Négy év után újra látható a legendás kultelőadás a régi szereposztásban!
Frenák Pál Budapestet, Párizst és Japánt érintő utazásai táplálták
a darab élményanyagát, amely e vándorutak kereszteződéseinél,
egymást átfedő tapasztalások, találkozások metszéspontjai mentén
érlelődött. Egy szándékoltan ironikus és kegyetlen hangnemű előadás
a másikkal való találkozás "szükségállapotáról".
![]() |
![]() |
Az előadás makulátlanul fehér terében egy öröktől fogva tisztátalan
világ tobzódó érzékiségét tárja elénk. A szereplők folyamatos
összeütközésben állnak, testük valós nyomokat hagyva hol egymáshoz,
hol a falakhoz, terekhez csapódik, mohón kutatva a másik jelenlétét.
Mozgásuk vadul rángatózó: a nagy nekifutások, teret átszelő iramodások,
ütközések aláfestéseként elektroakusztikus techno-zene - kihangosított
véráramlás - lüktet.
A tánc a kiűzetés aktusa. A létezés szenvtelen lenyomatot hagy
- kívül, belül, önmagán, a falakon. Véletlenszerű jelhagyás. Verejték
és vér. Nedvek, nyomok.
A duókban végtelenszer összefonódó majd szétbomló figurák egymást
szürcsölő, csámcsogó kannibalizmusa. A bűnbeesés almáján esett
harapás, a másik ember bekebelezése. A másik megszerzése, eltulajdonítása.
A tiszta lap az élettől lesz sáros. A küzdelem terébe, az emlék
és felejtés tengelyében, stigmákkal tetovált testek írják a mozdulatokat.
![]() |
![]() |
Koreográfus: Frenák Pál
Előadók: Christine Merli, Juhász Kata, Lisa Kostur, Gergely Attila,
Miguel Ortega, Zambrzycki Ádám, Frenák Pál
Zeneszerző: Fred Bigot
Látványterv: Frenák Pál
Dramaturg: Andy Varga
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Függesztés: Ferenci Miklós
Színpad: Ferenczi László
Fotók: Sándor Katalin



