A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Álomból valóságba rövid út vezet. Ezen, az illúziókkal teli mezsgyén egyensúlyoztunk a Kibbutz Contemporary Dance Company előadásának köszönhetően. A világhírű társulat Elérni a napot című koreográfiája tökéletesen megcélozta azt a határvonalat, melyen túl már szájbarágós lett volna a mese. A produkció nem oktat, viszont felnyitja szemünket.

Két szikár és idős, energikus test. A Torres házaspár jócskán túllépte a táncosok virágkorát, de ez nem gátolja őket abban, hogy táncosként lépjenek fel. Szerencsére. Hiába öregedik a test, hiába esnek ki vadabb gyakorlatok a fizikum csendesedésével, sok mindent el lehet még táncolni, ha nem is azzal a ruganyossággal, mint fiatalon.

A Broadway nagysikerű zenés darabjaink látszólag egyszerű a receptje; magávalragadó zene, profi művészek, túlzó díszletek. Mielőtt készpénznek vennénk a fenti állításokat és legyintenénk egyet, nézzük meg a Madách Színház legújabb előadását. A Contact az éneklésen kívül mindenféle műfajt felvonultató Tony-díjas produkció, mely kétség kívül megosztja majd közönségét.

Számos ok miatt volt bennem, sokunkban jelentős várakozás a tajvani Cloud Gate Dance Theatre budapesti vendégjátéka előtt. A szigetországból emberemlékezet óta (sőt, felteszem: talán soha) nem járt még nálunk professzionális táncegyüttes. Lin Hwai Min, a társulatot 1973-ban megalapító, s ma is vezető, idén hatvankét éves koreográfus, hajdani táncos személye, a reá vonatkozó, külhoni forrásokból nyerhető információk is erősen felkelthették érdeklődésünket.

Horváth Csaba fokozatosan fordult a kortárs tánctól a fizikai színház felé, melyet mi sem mutat jobban, minthogy 2006-ban létrehozott ForteDanse társulatának még a nevét is megváltoztatta legújabb bemutatójára. A Forte Társulat április 22-én lépett közönség elé új darabjával, a platóni dialógusokból mesteri módon kigyúrt, Isteni vidékekkel a Trafóban.

Szegedi Kortárs Balett budapesti premierje előtt előkerült a polcról Grimm legszebb meséinek kissé poros, megsárgult 77-es kötete. Klasszikusról van szó, de a modern köntösbe öltöztetett táncelőadás mindenképp igényli a pontos utánajárást. Mesét olvasni amúgy is jó. És egy bizonyos kor fölött ritkán fordul elő.

A XX. század legizgalmasabb koreográfusa, a New York City Ballet mestere, a modern és klasszikus balett ötvözője, a zene megszállottja; Ő George Balanchine, eredeti nevén Georgi Melitonovitch Balanchivadze, aki muzikalitására alapozva egyedi technikákat fejlesztett ki. Munkáinak időtállóságára tökéletes példa az Operaház Balanchine-estje.

Vajon hol lehetséges, hol és hogyan jöhet létre művészet? Mihez hasonlítható? Ház a  művészet? Ajtaja van? Át kell lépni küszöbén, hogy elszeparált terébe kerülhessünk? S ha ház is, milyen, hányféle? Lehet cirádás templom, mely hosszú évekig épül, vagy kunyhó, gallyakból hirtelen összetákolva? Nem is beszélve a hordozható lakókocsiról?

Izgalmas élményt jelent elolvasni egy-egy új TranzDanz bemutató színlapját. Nem csupán azért, mert Kovács Gerzson Péter bevezető szövegei egyedülálló minőséget képviselnek e terepen elgondolkodtató, a nézőt már jó előre szellemi partnernek tekintő voltukban. Különös e textusok, s egy-egy, adott előadás viszonya is. KGP voltaképp teljes munkásságát, saját világlátását, kultúra-értelmezésének, hagyomány-, modernség-, haladás-képének alapvetéseit olvashatjuk e lapokon.

Kettő tarkopasz és félmeztelen táncos akrobatikus és intenzív lábnyújtásokkal kering egymás sarkában. Fehérre meszelt fejük maszkként idegeníti el őket egy realisztikus megjelenéstől, miközben színpadi létezésük nagyon is élő figurákról ad számot, hiszen úgy kergetőznek és incselkednek egymással, mint valami játékos kedvű állatkölykök.