A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Ladányi Andrea több életet él: hét emberét, hogy fenntartsa társulatát, a színházi koreográfusét, hogy saját produkciókat hozhasson létre, a színészét, aki nem is az, a pedagógusét, akire még nem értek meg a diákjai és a világpolgárét, aki előrébb jár, mint ahova született. És valószínűleg ő lesz az első olyan táncos, aki egy társulatnyi önmagával táncol majd együtt.

2007-ben A tavasz ébredése című előadással nemcsak a természet és az ösztönök ébredtek fel, hanem életre kelt egy színházi társulás, a Forte Társulat is. Horváth Csaba rendező koreográfus a színház és a tánc nyelvét is anyanyelvi szinten beszélő fiatalokkal új útra lépett. Előadásaikban együtt él a mozgás, a szöveg és a látvány. Az előadások fogadtatásában pedig a fény és az árnyék, az érdeklődés és az elutasítás.

A sokféleség vonzza. Duda Évának Szegeden a Kortárs Balett előadásai adták az első lökést, majd Budapesten már többféle kortárs technikába belekóstolt. Sokáig volt „mindenevő”, hogy ki tudja keverni a saját mozgásvilágát; külföldre is azért jár, hogy magába gyűjtsön mindent, amit érdekesnek talál.

A Szegedi Kortárs Balett 1993-ban alakult az Imre Zoltán vezette Szegedi Balettből, s az új művészeti vezető a társulat fiatal táncos-koreográfusa, Juronics Tamás lett. Azóta a szegediek karakteres előadásai megkerülhetetlen részét képezik a hazai táncos életnek, vezetőjük munkáját több elismerés után Kossuth-díjjal is honorálták: eltelt tizenhét év.