intraperszonális opera
2006. február 18-19. MU Színház
"Volt
egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk,
ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális
és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam,
hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok: tér- és képélmény,
tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre
inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre
láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat;
körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek
meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd
a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak
a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé.
Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye, időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok.
Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve.
A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?"
Írta és rendezte:Ágens
Látványtervező képzőművész, videomovie:Tasnádi József
Ének: Ágens, Szent Efrém Bizánci Férfikar
Zenészek: Jávorka Ádám brácsa, Stollár Xénia viola da gamb, Mogyoró
Kornél percussion
Táncos: Négyesi Móni
Zene: Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám
Koreográfus, fényterv: Gergye Krisztián
Jelmeztervező:Béres Móni
Maszk:Károlyi Balázs
Hang:Boudny Ferenc
Fény:Hajas Attila
Bemutató: 2005. november 9. 20 óra Trafó
A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőmuvésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív muvészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang.
A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik.
A Tér
A csupasz tér mélyére két projektor az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő szövegfolyamot vetít Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a mualkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem �olvasható�, �hallható�, soha nem �kerül elő�. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '
Ágens
Ágens: Purcell piknolepszia
A piknolepszia jelenléthiányt, tudatkiesést jelent. A piknoleptikus
�célja� kiszakadni az időből, megbillenteni a megélt világ egyensúlyát.
Eredménye a �távollétben töltött�, megbontott idő. Az előadásban
H. Purcell zenéje az, ami ezen kimaradt idő keresésére és vizsgálatára
ösztönöz, operáiból azokat az áriákat kiragadva, melyek leginkább
az angyalok �nyelvén� szólnak és a kortárs zenéhez közelítenek,
öszeillesztve Ágens �a barokk opera ihlette, a transzcendenst
célzó �áriáival��1. A Purcell piknolepszia nem a hagyományos dramaturgiára
épül, az előadás meghatározó létélményeket közvetít. A nézők belépnek
a már �megkezdett�, vagy �bizonytalan időktől így folyó� történetbe,
s mikor távoznak, akkor sem a konkrét történetet, hanem a történet
érzetét, belső ideáját viszik ki a térből.
A színpadon megjelenő lények és képek jelekként funkcionálnak,
megjelenésükkel erősítik vagy gyengítik az egyénre szabott történet
erejét, mint valamely hamis vagy igaz �játék� döntnökei. Nincsenek
csúcspontok, hiszen folyamatosan csúcspontok vannak... az emberi
elme letisztult belső vízióit láthatjuk itt, a tiszta hang extázisát.
Egyértelmű, tiszta formák, kísértés nélküli állóvilágok, átlátható
rendszerek, az emberi lény harmónia és egység utáni hihetetlen
vágyakozásának titkos, belső leképezése a Purcell piknolepszia.
Ágens beskatulyázhatatlan, szférikus hangja és Gergye Krisztián
�a különleges jávai táncból építkező, csak Gergyére jellemző mozdulatsorai�2,
melyek a Tenebrae c. előadásban már találkoztak, ahol is a sötétség
és a Daimón problémakörét dolgozták fel, most Tasnádi József képzőművész
segítségével a �felső világok� felé fordulnak, azt szeretnék kutatni
és megjeleníteni.
A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriuma
döntése alapján a 2003/2004 évadban A legjobb alternatív előadás
díját kapta a Purcell piknolepszia.
1. in Jászay Tamás: A teljesség felé, Criticai lapok 2003/10-11.
2. u.ott.
A legjobb alternatív előadás díja a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriumától, 2004
Írta és rendezte:
Ágens
Ének:
Ágens, Kiss Viktória
Koreográfus:
Gergye Krisztián
Előadók:
Kulcsár Vajda Enikő
Gergye Krisztián
Négyesi Móni
Szabó Csongor
Közreműködik:
Stollár Xénia viola da gamba
Jávorka Ádám brácsa
Díszlet és látvány:
Tasnádi József képzőművész
Jelmeztervező:
Béres Móni
Zene:
H. Purcell, Ágens
Fényterv:
Gergye Krisztián
Smink:
Károlyi Balázs
Hangmérnök:
Boudny Ferenc
Fény:
Totó
Fotó:
Szabó Péter