A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

A Madarak küzdelmében (Lutte of Birds) a madarak szárnyalásának érzete szivárog át a Lutte eredeti koncepcióján, létrehozva ezzel egy új és izgalmas, dinamikus fúziót a Frenáktól jól ismert küzdelem-, és szabadság-tematika között. „Pórázon tartjuk a többieket, amíg kiszolgálnak minket, simogatunk, de abban a pillanatban, hogy kicsit mozdulnak, mennének, visszarántjuk őket.” – így jellemzi Frenák azt az erőszakos, hatalomgyakorló attitűdöt, ami a Lutte-ben jelenik meg, és világunkat évszázadok óta kísérti. 

A 20 éves fennállását ünneplő Gangaray Dance Company legújabb produkciója, a Down, egy misztikus utazásra invitálja a nézőket az érzelmek mélységeibe. A történet nélküli darab a zene erejével ragadja magával a közönséget, a Gangaray Experimental Music hipnozikus dallamai pedig megelevenednek a táncművészek lenyűgöző mozdulataiban. A női energia által vezérelt koreográfia a Gangaray védjegyévé vált lendülettel és eleganciával repíti a nézőket egy különleges élménybe.

Mit jelent együtt mozogni; közösen mozgásba hozni a múltat és a jelent, a testet és az elmét? A tánc alapvetően közösségi forma. Rave partik mindig is léteztek, ha másképpen is hívták őket. A While We Are Here című előadásban a belga Lisa Vereertbrugghen táncos, koreográfus, az intenzív együtt mozgás időtlen emberi vágyát vizsgálja. Meghívta Claire Godsmark-ot, Dolores Hulan-t, Eimi Leggett-et és Castélie Yalombo Lilonge-ot, hogy a hardcore rave mellett az örömöt és a társasági életet ünneplő néptáncokat is gyakorolják.

A Pulcinella című táncszínházi előadás a commedia dell’arte hagyományaira épít, mely a műfaj mozgásvilágát táncszínházi eszközökkel ötvözi, így a gesztusok és a fizikai kifejezésmód még hangsúlyosabbá válik. A darab középpontjában az emberi érzelmek és gyarlóságok szellemes bemutatás áll, Pulcinella, a bájosan ravasz, olykor komikus antihős karakterén keresztül. Az előadás bár szórakoztató, mégis mély mondanivalót hordoz az emberi kapcsolatok természetéről, különösen a szerelmi viszonyok bonyolultságáról. A nápolyi nők cseleivel, mozgásával és csáberejével szemben áll a címszereplő karaktere, amely egyetemes igazságokat hordoz a szeretet, a hűség és az identitás kérdéseiben.

2025. január 31. és február 2. között második alkalommal kerül megrendezésre a Willany Leó improvizációról szóló fesztiválja - ezúttal a Trafó Kortárs Művészetek Házával koprodukcióban.Térhasználat és kompozíció, harmónia és diszharmónia, jelenlét - néhány olyan színházi archetípus, amely mindennapjaink részét képezi, ha képesek vagyunk felismerni őket hétköznapjainkban. Az improvizáció, legyen szó táncról, hangszeres játékról, színházi helyzetekről, olyan kihívások elé állítja az alkotó(ka)t, amelyekre spontán reagál egy kollektív kreativitás részeseként és így jön létre egy addig ismeretlen opcionális végeredmény. Programsorozatunkkal célunk az improvizáció fogalmának átadása, megértésének segítése a nagyérdemű közönség számára. Kapcsolódás, együtt töltött idő, egymástól tanulás, egymásra figyelés - mind egyszerre ebben a három közösen töltött napban.

