A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Szoros az „ügymenet” a Trafó Kortárs Művészetek Háza előcsarnokában: Marie Chouinard, a kanadai kortárs táncélet úttörő nagyasszonya egymás után fogadja a sajtó képviselőit. Erről a tényről akkor győződhetünk meg igazán, amikor az előző interjú miatt pár perc csúszással megkezdett beszélgetésünket 20 perc után leállítja a társulat menedzsere: ennyi volt: itt a következő, és nem lehet több csúszás. A tervezett „nagy” interjúból tehát mindössze annyi valósult meg, amennyi során főként az  alkotás indítékairól tudhattunk meg érdekes részleteket.

Mészáros Máté, az Ultima Vez fizikai színház tagja a külföldi évek után újra itthon alkot. A Duda Éva Társulathoz rögtön két minőségben is csatlakozott: táncosként és koreográfusként is együtt dolgozik a csapattal. A külföldi évekről, az Ultima Vezről, és a készülő új bemutatóról, az Ismeretlen Királyságról beszélgettünk.

Erőltetett hasonlat lenne a Trafó Kortárs Művészetek Házát egy emberhez hasonlítani, akinek kamaszkora nem mentes a nehézségektől, ám melyeken úgy tűnik, sikerült átsegíteni, - mindenesetre a 15. évét ünneplő ház most ismét úgy működik, ahogyan megszoktuk, úgy 12-13 éves koráig… Tavaly óta Nagy József személyében nemzetközi hírű művész személyiség felelős a vezetésért, az idei évadban viszont ismét „legálisan” támaszkodhat Szabó György menedzseri vezetői munkájára. „Szkipe” mindig fut: ingázik a Trafó és az Orléans-ban általa vezetett Centre Chorégraphique National d’Orléans között. Ezúttal csak telefonon tudtuk feltenni neki a kérdéseinket.

A huszonötödik évfordulóját ünneplő TranzDanz nem társulat, hanem brand, új bemutatójuk „színhelyére”, DiverZityre nem jellemző a diverzitás, Kovács Gerzson Péter olyanokról készített darabot, akikkel nem ülne egy asztalhoz. Hasonló ellentmondások és a hanyatlás, függetlenség, X-Y-Z-Faktorok és nemzeti parasztromantika tengelyen lépkedtünk a koreográfussal a születésnapi premierjüket megelőző órákban.

Hat éven át dolgozott a Trafóban, és bár a nemzetközi „szakmai életpálya modell” szerint éppen fordítva kellett volna történnie, 2012 óta a Frenák Pál Társulat művészeti menedzsereként dolgozik. Cycle-elmélet, brand, kommunikáció, merchandising, stratégia – a nemrég az Egyesült Államokban járt Juhász Dóra ezekhez hasonló fogalmak mentén gondolkozik a társulat működtetéséről és „eladásáról”, miközben a legváratlanabb helyzetekben is helyt kell állnia, és ha úgy adódik, néhány pillanat alatt fájdalomcsillapítót kerítenie a táncosoknak.

Egy bérház volt a bölcsője és két tucat növendék tanítása a kiindulópontja annak az iskolának, ahol mára közel négyszáz diákot oktatnak, óvodás kortól a pályakezdésig. Anyagi nehézségeik ellenére hátrányos helyzetű fiatalokat ingyen tanítanak. A rendkívül összetett musicaltánc így balett, sztepp vagy éppen hiphop lépésekkel végre itthon is beérheti magát a műfajt.

Vári Bertalant nemrég nevezték ki a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház tánctagozata művészeti vezetőjének. A színházba ősztől beviszi a pályáját fémjelző stílust és társulatát, a táncot pedig kivinné az épület falai közül. Az impulzusokat kereső koreográfus életében megfér egymással a néptánc és a hiphop, a kétszáz táncost mozgató Alföldi Róbert-féle István, a király és Markó Iván darabjai.

Évről évre szóba kerül a magyarországi táncélet vízfejűsége, fővárosi koncentráltsága, és talán már a megoldás irányába mutat, hogy egyre több vidéki táncműhely alakul, vagy éppen alakul át, céloz meg ambiciózusabb működést. Az egészen új kecskeméti tánctagozat, a Miskolci Balett, a Veszprémi Táncműhely és a GG Tánc Eger vezetőit kérdeztük.

Kiss János pályáját és munkáját a szinte lehetetlen küldetések kísérik: tagja, majd vezetője lett egy olyan balett együttesnek, amelynek létrejöttét számos körülmény nehezítette, párbeszédet kísérel meg a politikai döntéshozókkal, és párbeszédet próbál generálni a táncszakma tagjai között. A táncba vetett hite nélkül talán már elveszett volna a nagy eredmények, a felkiáltójelek és a kilátástalannak tűnő küzdelmek útvesztőjében.

Személyes történetek, balladai misztikum, humor vagy éppen életre kelt tárgyak jellemzik a Fitos Dezső Társulat alkotópárosának világát, akik előadásaikkal sokakhoz, de önazonosságukat megőrizve kívánnak szólni. Az életben is egy párt alkotó művészek a kérdésekre is szenvedélyesen, a másik szavába vágva, de egymást harmonikusan kiegészítve válaszolnak, és jelenleg életük legfontosabb „projektjére” készülnek.