A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

BEMUTATÓ:  2020. január 23. 19:30 óra Nemzeti Táncszínház, Kisterem 

Az ókori görögök két kifejezést használtak az időre: kronosz és kairosz.

A kronosz a mindennapi, megállíthatatlanul folyó idő, az, amit az óránk mutat. Az egymás után következő események ideje, visszafordíthatatlan. Ami eltelt belőle, már soha nem hozható vissza. Életünk során fokozatosan pereg le, mint a homokórában a homok, majd egyszer elfogy, véget ér.

A kairosz ennek az ellentéte. Lehetőségek egymásutániságából áll, az események közti meghatározhatatlan, bensőségesen megélt, különleges pillanatokat jelenti, az életünk építő, gazdagító, minősített pillanatait. Szó szerint a megfelelő, helyes, alkalmas pillanat; az, amikor érezzük a levegőben, hogy a tél után beköszönt a tavasz, vagy amikor majd' kicsattan a pirosságtól a gyümölcs a gyümölcsfán…

A kronosz olyan, mint egy folyó. Nem emlékezhetünk az összes vízre, ami elfolyik mellettünk. Amikor visszanézünk, a hordalékfát látjuk, meg a törmeléket, amit a viharok és az áradások hagytak maguk után a parton. Ez a kairosz.

zadamidoplakat

Koreográfia: Zambrzycki Ádám
Koreográfus asszisztens: Sebestyén Tímea
Előadók: Békési – Szombati Anett, Bujdosó Anna, Sebestyén Tímea, Stáry Kata, Temesvári Zsófia, Zambrzycki Ádám
Fény: Pető József
Zene: Olivier Messiaen: Quatuor pour la fin du temps