A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

A Pécsi Balett társulata örömmel fogadta Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 2016. december 8-i döntését, miszerint egyszemélyes, az Önkormányzat 100%-os tulajdonú társaságaként 2017. január 1. napjával megalapítja a Pécsi Balett Nonprofit KFT-t., ügyvezetőjének a társaság alapítása napjától számított határozatlan időre Vincze Balázst nevezi ki. A Pécsi Balett a Zsolnay Kulturális Negyed rezidens balettegyütteseként, már mint önálló társulat folytatja a szakmai munkát.

Egy évvel ezelőtt az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gazdag adományt kapott a Tanztheater Wuppertal – Pina Bauschtól, melyben az egész életművet reprezentáló itthon páratlan plakátgyűjtemény, albumok, előadás-felvételek érkeztek a Táncarchívumba. Kiállításunkon válogatást mutatunk be az ajándék anyagából, amit Papp Dezső (1927-2008) fotóművésznek a társulat első két, budapesti vendégjátékán készült felvételei egészítenek ki. A kamaratárlaton válogatás látható az együttes 1999-es magyarországi tanulmányútjának eddig még soha ki nem állított dokumentumaiból és a gyűjteményünkben található, további relikviákból. Emlékszilánkok – a Magyarországhoz, a magyarokhoz ezer szállal kötődő tánc-géniusz életművéből felvillanó töredékek, a munkásságát méltató szövegrészletek egy páratlan életműbe engednek betekintést.

Vass Imre: taking place című táncelőadásában kimerevített képek, történetszilánkok lebegnek egymás mellett, egymással párhuzamosan. Ez a kollázs úgy épül fel, mint az elme: összeköt, magyaráz, interpretál, jelentéssel ruház fel, értelmet ad. Ha minden csupán relációban létezik, láthatunk-e valamit csak annak, ami? Elegendő-e a jelen pillanat vagy elviselhetetlen? A taking place december 10-én tekinthető meg a MU Színházban.

A Budapest Kortárstánc Főiskola egy olyan közeg, ahol sok szakmailag elismert alkotó megfordult már, tanult és oktatott. Ez az esemény nemcsak találkozási lehetőséget nyújt a kortárstánc frissen végzett és már tapasztaltabb táncosainak, alkotóinak ès szakmai közégenek, hanem a nézők számára is lehetőséget kínál betekinteni annak sokszínű világába.

A Forte Társulat, a Fitos Dezső Társulat és a Duna Táncműhely előadásai és Harcsa Veronika koncertje mellett 1956-os emlékkiállítás és jazz koncert is szerepel a Kalászi Kortárs Tánctalálkozó programjában. A november 16-19. között tizenharmadik alkalommal megrendezésre kerülő programsorozatban idén is olyan progresszív alkotók munkáját láthatja a közönség, akik a tradicionális mozgásformákon alapuló kortárs táncelőadásokat visznek színre.

Fülöp László két éve alkotta meg Timothy nevezetű alteregóját, aki egyszerre egy elviselhetetlen, idegesítő csodabogár és egy szórakoztató figura, aki mindent távol tart magától – talán a legbizalmatlanabb ember a világon. Nem fél semmitől, mert nincs mit veszítenie. Az ő megszületése óta Fülöp László koreográfiái Timothy and the Things néven futnak, képzeletbeli figuránk pedig betölti a külső szem szerepét. Ez az előadás fordulópont Fülöp László (és Timothy) életében, hiszen eddig csupán duókat és triókat koreografált, ám most a Fővárosi Önkormányzat Staféta programja lehetőséget teremtett arra, hogy hat táncossal foghasson munkába.

A Don Quijotét viszi színre a Magyar Nemzeti Balett november 19-én. A darabot a világhírű Michael Messerer állította színpadra Budapesten. A grandiózus produkció négy szereposztásban, az Opera történetének egyik leglátványosabb díszletében, nyolc előadásos szériában látható november 27-ig.

Egy táncos, egy bábos, egy látványtervező, meg A hattyúk tava. Báb, tánc, test, tárgy. És színpad.Báb és test, bábos és táncos versengenek egymással, vagy épp alkotnak egységet, mígnem eltűnnek a határok élő és élettelen között. Küzdenek egymással, keresik egymást, játszanak és átváltoznak egy tükörsima felületen, amelyet bármelyik pillanatban felkavarhat egy hívatlan harmadik… Kálmán Eszter látványtervező Bercsényi Péter bábművésszel és Dányi Viktória táncossal használta fel A hattyúk tava motívumait egy asszociatív, a színházi eszközöket kreatívan vegyítő előadásban.

Mindennapi életünkben sokszor érezzük úgy, hogy késélen táncolunk. Carl Knif szólótánca, a RED egy belső vészjelzésekkel küzdő ember intim portréja. A RED az extremitások performansza – nem mindig drámai, de tele van személyes bátorsággal. Carl Knif az egyik legtehetségesebb finn táncos. Több mint tíz évig táncosként, és szabadúszó koreográfusként dolgozott, majd 2012-ben megalapította saját társulatát, a Carl Knif Company-t, azóta itt készülnek az új produkciók, melyek a repertoár alapját képezik. Knif korábban Tero Saarinen és Jyrki Karttunen társulatának is tagja volt.

A fel nem kért nő tánca az ön-tangó, ahol a magányosság mélyen áthatja a szereplő minden rezdülését. Egy szingli életorma, kényszerből kreált hímnős lét, harmonikusnak tűnő skizofrénia, fura utópia. Elsőre…Azonban magában rejti a lehetőségét egy olyan önmagunkkal folytatott táncnak, ahol kiismerhetjük a lelkünk másik nemű lélekrészét, s egyensúlyba hozhatjuk ezt a két részt önmagunkon belül. Valós társsal igazán az kapcsolódhat, aki képes önmagát is táncba vinni…

Alkategóriák