A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Ladjánszki Márta folyamatos emelkedéssel halad művészi útján. Akár egy butoh táncos, olyan kimérten vált pozíciókat, keres új utakat és lehetőségeket. Ez nem csak alkotói, egyesület vezetői és fesztiválszervezői munkáját jellemzi; hanem az évek során védjegyévé vált koreográfiáinak is. Egy amerikai bemutató után, a tizedik L1dance Fest -előtt, és egy készülő poznani produkció próbafolyamata közben beszélgettünk alkotói módszerekről, pőreségről és elhivatottságról a koreográfussal.

Ha fel szeretném sorolni Mihályi Gábor valamennyi tisztségét a táncművészet területén, már önmagában kitenne egy kövér bevezetést. Sokan fel is teszik neki vagy a háta mögött a kérdést, hogyan töltheti be felelősséggel egyszerre a Magyar Táncművészek Szövetségének elnökségi és a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetői pozícióját, vehet részt kurátorként a minisztériumi működési pályázatok elbírálásában. A kulcsszó szerinte éppen a felelősség, amelyet szakmája iránt érez, még ha ettől többek által támadott „reneszánsz polihisztorként” tűnik is fel.

A megélhetési és szépelgő táncelőadások helyett radikális hangot ütött meg Gergye Krisztián Adaptáció Trikolór című produkciójával, amely négy előadás után elhallgatni látszik a MU Színházban. A jelenleg egyszemélyes, időnként másokkal bővülő Gergye Krisztián Társulat vezetője ezután sem szeretne lavírozni vagy otthon szorongani, a megkezdett úton járva a máról és a mának szóló, kizárólag ma látható produkciókból építi majd fel a jövő évadban nem létező repertoárját, függő helyzetben is függetlenül.

Az építőnek és rombolónak egyaránt tartott Szabó György négyévente újrakezdi szélmalomharcát a Trafó Kortárs Művészetek Háza védelmében. Maradva a Don Quijote-i képnél, az egyelőre sikeresnek bizonyuló küzdelem óriásai most abszurd támadást indítottak az intézmény ellen, amelynek vezetője erre a legkockázatosabb módon, párbeszéddel szeretne reagálni.

Fehér Ferenc számára legalább akkora elismerés, ha a nézők boldogan távoznak előadásáról, mint a Tao Te című darabért kapott Lábán Rudolf-díj. Az útkeresésről szóló darab kapcsán megjegyezte, az akadályok átugrását építőbbnek tartja, mint az egyenes utat. Bár előbbiből, leginkább Magyarországon, bőven akadt a pályája során, úgy gondolja, nagyon jó dolga van. És éppen ezt felejtette el megemlíteni a díjátadón mondott „beszédében”.

Horváth Ádám, a Magyar Állami Operaház miniszteri biztosa két hete Eldar Alievet nevezte ki a Magyar Nemzeti Balett megbízott művészeti igazgatójává, 24 órával azután, hogy házon belül úgy hírlett: a megbízott igazgatói posztot Hágai Katalin kapja meg, a művészeti vezető pedig Keveházi Gábor lesz. Eldar Aliev terveiről, tapasztalatairól, a feszült helyzet feloldásáról mesélt.

A Tünet Együttes művészeti vezetője néhány kívül-belül helyzet után a társulat új produkciójában kizárólag belülről, szereplőként vesz részt. A politikai közbeszédet újragondoló projekt ilyen módon a társulaton belül és kívül egyaránt határokat old fel, párbeszédre ösztönöz.

A Flórián Műhely már önmagában szürreális, múltba koszlott terét a próbateremben egy háromba vágott amerikai autó darabjai színezik tovább. Út és úttalanság vannak jelen a térben, találkoznak a szétvágott autó képében, ahogy ezek mentén haladunk a beszélgetésben is, amelynek kezdetekor még nem tudni, lesz-e egyáltalán holnapja a független színháznak.

Egykor volt építőmérnök hallgatóként vagy attól teljesen függetlenül Goda Gábornak a mai napig fontosak a terek. Társulatával alkotásokat álmodnak barlangba, törött üvegablakú gyárba, a jövőben talán háztetőre is. És falakat is rombol, ha kell. A színház fogalma körüli bástya falait. Hasonló nyitottságot vár el a nézőtől is, cserébe azonban házhoz vagy akár barlanglakáshoz is megy.

Harangozó Gyula életpályáját tekintve a legfontosabb észrevétel, hogy mindenben sikeres volt, amihez hozzákezdett, amiben megmérette magát. Pályája első szakaszában ünnepelt táncművész volt, később diplomáciai érzékét nemzetközi balettmenedzserként kamatoztatta; az elmúlt másfél évtizedben pedig bebizonyította, hogy intézményvezetőként is kiemelkedő tehetséggel bír. Harangozó Gyula szerződése 2010 júniusában jár le a Bécsi Állami Operaházban; a mögötte álló évek sikerét Ausztria az Osztrák Tudomány és Művészet Érdemkeresztjével köszönte meg.