Góbi Rita külföldi és magyarországi állami és szakmai díjakkal jutalmazott táncművész, koreográfus, táncpedagógus, aki a táncnyelv sajátos részét kutatja. Munkáira egyként jellemző a bátor kísérletezés és a koreográfia precíz kidolgozottsága. Stílusában jelen van a geometria, a minimalizmus, a redukcióra való törekvés. Az előadása a játékos ember világába vezet. A pályán két szereplő közös játékának testi elevensége jelenik meg. A játszótársak koncentrált mozgások – futás, ugrálás, úszás, hol víz feletti-, hol víz alatti létezés – közepette reagálnak egymásra. Ez a verseny azonban nem a gyorsaságról vagy a győzelemről szól. A tánctéren látható küzdelem az eleven, mozgásban lévő testek versengése, ám ezúttal a résztvevők sokkal inkább magukkal, s nem a másikkal vívnak meg. A versenytárs (vagy éppen embertárs) titokzatos testjeleire adott hol harmonikus, hol diszharmonikus reakciók keltik a küzdelem érzetét, a testverseny igazi célját.

Hármójuk legújabb kollektív munkájában a köztes terek után kutatnak, a változás lehetőségeit és lehetetlenségeit vizsgálják. Reflektálnak egymásra, az alkotói szerepfelfogásukra, közönségükhöz való viszonyukra, az őket körülvevő társadalmi és intézményi keretekre. Elmossák a határokat produkció és alkotófolyamat között, megosztják egymással és a közönségükkel felismeréseiket, kérdéseiket és kihívásaikat. Platformot hoznak létre néző és előadó között, ahol a nézők képzelőereje központi szerepbe kerül. A táncból indulnak el, de végül mégis színházi helyzetekben találják magukat. És a nézőket is. Mást adnak és mást várnak el tőlük.

Nincs leírás ehhez a történethez, csak egyszerűen légy jelen és használd a képzeleted. Az előadást egy intim térre terveztük, így lakásban tartjuk meg, ahol a nézők száma behatárolt. Ezért kérjük, amennyiben megtekintenéd, szándékodat mielőbb írd meg az alábbi mail-címre: katalin.lorinc@ gmail.com, - minthogy a jelentkezéseket 18 fő után le kell zárnunk. Erre a mail-re válaszolva írjuk meg, hogy még benne vagy-e a 18-ban, és amennyiben igen, a belépéshez szükséges információkat is itt adjuk meg. Köszönjük szépen! Az előadás ingyenes, de köszönettel vesszük, ha támogatod a produkció költségeit. Ennek lehetőségeit is a válaszlevélben ismertetjük.

Ökokritikus koreográfia és költői tárgyszínház ember és természet viszonyáról. Sergiu Matis folyamatosan építi és rombolja a szemünk láttára megalkotott tájakat, annak reményében, hogy egyszer talán saját pusztításunk mértékét is meg fogjuk érteni.Hogyan torzítja az ember természethez való viszonyát a táj esztétizálása? Sergiu Matis legújabb szólójában a tájábrázolás különböző technikáit kutatja – az európai tájképfestészettől a fényképészeten és a műholdas felvételeken át egészen a CGI-ig (a számítógép-generálta képalkotásig) és a virtuális valóságig. Rámutat, hogy ezek az ábrázolások hogyan formálják és deformálják a mai társadalom természethez fűződő viszonyát.

A Pusztító, aki lerombolja eddigi elfuserált világodat. A Pusztító, aki savas nyálát gyengéden nyakadba csorgatja. Egy kísérlet szemtanújának hívjuk meg a nézőket. Kísérlet arra, hogyan tud az alkotó megelégedni, és prezentálni azt a keveset ami a pusztítás után maradt neki. A kevés amivel találkozhatnak a nézők a színpadon, az a mozgás, hang, fény, egy bikanő és egy másik, talán egy jóni tojás, esetleg vattacukor, és elképzelhető, hogy egy cantastoria is. Az előadás különböző aspektusokból vizsgálja meg a pusztítást. A pusztítás körülvesz minket, nem kell nagyon keresgélni. Ott van a háborúkban, a közéletben, de itt fekszik közvetlen mellettem is, mosolyog rám, gőgicsél, miközben épp elpusztítja eddigi életemet. Raubinek Lili Budapesten élő koreográfus, táncos. 2024-ben elnyerte a legjobb tánc előadásnak járó Lábán Rudolf díjat. Előadásai jellemzően a tánc és a színház mezsgyéjén találhatóak, témái pedig személyes aspektusból társadalmi feszültségekre reagálnak.