A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
A hazai és a nemzetközi sajtó is egyaránt hangos a vörösiszap ipari és ökológiai katasztrófa újabb és újabb híreitől. A katasztrófa megdöbbentette a világot és az együttérzés kifejezésén túl kibontakozott a cselekvő tenni és segíteni akarás. A Győri Balett társulata  a táncművészet eszközével szeretne hozzájárulni a bajba jutottak megsegítéséhez egy jótékonysági előadással 2010. november 12-én 19 órakor a Győri Nemzeti Színházban. A társulat új produkciójával, a Queen-Balettel lép a közönség elé.

A vörösiszap-katasztrófa idején a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói éppen Kínában jártak: FuZhou-ban, Pekingben és Sanghajban vendégszerepeltek magyar néptáncokból, valamint klasszikus és modern balettekből összeállított programjukkal. A Dózsa Imre és Szakály György által vezetett 20 fős csoport már kint értesült a katasztrófáról, de csak hazaérkezve kaphatott teljesebb képet arról, mekkora is a baj. Gyorsan megszületett az ötlet: a táncosok leginkább a táncukkal tudnak segíteni, tehát  jótékonysági előadást tartanak.

Október 19-én este 8 órás kezdéssel látható Marc VanRunxt neves flamand koreográfus Lamentatio című előadása a SÍN Kulturális Központban. Marc VanRunxt táncos, koreográfus, dramaturg, kísérletező művész, különböző összművészeti projektek értelmi szerzője és társalkotója. Táncosként több mint 20 éve van a pályán és olyan világsztárokkal dolgozott, mint Jan Fabre. Az előadás -  a szervezők szerint - kihagyhatatlan, valódi ínyencség a kortárs tánc kedvelői számára.

A MU Színház különböző társadalmi, közösségi ünnepek kapcsán programsorozatot indít, ezzel erősítve a színház szociális szerepvállalását, funkcióját. E koncepció első részeként tűzi a színház műsorára Kovács Gerzson Péter Bankettjét, amely erős társadalmi üzenetével méltó és egyedi kulturális eseménye lehet az október 23-i ünnepnek.

Gold Bea tavaly bemutatott koreográfiája két alkalommal ismét a MU Színház műsorán. Az előadás sajátos filmszerű feldolgozása Lorca: Bernarda Alba házának, ahol a szerepeket, az egész történetet a lánytestvérek játsszák el. Az egyikük "beleül" az anyaszerepbe, és a fokozódó dominancia igényével az épp elhunyt apa helyébe lép.

Seregi László Shakespeare-trilógiájának egyik legkedveltebb darabja, a Rómeó és Júlia október 14-étől 17-éig minden este színre kerül az Operában. Az első előadásnapon Júlia szerepében Boros Ildikó, a társulat ifjú magántáncosnője debütál Oláh Zoltán partnereként. A címszereplő páros 16-án is színpadra lép, 15-én és 17-én pedig Popova Aleszja és Bajári Levente táncolják a címszerepeket – ebben a szereposztásban két nagyszerű, Kossuth-díjas művész: Pongor Ildikó és Szakály György alakítja a Capulet házaspárt.

Az Álomidő a táncoló ember dicsérete. Alkotóinak álmai – vagy annak vélt emlékei – elevenednek meg, demonstrálva viszonyukat a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínűségéhez. Az álomban minden megtörténhet. Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre. Az álom: utazás.

Juhász Kata és Zérczi Attila Maya című rövidfilmje Magyarországon az első 3D videotechnikával készült táncfilm, amely ezáltal képes ötvözni az élő színpadi előadás térélményét a filmvásznon a vágás által lehetővé váló szabad tér- és időkezeléssel. A film témája a maya, azaz a káprázat, amelynek körébe a Védák könyve utalja valamennyi az általunk létezőnek vélt világot illető tapasztalatunkat. E káprázat születését, vagyis az érzéki ingerek megjelenését és rajtuk keresztül a tudat „ébredését” mutatja meg a film a mozgás, a tánc és egyszerre a technológia eszközeivel.

Fehér Ferenc bemutatja:
Fehér Ferenc klasszikus értelemben vett táncosi képzésben nem vett részt, ám a művészetére meghatározó befolyást gyakorló irányzatoknak köszönhetően egyedi, összetéveszthetetlen stílusban dolgozik. Magyarországon  - eltérően bármely "táncnagyhatalom" mezőnyétől - jelenleg ő az egyetlen, aki az "utcai" szabad táncok világát kortárs színpadon megjeleníti. Legújabb munkáját a BŐF programjában mutatja be.

Volt egyszer egy kanadai lány, tanult klasszikus- és kortárs táncot, 1981-ben Eduard Lock felvette együttesébe, a La La La Human Stepsbe, 1985-ben pedig első kanadaiként elnyerte legendás a Bessie-díjat. 18 év után megvált a társulatától. Legújabb, 2009-es estjén vissza is néz és előre is tekint Louise Lecavalier.