- Részletek
- Részletek
- Részletek
- Részletek
- Részletek
Az előadás ismeretében kissé meglepődve olvassa recenzens utólag, hogy Kovács Gerzson Péter legújabb koreográfiáját a modern társadalom konkrét vadhajtásai iránt érzett felelős ellenszenv ihlette. A Tranzit és a Bankett után a trilógia záró darabja, az Örök élet termékek „ismét egy valódi mai korrajz: a fogyasztói attitűd felerősödése és a médiából ránk zúduló hamis értékek - mint az örök fiatalság és fittség megtartására irányuló ideálképek – kritikája”, írja a Trafó műsorfüzete, egy lentebbi passzus pedig hosszan sorolja a kipécézett mozzanatokat modern életünkből.
- Részletek
A Melankólia udvartartása bolondostul fekete. A feketére mázolt bőr alól előragyogó, majd rendre visszafedett fehérség szolgál az előadás alapzataként. Nemtelenre feketített párosok kapaszkodnak egymásba a fájdalom ellen, amelyet ők maguk nemzenek a világra. Az ember mégis pompás győzelmet arat – önmagán.
- Részletek
- Részletek
- Részletek
A bolgár rendező-eladó "monodrámája" rendkívül szélsőséges hangulat-állapotot teremt: hol nevetünk, hol szemöldökünket ráncolva széttárjuk karjainkat, hol pedig inkább sírni tudnánk. Igen, valahol pont a nevetés-sírás határon húzódik a közönség állapota. Megvan a gyomorgörcs, a szapora pulzus, és magunk sem tudjuk, mi lesz belőle, hiszen még azt is nehéz eldönteni, hogy pozitív vagy negatív, azaz szomorú-e vagy inkább vicces ez az egész.
- Részletek
Fekete sötét. Sötét sötét. Nem látni semmit. Egyszercsakordítás. Álom? Rémálom?
A sötétből felriadva az ébredés-álom felcserélt paradigmáiba csöppenünk. Ezt a hely illetve egyben szerep- és funkciócserét látszik alátámasztani maga az elrendezés is, belépve ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy a nézőtérből alakítottak ki lépcsőzetes színpadot, s minket ültetnek a volt pódium helyére. A lámpaoltást követően hirtelen egy kötélen hintázó ember zuhan el a fejünk fölött.