A kortárs magyar táncművészet meghatározó alakja, Frenák Pál vehette át a Moholy-Nagy Díjat Fülöp József rektortól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ünnepségén. Az ünnepségen Zsótér László Ferenczy Noémi-díjas tervezőgrafikusnak professor emeritus címet adományozott az egyetem szenátusa.

A díjat idén Frenák Pál koreográfus, táncművész kapta, aki egyedülálló, impulzív táncnyelvet hozott létre, melyet a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata jellemez. Munkáinak innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. Radikálisan új stílusú, erősen dinamikus mozgásvilága mellett koreográfiáinak felismerhető védjegye a társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az előadásokba. Kétszer nyerte el a hazai kortárs táncszakma legrangosabb díját, a Lábán Rudolf-díjat. 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal, 2014-ben pedig Budapestért Díjjal tüntették ki.

Frenák Pál határokon átívelő életművének alapja gyermekkorából eredeztethető: siket és nagyothalló szülők gyermekeként Frenák elsőként a jelnyelvet sajátította el. Az eltérőhöz, a szokatlanhoz való viszonya zsigerileg determinált adottság. A gyermekkorban kialakult nem-verbális kommunikáció-érzékenysége termékeny talajra talált nála a táncban. Ugyanez az eltérő szemléletmód,és érzékenység kellett ahhoz, hogy egy tánc-rehabilitációs program keretében sérült gyermekekkel foglalkozzon, és segítse beilleszkedésüket a francia társadalomba. Koreográfusi, alkotói munkája mellett rendszeresen tart szakmai workshopokat, társulatával ingyenes beavató előadásokat ad középiskolások részére, közönségtalálkozókon vesz részt, és mindvégig nagy hangsúlyt helyez a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos párbeszédre. Frenák Pál művészi pályája a maga európai szemléletmódjával, műfaji határokon túlmutató, integráló alkotói hozzáállásával minden mozzanatában példaértékű, a magát magyarországi szellemi műhelyeként meghatározó Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közössége számára.

.

Fotó: Gosztom Gergő

Frenák Pál

Frenák munkáit, koreográfiáit látva legtöbbet az emberi egzisztenciáról, a vágyról, a kiszolgáltatottságról, az erőszakról, a magány szükségszerűségéről esik szó. Pedig több évtizedes munkásságának minden darabja túljut a pszichológiai, a társadalmi és kultúrkritikai közhelyeken, amit színpadi műveinek a bátorsága és a kíméletlen őszintesége tesz lehetővé.

Koncepciózusan megtervezett elemeket használ darabjaiban, melyekkel kijelöli a táncosoknak, pontosabban „ösztönlényeinek”, a helyet és teret adó, testükkel érintkező, azt terelő, korlátozó, összehozó, elválasztó világ metaforáját. Táncosai minden előadás alkalmával a végletekig feszítik önmagukat és a teret, amely rendelkezésükre áll.

A frenáki mozgásanyag több szintű: a test mozgása mellett hangsúlyos szerephez jut a mimika, a gesztusnyelv és a jelbeszéd, mely utóbbi - siket és nagyothalló szülők gyermekeként - Frenák elsőként elsajátított nyelve. Ez a meghatározó gyermekkori alaphelyzet különleges kommunikációs-érzékenységet, fogékonyságot fejlesztett ki benne a nem-verbális, vagyis az arcjáték, a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt.

Életútjának meghatározó helyszíne Párizs, ahol nem csak a klasszikus balettel és a kortárstáncot megreformáló technikákkal - Cunningham, Limón - ismerkedett meg, hanem feleségével is, Catherine Frenák építésszel, akinek köszönhetően betekintést nyert a kortárs művészetek világába, és megismerte a rendhagyó forma- és térhasználatot. Szintén erősen hatott művészetére Japán, ahol az 1998-ban elnyert kyotói Villa Kujoyama koreográfusi díj kapcsán hosszabb időt tölthetett el, tovább gazdagítva koreográfiáit e távoli kultúra mozgás- és vizuális művészetével, valamint a különleges és egyedi butoh-val.

1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar-francia társulattá alakította. Folyamatosan és kérlelhetetlenül dolgozik. Újra és újra nekifeszül a háromdimenziós tér belakhatóságának: a mélység és a horizontális vertikum mellett a vertikális teret is meghódítja. Újabb és újabb táncosokat, testeket vet közönsége elé, hogy magányról, vágyról, szerelemről, testiségről, erőszakról, hatalomról, kiszolgáltatottságról, őszinteségről, képmutatásról beszéljen.

Moholy-Nagy Díj

2006-ban, amikor a világhírű magyar alkotó nevét felvette az egyetem, a MOME vezetése arról is döntést hozott, hogy a MOME háromtagú kuratóriuma névadójának a szellemiségéhez méltó alkotókat, művészeket díjazzon évente, így örökítve tovább Moholy-Nagy László erőteljes magatartás formáját.

Moholy-Nagy László ugyanis nem csak fotográfus, művész volt, hanem tanító is, akinek fontos volt a fiatalokkal való kapcsolattartás, működőképes iskolai helyzetek létrehozása. „Többdimenziós” gondolkodásmód jellemezte, amely lehetővé tette, hogy a világot összefüggéseiben kezelje. A világhoz fűződő viszonya, melyet a sokféle irányba történő próbálkozás és a különböző médiumok azonos idejű jelenlétével való foglalkozás jellemez, ma még érvényesebb és példaértékű alapállást testesít meg.

Minden év novemberében, a Péter Vladimir szobrászművész, a MOME Design Intézet Tárgyalkotó Tanszékének professzora tervezte díjjal az egyetem a kreativitás, a szellemi és művészi innováció jelentőségét kívánja hangsúlyozni.

Moholy-Nagy Díjat kaptak:
2006 Hattula Moholy-Nagy - művészettörténész, művészeti író
2007 Gergely István - építész, belsőépítész és Stefan Lengyel - formatervező
2008 Rubik Ernő - Kossuth-díjas építész, formatervező
2009 Hannes Böhringer - művészetfilozófus
2010 Földes Imre - zenetörténész
2011 Tibor Kalman - grafikus,designer
2012 Dieter Rams - ipari formatervező, designer
2013 Gőz László - harsonaművész, zenetanár
2014 Kovalik Balázs - operarendező

MOME 135

Az idei év több szempontból is mérföldkőnek számít az egyetem életében: 2015-ben ünnepli az intézmény 135 éves fennállását. Az egyetem történetének meghatározó pillanata 1880. november 14., hiszen ekkor indult el Budapesten az a képzés, melyből mára a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kinőtt. Mindemellett az egyetem névadójának, Moholy-Nagy László születésének 120. évfordulójáról is 2015-ben emlékezett meg az intézmény.

Idén a Moholy-Nagy Díjat 10. alkalommal adta át az egyetem. A díjat mindig olyan személyiség kapja, akinek alkotói tevékenysége az egyetemével és névadójával azonos értékeken alapszik: az integratív gondolkodáson, a szellemi innováción és a művészeti műfajok közötti átjáráson.