosnő, emellett saját koreográfiákat is készít.

Molnár Csaba a Budapest Táncművészeti Szakközépiskola elvégzése után 2004-től a P.A.R.T.S.-ban folytatja tanulmányait. Táncol Angelus Iván, Bakó Tamás, Gál Eszter, Hód Adrienn, Kun Attila, Dawid Hernandez, Mia Lawrence, Anna Teresa de Keermaeker és David Zambrano koreográfiáiban. A kétéves képzési ciklus elvégzése után 2006-ban három évre az olasz Virgilio Sieni táncegyütteséhez csatlakozik. Saját koreográfiákkal 2003 óta jelentkezik. A Műhely Alapítvány meghívására az Inspiráció est meghívott koreográfusa 2008-ban. Hód Adrienn munkáiban 2003-tól táncol, eleinte az OFF Társulat, később a HODWORKS keretében. Alapító tagja a BLOOM! nemzetközi alkotóközösségnek és a Budapest Kortárstánc Főiskola vendégtanára, ahol kortárstáncot és kompozíciós módszert tanít.

Marco Torrice középiskolai tanulmányai befejeztével filozófiát kezdett tanulni a római La Sapienza Egyetemen, mellyel egy időben táncórákat és mesterkurzusokat látogat Európa szerte. 2006-ban kezdi meg tanulmányait az Anna Teresa De Keersmaeker által igazgatott P.A.R.T.S.–ban. Tanulmányai mellett egyénileg kutatja saját, improvizáción alapuló mozgását, ezzel növelve a testtudatot, a mozgáskészletét és előadói képességét. Az ismeretlen kutatása című program keretében, 2011 tavaszán létrejött „Me Myself and I” című munkája különböző fizikális és mentális dimenziók egyidejű bemutatásán alapul. A HODWORKS mellett jelenleg a belga „Mossoux-Bonté” együttessel dolgozik. Folyamatosan részt vesz különböző rezidencia programokban valamint mesterkurzusokat ad Európa szerte.