A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Cserepes Gyula koreográfus kezdeményezte program célja, hogy egy nyitott, bárki számára hozzáférhető teret adjon a táncolni vágyóknak. A jam-et egy hivatásos táncos vezeti, akinek a segítségével, egyszerű mozdulatokat elsajátítva perdülhet táncra mindenki, aki kíváncsi. Az általunk meghívott DJ-k gondoskodnak a nagyszerű zenei aláfestésről.

A Magyar Állami Népi Együttes előadása a száz évvel ezelőtti trianoni békediktátum emlékezete jegyében készült. Az antológiaszerű válogatás a Kárpát-medence magyarsága és a vele sorsközösségben élő nemzetiségek (románok, szlovákok, szerbek és horvátok, svábok, ruszinok, zsidók, cigányok) folklórjából inspirálódva járja körbe, táncolja körbe a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket és a „Kis Magyarországot”. Hitet téve az összetartozás megkérdőjelezhetetlen valóságáról, nagy ívű panorámaként mutatja fel azt a paraszti örökséget, azokat a páratlan kulturális és szellemi javakat, melyeket az ezeréves együttélés hagyott ránk.

Júliusban még javában tart majd az évad a Nemzeti Táncszínházban. Az elmúlt évek sikerprogramja idén sem marad el: újra könnyed nyári élményt ígér a magyar táncművészet otthona az aktív kulturális tartalomra vágyó közönségnek. Újra július, újra TáncPark: teraszt nyit a táncművészet is. A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden évben - így most már hagyományosan - júliusban a parkba költözik. Az alkalmi színpadon estéről-estére, kilenc napon át napon át váltják egymást az együttesek, így garantált a naplementés sokszínűség: a titokzatos tangótól a ritmust követelő néptáncon, és kortárs előadáson át a pezsdítő flamenco-ig. A Nemzeti Táncszínház TáncParkja igazi unikum, egyedülálló programsorozat, amely a idén is a sokszínűséget, a közös táncot, a könnyedséget, az egyszerit és a megismételhetetlent ígéri és adja a táncot rajongásig szerető közönségének.

Idén is délelőttől egészen estig, két szabadtéri színpadon és sok-sok egyéb, a színházi területen megvalósuló programmal várja a Theatre-and-Dance Corner kortárstánc és színház iránt érdeklődő látogatókat, és mindazokat, akik kötetlen formában ismerkednének a műfajjal. 

A 30. évfordulóját ünneplő Bozsik Yvette Társulat Körforgás címmel mutatja be új produkcióját a Nemzeti Táncszínházban. A Bozsik Yvette Társulat táncművészei a próbafolyamat alatt a koreográfussal együtt, az önismeret és közös gondolkodás útján alakították saját szerepüket és jelenlétüket.

Hogyan varázsoljuk el a félelmeinket, és hogyan kerüljünk közelebb egymáshoz? Hogyan alakíthatjuk át a testünket képpé, tánccá és tájjá? Az Encantado csendből, színekből és formákból alkotja meg a folyton változó szabadság karneválját; és az emberekét… emberekét, akik elvarázsolódnak a végtelen táncban és kijózanodnak. Az Encantado a Rio de Janeiróban élő koreográfus, aktivista és tanár Lia Rodrigues koreográfiája, aki 40 éves pályafutása során fáradhatatlanul dolgozott a művészet, az aktivizmus és a társadalmi folyamatok közötti szinergiák kiépítésén és akit a Brazíliában tapasztalt nagyon is valós környezeti és spirituális küzdelmek inspirálnak. Lia Rodrigues neve mára fogalommá nőtte ki magát a kortárstánc kedvelők és a szakma körében: a párizsi őszi fesztivál a jubiláló (30 éves) társulat valamint Rodriguez munkásságának tiszteletére 

Kovács Zsuzsanna életműdíjas; Vincze Balázs az évad legjobb alkotója; Koncz Péter az évad legjobb férfi táncművésze! A tánc világnapja alkalmából a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is díjazta a hazai táncszakma kiválóságait a Nemzeti Táncszínházban megrendezett nagyszabású gálaesten.

A CUBAN ECLECTICO című műsor a kubai táncstílusok metszetén keresztül betekintést nyújt a karibi ország életébe. Az Acosta Danza a klasszikus balettet flamencóval és afro-kubai stílusokkal ötvözi. Raul Reinoso SATORI című darabjában a spirituális megvilágosodáshoz vezető, belső utazásra hív, amelynek során rátalálhatunk a bennünk lakozó igazságra, szépségre és fényre.

Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is. Egy ilyen műintézményben vergődik számos sorstársa mellett a skizofrén Odette – aki képzelgéseiben hattyúkirálynő; bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja, jelene, sosemlesz jövője között, hiszen a fantázia szárnyalásának nem szabhat gátat a kórterem magánya vagy a kényszerzubbony. Utóbbi hosszú, madzagban végződő ujjai, mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás pillanatát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú. Már nem egészséges, még nem élőhalott.

A Badora Társulat új előadása egy táncdráma a Bánk bán nyomán, melyet április 30-án mutatnak be a NEmzeti Táncszínház Nagytermében.