2007. március 23-25., 20h Trafó KMH
Három kötél az ég felé. Három férfi és még egy: az egység. Az előadás Frenák Pál a nemek szerepét, azok viszonyrendszerét vizsgáló trilógiájának első része. A Fiúk különös tükröt tart elénk, amelyben közelről tanulmányozhatjuk a férfilét alaptípusait. Az előadás fekete humorral, éles iróniával, az agresszió felmutatásával érzékelteti az érzelmek elsivárosodását, a klisészerűséget, amely a ma emberi kapcsolatait jellemzi.
A darab megmutatja a férfiszépséget - vajon miért beszélünk olyan ritkán úgy a férfi test esztétikájáról, ahogyan a nőiéről? - , emellett speciális térhasználata fontos kifejezőeszközként is szolgál. Rámutat az alkotói szándékra, amely szerint az előadás mélyrepülés a tudattalanban, kutatás az ösztönökben, amelyekből személyiségünk is táplálkozik.
A koreográfus váltakozva jeleníti meg színpadán a sovén gyűlöletet, az ostoba követelőzést, a figurák közt fennálló, törékeny erőegyensúlyt. Radikális vízióját átitatja az emberi kapcsolatokban rejlő reménytelenség tudata. A férfiszexualitást különböző aspektusokból vizsgálja: felmutatja eredetét és tudattalanban eredő forrásait. Érzékisége kegyetlen, könyörtelensége költői. Szimbólumrendszere asszociációkra késztet. A koreográfus koncepciója filmes, már-már színházi dimenzióban fogant: az alkotás magában hordozza készítőjének az emberi lélek működéséről felhalmozott intuitív tudásanyagát. A Fiúk közvetlen kapcsolatban van a tudattalan mélyrétegeivel, de egyszerre fogható fel könyörtelen társadalmi látleletként is.
Koreográfus/Coreographer : Frenák Pál
Táncolják/Dancers : Miguel Ortega, Várnagy Kristóf, Rolando Rocha, André Mandarino
Zene/Music : Fabrice Planquette, Gergely Attila
Látvány/Scenery : Frenák Pál
Fény/Light : Marton János
Hang/Sound : Hajas Attila
Alpin technika/Alpinist : Ferenci Miklós
Támogató/Supported by : Nemzeti Kulturális Alapprogram, OKM