A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Tíz fiatal tehetség vehette át a színház- és filmművészeti kategória idei Junior Prima Díjait az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A 2007-ben alapított Junior Prima Díjat kategóriánként tíz-tíz tehetséges fiatal kaphatja meg a tudomány, a sport, az oktatás és köznevelés, a zene, az irodalom, a színház- és filmművészet, a képzőművészet, az építészet és a sajtó kategóriákban.

A W-Est_Where program keretében mutatkozik be a ljubljanai székhelyű En Knap Group. Az együttes fellépése ezév májusában a 'Koreográfia vége?' elnevezésú nemzetközi konferencia keretein belül elmaradt, melyet most pótolnak be. A szlovén társulatnak két magyar táncos: Cserepes Gyula és Tuza Tamás is a tagja.

A Tünet Együttes Nincs ott semmi avagy alszanak-e nappal az álmok című előadásában használt real-time videó technika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé a 2010. november 24-25-én a Trafóban ismét látható produkcióban.

Ősbalett – mondhatnánk, hiszen egyike a legrégebbi, ma is játszott történeteknek. A nagy francia forradalom előestéjén mutatta be Bordeaux-ban Jean Dauberval együttese. Azóta számos színpadra állítást megért, zenei anyaga többször kicserélődött, míg 1960-ban Frederick Ashton elkészítette a maga változatát. 2010. november 27-től a Magyar Nemzeti Balett újra műsorára tűzi Dauberval-Ashton nagysikerű darabját a Rosszul őrzött lányt.

Kloska Lászlót, a Honvéd Táncszínház tagját ősszel drámai baleset érte, emiatt súlyos, mélykómás állapotban hosszas kórházi ápolásra szorul. A Duna Táncműhely, a Forte Társulat és a SÍN Kulturális Központ 2010. november 15-én, 19.00 kezdéssel jótékonysági előadást szervez, amelynek bevételét Kloska László gyógykezelésére ajánlják fel.

A csaknem fél évszázados múltra visszatekintő Batsheva Dance Company ezúttal epizódszerkezetű kamaradabbal áll a közönség elé a Trafóban. Régi és új darabok,amelyeket a legendás Ohad Naharin 5 táncosnőre képzelt el. A Project 5 különböző korú és stílusú darabjai sokszínűségükkel, kifejező erejükkel ámulatban tartják a nézőt, miközben betekintést adnak a modernre épülő kortárs tánc fejlődésének történetébe is.

Ez év márciusáig több néven, álnéven alkotott. Születési neve Gulyás István, dalszövegeit mégis Peet, regényeit pedig Peet Goodman álnéven írta. A művészi pályát táncos – koreográfus – táncpedagógusként kezdte. Többek között koreografálta például a Rapülők koncertjeit, ugyanakkor táncosként dolgozott a legnagyobb hazai táncegyüttesekkel is, pl.: Markó Iván Társulat, Bozsik Yvette Társulat…stb. Mind közül A Szegedi Kortárs Balettnél töltött időszakot – 2001-től, 2006-ig – tartja a legmeghatározóbbnak. Az ezredforduló táján kezdett egyre inkább az írás felé fordulni.

Ha egy nő és egy férfi színpadra, egy közös térbe, történetbe lép, elkerülhetetlen, hogy előtérbe kerüljön örök szétválasztottságuk és természetes, örök vágyuk az összeolvadásra. Ezt a „kálváriát”, harcot, táncot akartuk igazán személyessé téve, sarkalatos és színes érzelmi pillanatokat felfűzve megmutatni. Egy olyan művész hagyatékához nyúltunk, aki mindkettőnk számára egyformán kedves. Akinek munkái, képei, stílusa, teremtett atmoszférája vonz és inspirál bennünket.

2010. november 11-12-én látható utoljára az Artus Stúdióban a társulat Sztélé - élő emlékmű rekonstrukció című előadása. Az Artus Kortárs Művészeti Stúdió egy hatalmas, elhagyott gyárépület, egy törött ablakú, fűtetlen, de elképesztően izgalmas hely. Színházi-, táncszínházi előadások, performanszok, kiállítások, koncertek során a nézők itt olyan művészi szellemiséggel találkozhatnak, ahol nem kulturális produktumok gyártása, hanem emberi találkozások és gondolatok áramlása a cél.

A világot látjuk és benne önmagunk tükörképét is, kölcsönös egymásban tükröződéssel. A koncentráltnak vélt tér széthullik, elemei egymásra csúsznak, megsokszorozódnak, átmenetileg vagy végleg eltűnnek. Az egyszer volt (vagy valósnak tanult) idő is elveszti linearitását, a térhez hasonló módon „működik”: a fragmentáltság nem szétesettség, az újjászülető (és az elképzelt, de soha meg nem ismert) idő csak alakot vált, vagy tán még azt sem, csupán egyszerre mutatja meg minden arcát.